Sokszor hallott mondat: így könnyebb lenne, így gyorsabb lenne. Igen?! Ha úgy teszünk, ahogyan a dolgozó javasolja, akkor, előrébb jutunk vagy többre jutunk? Ha megkapja a lehetőséget, de nem válik be, akkor ki lesz majd a felelős? Nézzük meg a mögöttes tartalmat! Mi a lényeg? Általában a kevesebb munkával elért cél a lényeg. Igenám, de ha nem ez kell? Ha nem lehet kevés mozdulattal elérni, hanem csak sokkal? Akkor bizony kiderül a dolgozók valódi szándéka és kiderül a valódi oka törekvéseiknek. Tudniillik lusták dolgozni! Kiderül még valami más is, nevezetesen, az engedetlenség. Az engedelmesség ugyanis a mai dolgozói világban egyenlő a becsicskulással. Ez, egyfajta félelem a függőségi viszonytól, menekülés a szolgaságtól. Felmerül a kérdés, ki az, aki ennyire fél a szolgálattól és miért? A szolgaságtól csak a szolga fél és a szolga menekül előle! Egy úr,, nem fél a szolgaságtól, mert természetes neki. Egy úr ugyanis pontosan tudja, hogy a szolgaság vagyis a szolgálat, olyan jellegű adás, amit csak és kizárólag a valódi gazdagsággal bírók tudnak megtennei. A többiek esetén üresség van, fájdalom van. A másik eleme a szolgaságnak a fogság, rabság érzése. A valódi szabadsággal és függetlenséggel rendelkezők ugyanis nem félnek a munkaidő kereteitől, hiszen ők tudják, hogy szabadok! A belső lényük teljesen szabad, független. A fogságban élők, akiknek lényük állandóan a szabadsára, függetlenségre vágyik, azok a munkaidő kereteit, a feljebbvalói függelmet, azonnal rabságnak, fogságnak élik meg és menekülnek előle. Egyszerűen szólva, kishitűségük, alulfejlett szellemiségük nem teszi lehetővé számukra az átlátás képességét. Feladatok végrehajtásából elsősorban a kicsiket hagyják el, kisebb kérések teljesítését írják felül. Ezek pontosan igazodnak jellenük nagyságához. Minek az, miért úgy kérdésekkel vagy ötletelésekkel, okosságokkal igyekeznek kibújni az utasítás alól. Esetenként, igenis jó ötlettel, hasznos alkalmazással! Ám, a hiba nem itt van. A hiba akkor jelentkezik, mikor nincs másik út, nincsen kibúvó. Ilyenkor, más nem lévén nyúlóssan, lassan, unott arccal, duzzogva dolgoznak és sűrűn, panaszkodva, meg-meg állnak. Röviden szólva, hátráltatják a haladást. Oktalanul, mint egy kisgyermek húzzák az időt és a szenvedéses munkarészt alaposan megnyúlják. Jellemzően a “kényszerből dolgozni járók” és a “valakik” eszköze. Érdemes megfigyelni, hogy ilyen esetekben milyen magas szintre képesek emelni az emberek, az önsajnáltatás szintjét, kiemelve a folyamat látszólagos hibáit és a munkafolyamatban lévő lépések fejlesztési lehetőségeit. Mintegy hirtelen jött szél, úgy kezd világítani elméjük, de fénye nem hatja át a teljes folyamatot, hanem csak egy karnyújtásnyi részét! Egyszerűen nem akarnak ott lenni, nem akarnak dolgozni, nem akarnak engedelmeskedni! Mi van ha a “fejlesztési” ötletek nem válnak be? A megkapot lehetőséget felhasználva kiderül, hogy kicsiben jó ugyan, de nagyban a teljes folyamatra nézve rossz, hátrányos, lassít. Két változat járatos. Az egyik “te adtál rá engedélyt főnök” mondat, a másik “nem baj gyorsan kijavítom, de most már úgy ahogyan a főnök kérte”. -Mi, dolgozók is emberek vagyunk, mi is hibázunk és te is szoktál hibázni főnök.