Változtatások

A változtatások tördelik a munkamenetet, melynek következménye a lassuló vagy lassú munkavégzés, az anyagkapcsolatok jó, szép megoldásainak hiánya s ez a kivitelezési díj, az anyagköltség, illetve munkadíj emelkedését vonja magával. Senki ne gondolja, hogy ez elkerülhető! A legtöbb esetben vagy minden esetben az ügyfél elé tárt megoldási lehetőségek tartalmazzák azt a jó megoldást, ami garanciával és jó minőségben kivitelezhető. Az ügyféli változtatások mindezeket összetördelik ráadásul a legtöbb esetben olyan indoklással kiegészítve, mely szerint neki ehhez joga van, hiszen ő fizet mindent. Ez igaz is, de szakmaiságot nélkülöző, ebből következően nem vagy alig állítható be jó, kielégítően jó munkavégzési, építési sorrend. A legtöbb esetben ezek a többletet jelentő munkamennyiségek a kifizetésénél akadályként merülneknek fel az ügyfél részéről. Miszerint az nem is volt olyan sok idő, nem is volt olyan sok munka. A legtöbb esetben nem ezzel van a baj, hanem a munkvégzési folyamatok beilleszthetőségével! Ott viszont már jelentős vagy nagy, időrabló, körülményes munkamenetek alakulnak ki! Röviden szólva ezeknek a többleteknek a kifizetésével van a gond. Az ügyféli változtatások, amihez joga van az ügyfélnek, ezt nem tudja figyelembe venni. Neki joga van. Lehetősége is. Kérhet mást is. Még akkor is ha ez többlettel jár. Ez is tény. A vita azon van, hogy ezek a változtatások, mintegy irányítás, folyamatosan megváltoztatják azokat az építés-műveleti utakat, azok hosszát, idejét, energiaszükségleteit, amelyeket a szakember a munkavégzési ár képzésénél eredendően kialakított a fejében, figyelembe vett. Ennek ellenére is vannak nem látható részek, amelyek éppen elegendő problematikát okoznak, úgy technikailag, mint szépészetileg. Ezen helyzetek nem azért vannak, kerülnek elő, mert nem tudják a szakemberek, hogy ez van vagy lesz, hanem mert az ügyfél a lehető legolcsóbbat kívánja. Amit addig a pontig megértek, hogy neki ez jó. (Viszont nem értem miért kívánja emellett a legjobb minőségű termék előállítását) Ezen ügyféli beavatkozások fedezeti költségét nem tartalmazza az eredetileg kialkudott kivitelezési összeg, hiszen akkor nem jeleztkezne az ügyfél részéről az a problematika hogy ő miért fizessen ezért vagy azért. A hivatkozás az, hogy ennek a kicsinek bele kell férnie. Arról sem esik szó nagy általánosságában, hogy időszakosan vagy folyamatosan beavatkozni fog, mellyel jelentősen megnöveli a kivitelező részéről megkívánt befektetendő energiát. Ezen energia tárgyi is, szellemi is, szervezési is, beütemezési is, szakmai is és anyagi, pénzi természetű is!  Fogy az idő! Hiszen a beavatkozó nem veszi figyelembe a határidőt, amit egyébként a későbbiekben megkövetel vagy esetenként hisztériás viselkedés kíséretében kifejezésre juttat. Röviden szólva ki kell találni, hogy most hogyan legyen tovább. Szeretném kiemelni, nem a felvetésen, változtatáson gondolkodnak a szakemberek, hanem a beilleszthetőségen, a továbbiakkal való összefüggéseken, illetve a változtatások rövid és hosszútávú következményein. Hangsúlyoznám, hogy nem segít az ügyfelek általi segítségnyújtás! Nem segít az ügyfelek által felmutatott diploma sem és az ügyfelek rokonainak diplomái sem! Elsődelegesen nem az új feladat jelent gondot. A nagyobb gondot a beilleszthetőség, az időtöbblet, az agyazás, a beütemezési eltolódás, a vállalkozói ütemtervek felborulása vagy teljes megsemmisülése. Na és a minőség, garancia kérdése. Ugyanis a beavatkozások, kikövetelések nyomán olyan jellegű helyzetek is kialakulnak, kialakulhatnak, amelyekre nem lehet felelős embernek garanciát vállalni! Igen ám, de! A törvény kiír egy teljes esztendőt, mely alatt a termék minőségének a változatlanságát biztosítani kell. A kikövetelt vagy kikönyörgött, esetenkén kisírt kérések jókora részében nem is lenne szabályos megcsinálni egyes feladatokat. Ez olyan jellegű helyzet, mint annak a gépkocsivezetőnek a helyzete aki túlrakott kocsival kell, hogy kimenjen a forgalomba, ha viszont szabályosan jár el és megtagadja, akkor találnak ellenindokot és megköszönik a munkáját.

