Nem vagyunk szerződésben!

Hanem miben vagyunk? Ha nem vagyunk szerződésben akkor nem kell dolgokat kötelezően megtennem! Mik lennének azok? -Ha nekem magánügyem van, munkanapon, akkor elmegyek és elintézem, mert ez fontos. -Tehát nem lehetséges számon kérni a dolgozót, hiszen nem vagyunk szerződésben. Mi a szerződés? Egy közös szerzemény, mely tartalmazza mindkettő értékeit, feltételeit, akaratát vagy ha nem úgy, mindkét fél egyértelműen, önakaratúlag elfogatta azt.

Szokásos állapot.

Elmegy dolgozni valaki egy kisvállalkozóhoz vagy nagyobbhoz és a főnökkel beszél. Elmondja mihez ért, mi a szakmája, mutat róla bizonyítványt. A főnöknek tetszik és azt modja -jó.- Ember érdeklődik a pénz felől, mennyi a lóvé. Megmondja a főnök és ember rábólint. Mi történt most? A későbbiekben láthatjuk majd, hogy a másik oldalról ugyanazt az érmét. Tehát! Történt egyszer egy meghívás (vállalkozói hirdetés felvételre), történt egy elégtétel a meghívásra (elment személyesen), kérdés-válasz-kérdés-válasz. Eredmény? A vállalkozástól kap egy ajánlatot (mennyiért tud értékesíteni náluk munkát és milyen feltételek mellett), elfogadja. Jön a próbaidő. Keményen méregetik egymást egy álló hónapig. Marad az ember. Miben állt meg az egyeztetésük, mik lettek azok a tételek, amiket mindketten befogadtak, elfogadtak és azonosultak vele? Vagyis miben egyeztek meg, miben állapodtak meg? Vajon, nem ez  a közös szerzeményük? Vajon, ha ettől valamelyikük eltér, akkor is megmarad a közös szerzemény? Ha eltérnek, akkor nem ugyanott vannak, mint a szerzemény megszerzése elött?

Nem állunk szerződésben!

Egyesek szerint a szerződés az papírra vetett bötű. Ha a papíron leírtakat nem tarja be valaki, akkor nem ugyanúgy a nemközös szerzemény szerint jár el? Melyik térhet el és milyen indokkal? Ilyen alapon a vállalkozás mondhatja magában, nem is kell nekem az egész fizetést odaadnom, mert nem vagyunk szerződésben. Erre a munkás azonnal megmondja a magáét és így felel. -De hát kidolgoztam a hónapot, jár nekem a pénz!- Igen járna ha, szerződésben lennének! De nem vagyunk.

Nem várható el tőlem az a munka, nem várható el ez a tudás, nehogy má becsicskuljak!

Nem kell becsicskulnod, mivel nem vagy csicska! Mellesleg szólva a munka értéke nő azzal ha teljesíteni tudod. A becsicskulás a kezdetleges társadalmakban van jelen, mit félelmi hajtó eszköz. A fejlett társadalmakban ismeretlen fogalom, mivel az általad teljessé tett, kérésnek elegettevés érték és nem csak a csinálmány, hanem a forrása is. A művelt társadalmakban az aranytojást tojó tyúkot nem azért őrzik, hogy ne lopják el, hanem azért, hogy ne legyen baja! Vigyáznak rá, megbecsülik, etetik, itatják. Óvják a széltől is, mert értékes, mert értékelik. Kéréseknek eleget tenni vagyis a kéréskor, utasításkor érdelődik a főnök, van-e olyan vagy ilyen képességed, kézséged, ügyességed, erőd, eszed, tehetséged, kedved, tudásod, ismereted, tehát bármi amivel megoldhatná, megvehetné, fizethetne érte!!! Csicska akkor lennél ha ellenérték nélkül kötelezően kellene megtenned!!!

Nem kell megtennem, mert nem vagyunk szerződésben.