- Ezek nem vészesen nagy hibák, mintegy 15-20%nyi mennyiség. Na jólvan-jólvan, igaz, ami igaz! De ki fizeti ezeket? Aki hibázott? Nem, hiszen engedélyt kapott a cselekvésre. És ha nem kapott, akkor meg nyújta, húzza, szenved, kínlódik, eljátsza a hattyú halálát, megáll, elrontja, stb. Tulajdonképpen, mindegy csak bizonyítani lehessen, ha látszólagosan is, hogy a főnöki utasítás sántít, nem jó és javítani kell, a jóravaló, tapasztalt, tettrekész, kiérdemelten szorgalmas, a haladás emberének javaslata szerint. Na, az idővel ezt nem közölte senki. Az időnek nem lett elmondva, hogy ilyen nagyszabású megnyilatkozás fennforgásakor álljon meg! Mert, az idő múlásával ugyebár együtt fogy a pénz is! Érdekes megfigyelni a következő jelenséget! Délután öt órakor az égi megnyilatkozású fennséges jelenségek megállnak, mintha kifogynának arra a napra. A tettlegesség, a cselekvés csapja bezárul. Nincsenek ötletek, gondolatok, hatékonyság növelő folyamat megnevezések a másnapi munkára vonatkozóan. Szerszám elejt, anyag ottmarad, munka elfelejt. Éves szinten 15-20%nyi felesleges próbálkozás, látszólagos munkavégzés, álmunka, ötleteléssel tötött idő, gondolkodás a jón, a jobbon, a gyorsabbon, nem is olyan vészes bevételkiesés. Hiszen mi az a kevéske? Egy 20.000.000.- forintos évi bevétel esetén, 3.000.000-4.000.000.- forint. Nem jelentős! Nem is kár! Nem vészes! Kicsinyes és túlzó hozzáállás lenne ezt nagynak tekinteni. De ebből az kicsiből, ha megmaradna és kiosztaná a főnök a felét hat dolgozó között? Akkor mekkora lenne ez a jelentéktelen nemkárösszeg? Fejenként 250.000-333.000.- évvégén, karácsonyra. Ha már úgyis kevés a fizetés, legyen könnyebb a munka vagy kevesebb! Na, de a könnyebb munka kevesebbet ér, a kevesebb munka meg…? Kemény munka. Ezt is sokat lehet hallani. Emberek keményen dolgoznak, hajtanak. Nyomják! Mit? Ha teszem azt megkérdezem, miért jött dolgozni, akkor a válasz az, hogy mert muszály. Muszályból, kényszerből dolgozni nem lehet! Nyűglődni, kínlódni, vergődni, bénázni, nyomni lehet, de építő munkát végezni, építő céllal dolgozni nem lehet. Értem a kínt és az értelmetlen voltát, a végeláthatatlan, elfogyhatatlan mennyiségű, sírig tartó életbenmaradásért küzdést. Nem értem viszont az önmarcangolást, a másokkal való kitolást, “majd elvégzi helyettem más” hozzáállást. Mire jó ez? Általános válasz, hogy ilyen világot élünk vagy, hogy kit érdekel. Az ilyen világot élők a maguk által gyártott mocsokban fuldokolnak és nem értem miért nem tetszik nekik. A kit érdekel emberek szerencséje az életükben, hogy még akadnak olyanok, kik nem ilyenek. Ezeken a hülyéken lehet még élősködni és van mit elvenni tőlük. Fennséges és nagyságos zsenialitás úgy beállítani egy ilyen cselekedetet, hogy az okosság, szemfülesség, ügyesség, holott csak egy egyszerű tolvajlás! Minden kiselme, minden nagyelme a kicsin bukik el! Minden szegény gyűjt, kuporgat, elvesz másoktól. Egy sírig tartó rabság ez, melyből számára nincs kiút. Ezek a “nagyszerűek”, az “eszesek”, a “lazák”, a “valakik”, ők az “okosak”, a “szemfülesek”. Valóságban ők a félősek, szolgák, a csicskák, nyomorékok, a kicsinyesek, mert ők azok, akik nem szabadulhatnak meg soha  anyagi vágyaiktól! Minden időpillanatban szolgálatra kényszeríti őket vágyuk, ellene nem mondhatnak, tenni nem tehetnek semmit. Ha már van, soha nem érezhetik sajátjuknak, hiszen mindig meg kell indokolniuk, miért annyi van és soha nem elégedhetnek meg a megszerzettel. Mindig kényszerűen hozzá kell még tenniük, újból meg újból gyarapítani a megszerzett vagyont. A keményen dolgozók, olyan emberek, akiknek nem természetes a munka, hiszen ha az lenne, akkor az életük természetes részének éreznék és nem lenne teher!