A többlet munkavégzés többlet bekerülési költséggel jár! És ez nem minden! Emellett a többletmunka elsősorban nem tárgyi, kézzel megfogható, hanem szellemi. Na ez a sok! Ezt tessék tudomásul venni. Ha valakinek joga van, akkor ha kér, utasít, megrendel, igényel, elvár, kikövetel, stb. vegye figyelembe, hogy ha több fagyit kér, többet kell fizetnie érte! Az építkezések szakembereinek tulajdonított hibák jelentős része nem a végrehajtó, elkövető akaratából történik, hanem külső nyomás általi, emberi erőkifejtés általi.

Ötletelések. Na ezekre nincs igény! A képzett és tapasztalattal rendelkező szakemberek ismerik, tudják a kivitelezés iskolázott módját! A helyszínek magyarországon viszont nem iskolaszerűek! Még az új építkezések sem azok. Az esetek legnagyobbik részében, az új építkezéseknél is a pénzmegtakarítás okozza az “egyszerűbb” megoldásokat, illetve a szakképző és szakmaiságot tanító iskolák tanítási mássága. Azaz az iskolai, például a mérnöki, felsőoktatási intézményekben tanítottak nem a valós élethelyzetekre képeznek szakembereket. Éppen ennek következménye az a tény miszerint majd a munkahelyén megtanulja. A tapasztalat az, hogy oly mértékben más a valóság, ami nem összeegyeztethető. Hiába a diploma vagy doktori cím, ahogyan az ötletegetés is, mivel ezek csak a kialakult helyzet, baj, gond, probléma megoldására igyekszik, de semmien mértékben nem veszi figyelembe a megcsináló működési szempontjait. Sok esetben nem is ismeri el azok létét, nem is érdekli. Azzal, hogy így is lehetne vagy úgy is lehetne vagy én így is el tudnám képzelni, nem mennek semmire a végrehajtók. A papíron megjelenített igények kivitelezésének igénye jogos, de a helyszíre igazítás már olyan nem szabályosított feltételeket igényel a kivitelezők részéről, melyeket az iskolázott emberek nem képesek követni, szellemiségükkel befogni. Nem arról van szó hogy ezen emberek nem lennének értelmesek, hanem arról hogy a helyzeti problémák megoldása nem iskolaszerű megoldási rendszereket igényelnek, követelnek meg a kivitelezőtől. Szólni kell a jóindulatú ötletelséből fakadó sikeres megoldásokról is. Vannak esetek mikor igenleges a segítség és jó is! Azonban ha nem lehet jól beilleszteni a folyamatba vagy később mégsem jó, ha a megrendelő ügyfél ragaszkodik hozzá, mert ő neki joga van vagy ő mégiscsak diplomás ember, de később kiderül hogy a megoldás szar. Amikor ezen szarságok miatt kell a kivitelezést végzőnek kimenni garanciában, saját költségen javítani. Hogyan oldható meg ez a helyzet? Kié a felelőség? Érthető a bosszúság mikor nem is a saját hibája miatt van újabb többlet költség, többlet idő, átütemezés, munkaidő. Egy érdekes példa, mely csak érzékelteti az elöbbieket. Padlószegélyléc. Jön a kívánalom, hogy szép legyen, hiszen ez valóban jól látható, kell a szépsége. Ügyfél megveszi a rendszert és ragaszkodik hozzá, hogy a hozzá adott kellékekkel legyen felrögzítve. Mire a melós jelzi, hogy nem lesz jó. Indoklása a falba való rögzítés problematikája. Elcsúszik, kijön a falból nem tartja meg mindig lejön, ha belerúgnak ha felmosnak stb. Az ügyfélnek joga van, ő fizeti, úgy legyen megoldva ahogy ő akarja. De nem jót akar! Ne mondják már neki azt hogy az a rendszer amiért ő oly sokat fizetett az nem jó! Arról nem is szólva, hogy elkívánja emberünktől a fal hullámossága miatti hézegok szép eldolgozását. A melós felveti a problémát s ad egy a körülményekhez igazodó és a tapasztalataiból leszűrt megoldást. Csak nem hisznek neki! Mert egy ilyen büdös, koszos, szarjankó ne mondja már meg a diplónak milyen a fasza megoldás. Aztán hirtelen eltelik néhány év és kihívnak egy másik ilyen szart, merthátugye a diploma nem tűri az aljas munkát, hogy ugyan javítaná már meg a kis problémát. Szarral szart javíttatnak a felsősök. Ne tessek félre érteni, itt nem a komoly mérnöki tudományról van szó, nem az értelemmel és kompromisszum kézséggel rendelkező ember mérnökökről van a szó. Hanem a mérnöki társadalom szemettjéről akik pöffeszkednek a diplomáikkal és mindeközben egy ajtókilincset nem képesek rendesen lenyomi. Kinek nem inge ne vegye magára!