Ez igaz, de minek jöttél? Érthető nem? Például a melós a nőjével sincs szerződésben és akkor megteheti, hogy időnként elmegy más nőkhöz? Ha ez az indok jogos lenne és általánosan elfogadott vagy valóságos, akkor az illető nő nem ágálna ellene. Mit fog mondani neki a pasas? Nem vagyunk szerződésben, tehát megtehetem? Vagy nem vagyunk házasok és ezért megtehetem? Ilyen szar indokot! Ha egyszer te hozol, ha te nálad van az ész, a tudás… Tulajdonképpen miért várják el tőled? Nem lehet, hogy azért a hazugságodért, amellyel elhitetted nagyértékűséget? Ha meg eleve nem mutattad magad értékesnek, akkor miért érzed úgy, hogy a kezedből kijövő munka az? Ha meg tudnád adni a jobb munkát, hogyan bizonyítod? Hogyan kerülhetsz olyan alkuhelyzetbe, hogy többért tudd eladni?

Dolgozni jöttem.

Jó. Akkor miért húzod ki magad alóla? -Ez a munka nem annyit ért! Te is tudod!- Ha keveset vagy rosszat adsz, többet fog érni? Hiszen pontosan az a baj, hogy nem mered magad megmutatni, mondván, ha megteszem lehet nem is kapok érte többet. Hogyan van ez? Ha bizonyítványod van, akkor hogyan tudnád megmutatni a cégednek, hogy már nem hármas szinten ismered a szakmádat, hanem jobban? És hogyan is van ez? Bemész egy közértbe, ahol üresek a polcok és vásárolni akarsz. Oda böksz egy hetyke szó a paraszt eladónak. -He! Mi van nincs kajátok? Ő válaszol. Nehogymá elővegyem és megmutassam! Mi van ha nem fogsz venni semmit? Akkor én feleslegesen fárasztottam magam! Nem gondolod, hogy becsicskulok?- Te vagy az eladó, kedves melós! Nálad van az érték, nálad van a szak tudása! Minden időpillanatban bizonyítasz és mindig teljesítened kell. Ahogyan, egy olyan jármű vezetőjének is, akinek a járműve viszi reggelente a segged dolgozni! Ő is ember és tud végig kizökkenés nélkül figyelni, visszatarja a vizeletét (dugóban is), nem zökken ki, nem siránkozik hangosan, nem veri a főnöki asztal, mondván, neki mit kell kiállnia naponta!

Ok. Nem érteni fehér embert!

Minek fogadta el az állás feltételeit? Akkor nem látta, hogy miből mennyit kell majd adnia? Ja, nem volt pénze és kellett a kaja? A megállapodás is eggyenértékű azzal, amit szerződének nevezünk. Miért? Mert ugyanazt tettük meg a megállapodással vagyis álláspontra jutottunk az alkut illetően. Tehát elértük azt a közös pontot, ahol mindkét fél tetszésére van a dolog. Hazugság, hazugság, hazugság! ‘Akaratom szerint kiszedem a részem, amíg jó nekem és aztán ott hagyom a maradékot, mint eb a szarát.’ Na most, ezeket az emebereket kellene úgy megbecsülni, hogy jól keressenek? Ha akar jön, “dolgozik”, ha akar beleszarik. Csakis addig szabadember, míg a bele tele van.

Sokat érek!

Ha itt vagy és azt kapom, amiért fizetnem kell. Egyszerűen nem is lehetséges megvásárolni a melóstól a munkáját! Vagy, mert nincs jelen az elvégzéskor vagy, mert nem is végzi el vagy, mert nem azt végzi el, amit éppen szeretne megvenni az ember. Önfejűek, makacsok, bugrisok! Ezek a super nemcsicskák! Az önnálló, magában is nagyértékű, de megfejthetetlenül lassú munka elvégzését csakis a kizsákmányoló munkahely segítségével tudják elvégezni. Nem szégyen ez, sőt így nem kell olyan terheket hordaniuk, mellyek a vállalkozás vállát nyomják. Nem kevésről van szó, hiszen a szervezés, beütemezés, anyagbeszerzés, ügyfelezés, stb. sok munka. Miért kell betartani azért, mert megteheti valaki, hogy zsebredugott kézzel mehet eladni. Egyszerűen nem kell az eladáshoz feltételeket magával vinnie. Elvileg minden a fejében van. Azt, csak nem olyan nehéz elhoznia?