Könnyű munka

Képzeljünk el, könnyű, nagyon könnyű munkát egy átlagos építőipari munkahelyen! Milyen lehet az a valami, amit meg lehet csinálni egy építkezésen és könnyű? Szellemileg legyen könnyű vagy testileg? Mi legyen benne könnyű, a mozdulat, a gondolat, a pénz? Ha nagyon kikönnyítem, vajon nem áll-e fent, jogosan, annak a veszélye, hogy esetleg másvalaki alkalmassabb lesz majd arra a kikönnyített munkára??? Ha könnyű akkor gyorsabban készül majd el és kell-e ez a nagy sebesség? Igen kell! Ha nagy sebességgel dolgozik valaki, sokat, jól teljesít több lesz a pénze? Miért?

Sok esetben tényleg jók az ötletek. Ám mindig munkaidőben mindig a feladat megkezdésekor derülnek ki az új dolgok. Jellemzően álló, ülő testhelyzetben indul meg az ihlet. Munkavégzés közben, mikor a szellem és a test együtt dolgoznak, sohasem vagy igen ritkán. A szakemberek gyakorlatszerzésük során elsajátítják azt a fajta képességet, melyet úgy lehetne jellemezni, a test és szellem egysége, vonalrendbe irányítása. A szellem mindvégig figyel, a test engedelmeskedik, a lélek akarja és végül a ész lát előre, mutatja az utat. Teljes kört kapunk. Ez a teljesség visz előre valakit, ettől lesz teljesértékű munkája valakinek. Így teljesíthető becsicskulás nélkül egy feladat s ez a teljesség lesz, amit elad a dolgozó. Ezt az eladott értéket veszi, vásárolja meg a munkahely. Helyénvaló tehát a dolgozói megnyilatkozás, a jóra, jobbra, mert hiszen a teljesség irányába tőr. Na, de mi a gond ha a fizetésről van szó? Midőn a dolgozó a teljességre tőrve ötletel, javítja a munkahatékonyságot, könnyít, gyorsít, mindeközben nem érti miért nem teljesértékű a fizetése. Azért, mert ő maga sem az! Ha egyszer a teljesben benne van, hogy előre tudja vagy benne van a dolgozói engedelmességi kötelezettség teljesétése, feladatok végig vitele, teljesítése. [A szakmai munkavégzés egy előrelátó (következő lépések, felelőségvállalás, munkatársi összhang), multtal számoló (tartósság, hibák, következmények), a jelenben helytálló tevékenység (biztonság, kérések, kedv), mely fáradság nélkül csak teljesértékű testi-lelki összhangban végezhető jól!] Tehát a fizetése akkor lehet teljes ha teljesít, teljessé tud tenni egy feladatot, kiváltképp a kötelezettségét a munkahelyi akarat szerint. Ezen a ponton szeretném megjegyezni, hogy a vállalkozási elgondolás, mely szerint a piaci árakat kell követni, azért nem ember közeli, mert embertől várják a beteljesítést! Az a kijelentés, mely szerint “a szakmunka fizikai munka, nem helytálló és csak, olyan ember szájából hangozhatik el, aki nem ismeri alaposan a szakmunkavégzést!

Dolgozói hatékonysági intézkedések

A jóra való törekvés eredményeként minduntalan megjelenő időhiány kérdése és közvetlenül ebből fakadó nehézségek álladóak az építőiparban. Mint már megtudtuk “mindenki tudja, a melósok termelik ki a hasznot”. Nem akárhogyan, hiszen láttuk, hogy renkívüli tettekkel, teljes elmélyülésben, stb, stb. Mégis, mindig jelentkezik, egy úgynevezett késés és egy úgynevezett minőség. Érdekes megfigyelni, hogy a kettő elvileg fordítottan arányos egymással. Vagyis úgy gondolhatnánk, az idő hosszabbodása a jobb minőség irányába tereli a haszon kitermelőit. Ám nem így van! Hosszan is tart, meg nem lesz jó. Természetesen a vállalkozó a felelős. Itt sok esetben nyilvánvalóan érzékelhető a dolgozói jóra törekvés kevés volta. Ez inkább csak “kihúzom a munka alól magam” törekvés. Sikeres! Na jó. Ha így egyszerűbb és gyorsabb is, akkor miért vannak a csúszások? Az egyszerűbb alatt azt kell érteni, hogy a macerás részek kimaradnak, a gyors alatt meg azt, hogy a apróságok maradnak ki. És máris készen van a munka! Hamar munka sosem jó! Szembesüléskor, egyszerű, de annál őszintébb flegmatikus választ kapunk. “nem olyan sok az, pik-pak meg van”. Jó. Mennyi a pik-pak idő, ugyanis kérdezi az ügyfél? “Nemtom!” Ha teszem azt, valaki, azt teszi, amit a főnök mond és mégis van csúszás, de nem ordít, mint az oroszlán, ekkor mi van? Kézenfekvő a válasz. A válalkozó a hibás, ő a felelős! Ezen a ponton a hibás vállalkozót segító jóratörekvők, okító beszédet tartanak és elmagyarázzák, hogy nem jól vezeti a vállalkozását. Az természetesen elő sem fordulhatik, hogy egy jóratörekvő keresztbe tesz! Nem húzza az időt, nem hibázik be szándékosan, pont nem hallja meg a feladatot, mert éppen zaj volt akkor, “jaj bocsáss meg pont nem figyeltem, elismételnéd ezt mégegyszer, ezt nem értem, ezt hogyan gondolod, nem arra gondoltál mikor…, azt hittem erre gondolsz, nem ezt kérted, nem tudom hol van de gyorsan megkeresem”, tudja hogy hamarosan kelleni fog, csak azt nem hogy mikor és rendet rak, összeszedi a szerszámokat, lehetőleg az aljára teszi, stb.