 

 

Maguk okozták a bajt, maguk miatt repedt meg a fal, ázott el a lakás, maguk miatt nincs áram és azonnal leolvadt a fagyasztóláda és megromlott 80kg hús. Ne gondoljuk, hogy ez fikció! Ezek és ehhez hasonlatos dolgok valósak. Valahogy mindig a melósvállalkozó a hibás. Miért nem gondolt rá, miért nem mondta, miért nem figyelt oda, stb. Gondolt rá, és figyelt is, csak ilyenkor az ügyfél, aki mindenbe is beleszólhat mert ő fizet, szóval ilyenkor mikor baj van ő nem ért hozzá, neki nincs ehhez köze, neki nem kell tudnia, ilyenkor nem ő fizet mindent! A rendesebb melósvállalkozó elmondja előre, ad tájékoztatást is csak az ügyfél nem érti vagy nem figyel. A régi házakban, lakásokban még mindig vannak a szocialista nyomoroncok által összbaszott lakások, taechnikai megoldások. Rejtett vízvezetékek, villanyvezetékek, trükkös megoldások a városi ember olcsóbb életviteléhez igazított lehetőségek. Az új tulaj, de még a régi sem tudja, tudhatja miket rejt a fal. Hát még az aki most van ott először! Elég egy fél perces falmarás és már át is van vága egy olyan nem is létező víznyomócső aminek nincs elzárója! És ha ez nem elég, a főelzáró is a pincében, amit 90-ben privatizáltak az elvtársak. Szóval nem lehet bejutni. A víz meg csak dől lefelé az alsóbb emeletre. Átázott padló, födém, mennyezet. Hirtelen lett egy kb. 6 miliós kár. Jó esetben! Miért nem gondolt rá? Gondolt rá! Ha engedelmeskedett volna a szabályosságnak akkor el sem vállalja és senki más sem és az új tulajnak nem lenne felújított lakása. Soha. Tessék megérteni, hogy ezek a helyzetek vannak és lesznek is! Ha mindent szabályossan lehetne csinálni, akkor úgy tennének a emberek. De nem lehet. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a megvásárolt lakas ház nem a vállalkozó tulajdona, nem ő vette azt a hulladékot, amit az ingatlanos kancsógyerek rájuk sózott! Ezek a szakemberek azért állnak bele ilyenekbe, hogy végre rendezettebbek legyenek az emberek körülményei! Nem mindenki akar nyerészkedésből a porban és koszban dolgozni. Ja ezek nem nyerészkedni mennek oda, hanem dolgozni, építeni szépíteni, alkotni!

 

 

Hogyan csapnak be engem a vállalkozások? Tulajdonképpen akárhogy. Az esetek felében az ügyfelek magukat csapják be a variálgatásaikkal, a hogyan lenne okosabb ötletelgetéseikkel, a rokonok vagy a felsőszakma tanácsaival. A legtöbb kis és közép nagyságú vállalkozások nem arra mennek ki, hogy valakit becsapjanak mivel annak nem túl sok értelme lenne. Meg hát nem is olyan a neveltetésük. Tapasztalataim szerint inkább ráfizetésesek ezek a vállalkozások azaz nem igazán nagy nyereségűek.

