Az asztalos nem csak asztalt készítkészít
Nyersanyagból vagy alapanyagból dolgozik, készít, épít. A fa mint nyersanyag többnyire az erdőből, ritkábban kertekből kerül az asztalos műhelyébe. Régen kézzel, manapság géppel dolgozza fel, alakítja át késztermékké a fát. Munkája során rengeteg műveletet hajt végre, különféle szempontok szerint. Az acélipari szerkezet készítésétől eltérően, sokkal előrelátóbbnak kell lennie, hiszen a fa anyagából adódóan korlátozottabbak a lehetőségei a megmunkálás terén. Az asztalosipari faanyagok valójában halott növények, azaz életerejüket, fejlődésüket elvesztett növények. Ipai tulajdonságaikat is ilyen állapotukban mérik. Elképesztően sok területen, főleg emberi könyezet közvetlen közelében alkalmazzák szívesen. Belőséges meleg hangulatot áraszt magából, különleges illatot vagy sokféle rajzolatot ad. Festve, színezve, fényezve vagy csupaszon egyaránt gyönyörű. Sokféle műveleten esik át az alapanyag mire késztermék lesz belőle.
Az asztalos tehát egy fafeldolgozó feladatkör, ami által a faanyagból a legmagasabb színvonalú termékek halmaza kerül ki.
Készít:
- Asztalt, széket
- Ágyat, heverőket
- Különféle ládákat, dobozokat
- Szekrényeket, polcokat
- Padló és falburkolatokat
- Lépcsőket, feljárókat
- Oszlopokat, korlátokat
- Ajtókat, ablakokat
- Kerítéseket, kapukat
- Pultokat, alacsony vagy magasabb falakat
- Álmenyezetet, padokat
- Kerti kisházakat, grillezőket
- Kisebb nagyobb előtetőket, díszítő elemeket
- Faragott vagy stílbútorokat
Munkája során a faanyagokkal kapcsolatos tudását latba vetve, a megrendelői igények és a teljesítés szemponjait figyelembe véve dolgozik.
Az asztalos nem csak a faanyagok tulajdonságait ismeri, hanem a felhasznál segédanyagokat is, azok összes lehetőségeivel együtt. Vasalatokat, vereteket, műanyag, üveg, szövet kellékeket, tartozékokat. A természetes faanyagok egyik jellemző tulajdonsága a nedvessegtartalma. Minden faanyag képes nedvességet magába szívni, ami által megnő a térfogata vagy mikor elveszti azt, csökken. Megmunkálás és felhasználás során figyelembe kell venni ezen tényezőket, valamint hozzá kell igazítani az adott helységhez, használti helyhez. A faanyag súlya is változó fafajtánként és ezzel együtt szilárdsági és rugalmassági tulajdonságaik is. Bizonyos termékek készítésénél ezeket a szempontokat figyelembe véve kell, hogy dolgozzon. Minden fafajtának, amit felhasznál van időjárással szemben tanúsított ellenállása, ami a tartósságban mutatkozik meg. Nagy jelentősége van, ha kültérre készíti termékeit az asztalos. Ha díszítő elemként van jelen életünkben az asztalos terméke, akkor a felhasznált faanyagnak a színe, rajzolata, hibái meghatározóak a felhasználásban, hiszen ezen tulajdonságai lesznek azok, amiból az alkotás áll. A faanyafok modern világunkban exklusívnak számítanak, de bizonyos stílusoknál nem alkalmazható vagy csakis kis mértékben, mintegy “fűszerként”. A bútorasztalos a faanyagokon kívül bútorlapokból készít termékeket, melyeket tetszetős külsővel rujáznak fel a gyártók. Ezernyi megjelenésű kiváló minőségű anyagokkal dolgozik és ezzel a mostani stílus igényeit képes jó minőségben kielégíteni. Mint fentebb megemlítettem, szépészeti szempontból a felszín megjelenése a döntő. A hangulatot árasztó, rajzos bútorfelszín elegendő tartalommal képes szolgálni otthonunkban. Adalékként hozzájönnek az úgynevezett kiegészítő elemek, amik változatossá, egyedivé varázsolják otthonunk belsejét. Ezek az ” új” termékek nagyon jól alkalmazkodnak a többi térelemhez és így kialakuló összhang adja a jól szervzett otthont. Láthatjuk tehát, hogy az asztalos megtartotta eredeti szerepét, a természetes fa megmunkálását, illetve fejlődést mutat a változásokkal szemben is.
A képre kattintva bővebb tartalom.
A faanyag megmunkálása során a használt szerszámok által hagyott nyomok utáni megnevezések.