Önkény

Önnmagát kényelembe helyező személy. A szembefordulás. Renddel, rendszerrel, függelemmel, befolyással, időkerettel. Lényege, egy olyan jellegű ellenkezés, mely kis mértékű megnyílvánulás. Vagyis feladatát végrehajtja, de mindig kis változtatással, mely változtatás saját kényelmét, kényelmességét, kényességét, kényét, kéjét, maga általi gyönyörűségét szolgálja. Elméje éles. Kiélezett a kikerülésre, kitérésre. Az ilyenfajta ember az úgynevezett “nehogymá becsicskuljak” fajtajelleget hordozza magán. A kény, kényesség kifejezés mögött, rejtetten jelen van a kényszer is. Ez egy olyan szer, mely hat és hatàsára hamar rászokik a gyenge. Tehát a folyton a kényelmest kereső emberek vagy azok kik ezzel kerülik el feladatuk pontos elvégzését vagy kényszerből cselekednek. Saját kényszerük hajtja őket a kényelmességük irányába s engedni ebből nem tudnak. Ha megteszik becsicskulnak, ha nem teszik kényszer alatt élnek tovább. Ez kérem egy igazi rabszolgaság, egy komoly szintű csicskaság!

Ha valaki nem hiszi, gondoljon arra, hogy a feladat alóli kibúvást, legalább a kényelmesség szitjéig, bújtatva kell végeznie. Rejtettség érdekében bevetett mellébeszélések, hazudozások, álmegoldások, kifogások, megmagyarázások, számára elkerülhetettlen kihagyhatatlan, állandóan végzendő kényszer. Rab! Méghogy nem szolga! Méghogy nem csicska! Dehogynem! Az ilyen ember mindig fél, mindig menekül, állandó kényszerpályán mozog. És mitől fél a legjobban? Ha mások modják meg neki hogyan legyen csicska! Igaz a mondás mindig a szolga fél a szolgaságtól a legjobban, hiszen tudja milyen.

Tedd ide, tedd oda emberek

Ők aztán az igazi nemcsicskák! Tulajdonképpen teljesen szabadok, ahogy ők megfogalmazzák. Nekik tényleg senki nem mondhatja meg, mit és hogyan. Majd ő aztat szabályozni fogja. Ha akarja megteszi, ha akarja nem. De eljön a gyomor ideje és bizony a valódi nemcsicskák megéheznek. “Te főnök, fönci, figyu má, tudnál adni egy kis előleget? Kéne kaja. Majd ledolgozom. Tudod milyen vagyok? Ugye tudod?” Meg, figyelj má, kéne dohány is.” Hm! Nézzük meg, mit is jelenthet nekünk csicskákanak és főnökszolgáknak a szabadság szó. Pontosan azt, ahogyan halljuk! Szabottság! Ennyi. Igenis meg van szabva ezeknek az embereknek az a korlát, amin túl nem tudnak nem becsicskulni. Kaja, étel, étek, zaba, táp, harapnivaló, ennivaló; pia, ital, szeszkó, lőré, konyalávaló, kis hazai, stb. Ugye-ugye, érdekes az élet! Mindenki függ valamitől és függ valakitől! Legfeljebb csak a feladata más.

