Oktatási program

Szakmák, szakma részek betanulási lehetősége, azoknak akik többért szeretnének dolgozni.

Kőműves szakmában

1. Kerítésépítés. Alapozás, zsaluzás, anyagkeverés, vasalás, falazás. Alapárokkal és a hozzátartozó földmunkával foglalkozó részterület. Zsaluzat kialakítása zsalukővel, annak tulajdonságai, rakása, vágása, kitöltése. Betonnozással kapcsolatos elnevezések jelentései elkészítése: vastagság, sürűség, erősség, tömörség, stb.
2. Járda és betonfelület. Tükörmunka (földmunka), alapozási előkészületek (zsaluzás-szintezés), vasalás, síkolás, felületi érdesség, fagyállóság. A beton tükör kialakítása, talajmegmunkálása fajta tulajdonságok ismerete. Zsaluzat tulakdonságok, sintezési hibák és elkerülésük. Vasalások fajta szerint, egy vagy több réteg. Végmunkálatok szépítés, bontás, készre csinálás.
3. Durva burkolás. Kövezések természetes vagy mesterséges kővel. Ezek alapozásai, a burkolati anyag tulajdonságai, megmunkálása, rögzítése, védelme. Ültetett vagy ragasztott beépítéssel járó hibák, azok elhárítása, kijavítása. Ragasztási eljárások mikéntje.
4. Falazás. Díszítő falazatok kialakítása, akár tégla, beton elem, kő. Általános kis terhelésű főként szépészeti jelleggel épülő falazatok, valamint kis és közepes kerti támfal jeelegű díszfalak készítése, annak velejáróival egyetemben.

Teljeskörű kőműves szakma. (Olvasmány)

Lakatos szakmában

1. Kerítések készítése. Acél vázas, hegesztett síkhálós vagy fonathálós kerítések készítése. Szabás, rögzítés, beépítés, huzalfeszítés, alap felületkezelés.
2. Zártszelvény rendszerű egyszerű kivitelű kapuk, kerítés-mezőelemek készítése. Mezőkiosztás-számítás, zártszelvényhegesztés, zár beépítés pántolás, alapmázolás.
3. Korlátok, kapaszkodók készítése. Díszítés , minta ismeret, hegesztési ismeretek, beépítéssel kapcsolatos ismeretek, kapcsolódó szakmák ismerete (részleges, szükséges mértékben).
4. Biztonsági rácsozatok készítése. A korlátokkal közel azonos tudnivalók.

Ács szakmában

1. Előtetők, kistetők, kocsibeálló tetők készítése.
2. Rúd, hasáb (gerenda), deszka, léc idomú anyagok szabása, marása, gyalulása, csiszolása, szegezése, stb, általi alakítása késztermékké.
3. Fából készült zsaluzatok, méret és követelmény szerinti kialakítása, valamint ezen alkalmas anyagok megmunkálása.
4. Kerítések deszkázatainak gyalulása, csiszolása, szabása, felszerelése, esetleg alapszintű vegyszeres beeresztése, felületi kezelése.

Festés

1. Falfestés diszperziós falfestékkel, glettelés, vékony és vastag gipszvakolások. Gipszvakolatokkal síkolás, hálózás, álmenyezet, illetve, élvédőzés, hézagerősítés.
2. A falfestések elötti felület előkészítés (csiszolás, kaparás, mosás). Ehhez a szakmarészhez tartozó anyagismeret, gyártási sorrend.
3. Gipszkartonozás azaz szerelés szabás, rögzítések, valamint ilyen anyagból készített szerkezetek készítése.
4. Ezenkívűl az minden festhető építőipari anyag festése szinezése, valamint festékanyaggal való fedése, bevonása.

Burkolás

1. Már meglévő épületszerkezet valamilyen csempe, kerámia, esetleg kőlapokkal való beborítása, sík, illetve íves felület szépészeti szempontú kialakítása. Célja lehet az alatta lévő szerkezet időjárás elleni védelme, jellegének megváltoztatása, csúszámentesítése, stb.
2. Egyszerű síkburkolások alapozása, kapcsolódó anyagok ismerete és a társszakmákhoz való pontos illeszkedése, mindezeknek alapszintű tudása.
3. A burkolóanyagok megmunkálásának ismerete, gépei, szerszámai, használata, szabása, ragasztás, tapasztása. Burkolóanyagok felhasználási területeinek ismerete.

 

Vízszigetelés, hőszigetelés

1. Bitumenes vagy műgyanta alapú anyagokkal ragasztva, olvasztva. Hőszigetelések ragasztása, síkolással.Víz, illetve hő elleni szigetelések felületeinek előkészítése, az ahhoz tartozó anyagok ismerete, bedogozása. Vágás, beszabás, anyagválasztás, szimítás, élvédőzés, stb.

Asztalos szakma

1. Kerítése deszkázata, teraszburkolatok, korlátok, nyílászárók behelyezése, stb. Alapvető szintű faanyag megmunkálások, felületkezelése, neszerelés. Alapszinten akác, fenyő, fákkal való munka. A megmunkálásokhoz szükséges gépek, eszközök, szerszámok ismerete, anyagok mozgatása, szállítása. 