- Bárdolt fa felszíne. Jól látszik a képen a bárd élének nyomai. Egyenetlen, durva, hullámos felszínű. Olyan helyeken mutat jól ahol kifejezetten a rusztikus stílus az odaillő. Kert házikók, fészerek, pajták, kovács műhelyek.
- Fűrészelt fa felszíne. Kézi fűrészelés, gépi keretfűrész vagy szalagfűrész hagy ilyen jellegzetes nyomokat. Ez is jól illeszthető a rusztikus stílushoz. Fűrészelt felület alkalmazható, ipari jelleget magára öltő vagy “parasztos” stílusjegyeket hordozó építményeken.
- Gyalult fa felszíne. A képen megfigyelhető, hogy ez már sokkal kifinomultabb megmunkálási eljárás. Síma, de nem teljesen egyenletes felületével szép, tiszta kis érdességű, jól festhető felszínt kapunk. Látható a gyalugép kései által okozott jellegzetes hullámok, az úgynevezett késlépések.
- Csiszolt fa felszíne. Ez a legsímább mind közül. Szálba vagy szálra ferdén csiszolt felület, egyeneltesn síma, hullámmente. Nagyító alatt látszik igazán, hogy mennyire hasonlít a fűrészelt felülethez. Itt is tépettek a szálak, azzal a különbséggel, hogy igen aprók a tépések, amik a megfelelő szerszám használata mellett nem látszik.
Ácsoknak, festőknek, kovácsoknak szerszámos ládák. Könnyű lúcfenyőből készült oldalakkal, valamint vörösfenyő feslappal. Alja, rácsszerűen megerősített, oldalain a fogantyúknak lécmerevítések.
Festéssel és megfelelő vasalatokkal ellátva hagyományörző eseményekre is alkalmas megjelenést biztosít.
Faanyagok használata
Régen a faanyag nagyon értékes volt, mert sok fársdtságos munkával lehetett hozzájutni. Még régebben meg, értékén volt kezelve a fa. Vagyis helyén tartották, értékeltés és becsülték meg. Nem azért, mert sokat kellett dolgozni vele, hanem azért, mert a fa, élve, halva nagy értékű anyag! Ennek fényében, a fa mint anyag olyan nagyjeletőségű értékességet képvisel, mely érték megbecsülése erény. Azok a nagyszerű famunkák, melyeket ámulattal figyelnek embetek, ilyen szemlélettel készültek. Az esetek legtöbnikében a faanyag milyenségéhez választottak termékmegjelenést, stílust. Tehát az asztalos művészeti munkavégzése, egyrész saját ismerete, másrészt a faanyag tulajdonságaival szembeni alázatos főhajtása okozzta. Így lehetett biztosítani az unalom mentes hosszútávú használatot, működtetést. A faanyagok megjelenésére jellemző a melegség, belsőségesség, kellemetes hangulat árasztása. Ezen alaptulajdonságok sokszínű árnyalt megjelenítése volt az asztalosok egyik alapvető feladata. Nagyalkotásuk alázatos szívességükből, anyagszeretetből és magasan képezett tudásukból származott. Nem a kézművességet szeretném fennen hírdetni, de érteni kell, hogy a gépies pontossággal mi a baj. A gépiesség. A lelketlen gépiesség! Nincsenek meg azok, a ma már hibának mondott megmunkálási jelenségek, mellyek megunhatatlan változékonyságot adtak a termékekben megjelenő faanyagnak. A fának, mint növénynek, mindenhol ahol létezik, nincsen párja, nincsen utánzata. Hiába tartozik ugyanahhoz a fajhoz milliónyi különbségekkel varázsolja el az embert. Ezen alapokhoz tesz hozzá a mesterember sokszínű lelkivilága.
Mi a fa?
A fa egy feszes szárú növény. A nehézségi erővel szemben, felfelé növekszik, így emelkedve ki a földből. Ez az élőfa. A halott fa már műszaki anyagnak számít és ilyenformán haszálja a faipar. Szálai, rostjai vannak, erezete van. Nagyon sokféle és sokféle színű fa létezik. Igen gazdag a kínálat.
Szílfa. Vagyis szálfa.
Akácfa. Vagyis aggatós, akadós fa, utalva tűskéire.
Tölgyfa. Tőgyes fa. Kis tőgyecskéi, termései vannak.
Bükkfa. Másképp bikkfa.
Égerfa. Lápi fa, mely vizes élőhelyeken szeret igazáz lenni.
Nyírfa. Törzsének kérge lefejthető, lenyírható. Vékony, papíszerű, fehér levélkéket lehet lefejtwni róla sérülés nélkül.
Nyárfa. A nyár fája.
Kőrisfa. Körös fa.
Körtefa.
Almafa.
Cseresznyefa. Cser színű termése van.
Meggyfa. Magfa.
Szilvafa.
Juharfa.