Miért kérünk érte annyit? Valójában napi egy tányér levesért is meg tudjuk csinálni garanciával jó minőségben! A kérdés az, hogy miért tenném meg? Ha a valós tényeket veszem alapul akkor az látszik, hogy az, amit elkészítünk garanciával tartósan jó minőségben az évekig vagy hosszú évtizedekig tart és ennyi ideig élvezheti az ügyfél a befektetését! Ez szintén tény. A vállalkozónak is van befektetése a munkába fektetett energiája, életideje, pénze, gépei, szerszámai, tanulmányai, stb. Az elöbb leírt két véglet között van az a bizonyos pénzösszeg, amit munkadíjnak szokás nevezni. Tehát miért is kerül annyiba? Valójában mennyibe kellene kerülnie? Ha teszem azt egyenlőség jelet kívánok vonni akkor az ügyféli befektetés létideje és a vállalkozói befektetés létideje ugyanannyi ideig kellene hogy tartson. Vagyis leegyszerűsítve a napi tányér levest annyi ideig kellene kapnia ameddig a munkájának gyümölcse tart. De nem így van! Vagyis a vállalkozó a hozzáadott többletérték bevitelével sokkalta hosszabb ideig tartó értéket hagy maga után mint amennyit megnyerhet az érte járó pénzösszeggel. Fölvetődik a kérdés, hogy mi a sok. Miért hallom folyamatosan ez nagyon sokba kerül. Érdekes még az is, hogy az anyag árát is sokalják az emberek, de a kereskedőnél nem szoktak alkudozni. Egyébként is magának veszi. Ha megrendelnek egy kerítést amit garanciával elkészítenek jó minőségben, az 15 év multán is kerítés marad. Egy adott összegért ennyi időre fektet be. Ha ez a kerítés teszem azt 3.000.000.- forintba kerül akkor könnyedén visszaosztható évre, hónapra. Azaz évente 200.000.- havonta 16.666.- forintos a befektetés. Kérdezem én ez az a nagyon sok pénz? Egy alap háztartás rezsi ennél sokkal több! Ha a kerítés munkadíja 1.500.000.- forint akkor évi 100.000.- és havi 8.333.- jut annak az embernek akinek az eszétől, szaktudásától, kezétől, erejétől, befektetésétől van. Ez lenne az a nagyon sok pénz amit sajnálnak? Valójában nem is sajnálják csak egyszerűen mindenféle trükkökkel részben vagy egészben nem fizetnek ki. Ezért a nagy összegért garancia kell, jó minőség, adott esetben csúcsminőség. Ezekért a pénzekért mindennemű szakellenőrzéseket hajtatnak vérgre a terméken, vizsgálják, hogy jó-e, figyeli a minőséget, a szakmaiságot. Természetesen  nem így müködik. Nem hiszen az a pénz, az bruttó összeg, melybe benne vannak a járulékok, a működési költségek, a nem várt költségek, a tartalék képzés, a gépkocsi költségek, a gép, szerszám költségek, a fejlesztés költségek, az életvitel összes költségei, stb.

 

Ilyenformán nem értem a kérdést miszerint miért kerül ennyibe mi kerül ezen ennyibe túl sokat kér stb. Szokás hivatkozni a piaci árra. Legtöbbször ilyen beszélgetések kapcsán a netes reklámárak kerülnek előtérbe amelyekről lehet tudni, hogy a legalacsonyabb, legcsábítóbb, legfigyelemfelkeltőbb. Ez lenne tehát az alap? Miért csináljam meg olcsón? Nem vagyunk rokonok, ismerősök, barátok. Nem értem a kívánalmat, nem értem a minőségi igényeket sem és azt sem, hogy miért tőlünk várják el. Ilyenkor miért nem a pénzéért akarja megkapni a jó minőséget? Ha kocsikat vesznek akkor ez teljesen természetes dolog. A jobbik, felső kategóriás kocsi árával soha nincsen baj. Érdekes!

Vajon egy mercedes vagy egy land rover szalonban van alkudozás? Alkudozás pénzügyi vetekedés.