Kevesebb munkával elért cél

Ez maga a hatékonyság és eredményesség. Bevezetőben említett cél nemcsak a dolgozók akarata, hanem a vállalkozás akarata is. Tulajdonképpen egy a céljuk. Valamilyen oknál fogva mégsem értenek egyet. Egy érdekes példa: kérdezi az egyik a másikat. Te merre mész? Én? Hazafelé. Nahát dejó mert én is! Menjünk együtt! Idáig jól hangzik az egész. Mert a dolgozók is és a főnökök is hatékonyabb munkavégzést kívánnak. A baj, a hiba az irányban van. Az irányt a főnök adja meg, a dolgozó meg felülírja. A főnök lefedi a rést. A dolgozó kibújik. És ez így megy tovább, mígnem a gyengébbik felsír fájdalmában, hogy milyen nagyon kutyáúl bánnak vele. Természetesen, hiszen már az idiótizmus szintjéig lesüllyesztett szöveggel, utasításokkal oldják meg a kibújásmentességet, azt a kötelezőt, amit a dolgozó elad a cégnek. Sokszor az sem világos, hogy a meghatározott munkaidő keretein belül DOLGOZNI kell! Tehát, nem  a helyszínen lenni, nem pont megérkezni, nem ebben az időtartamban átöltözni, hanem dolgozni! Hasznos, eredményes, hatékony, munkát eladni.

Utasítás

A szakmunka és a szakmunkás tudása teljesértékű. Tehát sokmindent, sokféleképpen tud elkészíteni. Sok úton lehetséges megvalósítani egy adott kívánalmat. Ráadásul az emberi elme “sokszínűsége” további változatos lehetőséget ad. Az utasítás vagyis az út mutatása, az a fajta irányítás, amit a főnök ad. Azokból a szakmai lehetőségekből választ ki sorrendiséget, mely lehetőségeket a szakmunkások tudása biztosít. Elméletileg, ez eredményességet biztosít, hatékonyságot növel, gyorsít, biztonságosít vagy összhangot teremt. Látható, hogy nem mehet mindenki a saját feje után. Főleg azkon a helyeken igaz ez, ahol sokan dolgoznak együtt. Fejetlenség lenne. Az utasítások véghezvitele, azért nem becsicskulás, mert valójában mindenki ugyanazt akarja. Csak akkor lenne becsicskulás, ha nem ugyanazt akarnák mindannyian. Vagyis ahogyan a fenti kis példa mutatja nekünk, akarás van, a cél is ugyanaz, csak az irányzékot kell megadni. Erre van a főnök! Azért nem sértő az embernek, mert maguk is azt akarják, elvégzni, jól megcsinálni a munkát. Ha ebben segít nekik valaki, megmutatja az utat, együtt működik, ráadásul a felelőség egy rézse is reá hárul, akkor ez miért baj? Megmagyarázása a következő szokott lenni. “A szolgalelkű (csicska) embereknek természetes az engedelmesség.” Igen, ha kényszerből cselekesznek. A nem szolgalelkűeknek viszont nem természetes az engedelmesség, de folyvást rá vannak szorulva. Ugyanis ha nélkülözi, maga semmit sem ér. Csak a szolgalelkűnek van annyi, hogy másokat is eltartson magán kívűl, csak benne van annyi, hogy adni tudjon és ők az egyetlenek, kik maguk másokra rá nem szorulnak!

 Érdekesség

Ha egy nemcsicska-nemszolga maga tenne meg valamit, mi lenne? Először is ezt csak látatlanban teheti meg! Másodszor, azonnal kilépne a maga építette lényéből, rögtön összetörne a nemcsicska-nemszolga héjváz és a csupasz, ócska valósága látszana. Jobban félne, mint bármikor és jobban fázna, mint valaha. Mert ha maga teszi szarházi csicskaköcsög lenne, ha meg nincs mellette csicska, szart sem ér egyedül! Egy teljes egészében balfasz társadalmi réteg, aki a vagyongyüjtés óvodai szintjén lavírozik. A teljes rejtettség félelmes hasznát élvezik, saját dobozukban, fénytől védett helyen. S mikor kijőnek onnan a folyton magukkal hordozott védelmi héjukat igazgatják. “Legjobb védekezés a támadás” jelmondattal emberi lelkeket zabálnak. Méghogy zabálnak, de nem, mert mindenkibe beleharapnak, aki nem olyan, mint ők! Tiszta para! Hát ha ez nem rabszolgaság, akkor mi az?!

 

Darrhajabusa