 Az elméleti oktatás mellett párhuzamosan, gyakorlati képzést adunk. Azaz a megtanultakat “éles” munkahelyzeteken keresztül mutatjuk meg. A többlettudást a fizetésemelési rendszerünkkel hoztuk összhangba, így az anyagi gyarapodás elkerülhetetlen. A MINAMŰVEKnek olyan szakemberekre van szüksége, akik a vállalkozásunk által használt szakműveleteket, szakmarészeket ismerik, tudják. Teljesértékű szakmával, szaktudással rendelkezőket is szívesen foglalkoztatunk. Egy példa: ha egy taxistól (bérkocsis) elvárható az, hogy a lehető legrövidebb úton, a lehető leggyorsabban (a szabályok betartása mellett), a biztonságomra ügyelve, vigyen el az általam megadott címre akkor ebben az esetben ezért fizetek. Hibáiért, kerülőutakért (többlet út, időhúzás) vagy a testi éppségemet veszélyeztető cselekedetért, érthető, hogy nem akarok fizetni. Ha a taxis, amúgy rendesen dolgozik és ennek ellenére sem elegendő a pénze, vajon ettől jogos lesz-e, hogy a fentebb említett trükkök valamelyikét bevesse, az ügygele kárára, a maga hasznáért?! Vajon az ügyfél (utas, szolgáltatást vevő) akarta, hogy ezt a pályát válassza? Lehet drágább a viteldíj, de az utas több, jobb, szolgáltatást vagy valami pluszt vár el a több pénzért! NEM AZ UTAS (VEVŐ) HIBÁJA, HA AZ ELADÓ (TAXIS) NEM TELJESÍT JÓL ÉS NEM IS KELL MAGAS ÁRAT FIZETNIE ÉRTE, DE HA A SZOLGÁTATÁS MAGAS SZÍNVONALÚ ÉS EZT VÁLASZTJA, AKKOR KÖTELES AZT KIFIZETNI! Tehát magas fizetésért magas szintű munka kell! Több pénzért, több munka! Biztos munkahelyért, megbízható munkaerő! 

A kőműves munkák az építőiparban nagy területet fednek le. Sok más egyéb szakma alapjait képezik, illetve több szakma is igazodik a kőműves munkáihoz. A rétegrendek alját, alapját adják, ezért nagyon fontos, hogy magas színvonalú legyen. A pontosan megépített falak, a sík vagy szintezett aljzatok, mind-mind egy másik szakterület alapjait adják. A nagypontosság elérése. Jó munkához elengedhetetlen a jó szerszám, de éppen annyira kell hozzá a jó szakember is. Mivel a kőművesmunka a mai világban is javarészt kézimunka, ezért ember kell hozzá, olyan, aki jól végzi el munkáját. Hogyan lehetséges mindez? Egyszerű. Szándék kérdése az egész! Eredendően azzal a szándékkal kell elkezdeni és elkészíteni minden egyes munkarészt, hogy alapját adják mások munkáinak. Irigységgel, undokkal, hazug hiúsággal nem nyerhető elismerés. Minden munkarésznek van alapja. Például szerelőbetonra épített falnak nem szokás síkolt alapot adni. Minek az, felkiálltással! Nem szokás zsinort használni, mert már régóta nyomja a mester. Beton járdákhoz kiegyenlítő sóder ágyat adni. Ezeket feleslegesnek, időpazarlásnak értékelik és lustasából vagy más egyébből kifolyólag nem teszik meg. Következményei érzékelhetőek, láthatóak, de ha nem, akkor a következő szakik rávilágítanak majd.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

---

 

 

---

 

Lánghegesztés

Az ömlesztő hegesztések csoportjába tartozó hegesztési eljárás. Azért lánghegesztés, mert égő gázok lángja által termelt hővel érjük el az olvasztáshoz kellőt hőt, illetve hőmennyiséget. A lángseprű összetétele olyan, hogy az égőszártól 2-3mm-re a leg melegebb. A láng hőmérséklete 3200°c. A vas 1100-1590°c közötti olvadási hőmérsékleten olvad. A láng egyik sajátossága, ami következik a használhatóságából, a kiáramlási sebessége. Az ömleny vagy olvadt vas a hegesztés során lágy, híg és ezért a kiáramló égőgázok mozgási ereje eltolja, elfújja az ömlenyt. Vékony anyagok esetén átégést, kilyukadást erdményez. Nem csak hegesztére alkalmas az égőgázok ereje, hője, hiszen nem kötelező olvadásig hevíteni az anyagokat, lehet izzítani hajlításhoz, edzéshez.  A láng hegesztésen, hevítésen túl vágásra is jó. Ekker a hevítést olvadáspontig végezzük és egy külön erre a célra fejlesztett fúvókán át az ömlenyre oxigént bocsátunk. A nagy nyomàson kiáramló oxigénnek a tolóereje, valamint az izzó és megömlött vasra gyakorolt vegyi hatása együttesen átfújja a vágási résen az anyagot. Magas hőmérsékleten az oxigén vasra gyakorolt hatása oxidáló, azaz revésedés “rozsdásodás” keletkezik. Összegezve a lángvágáskor az anyag meglágyítását a hő adja, míg a vágást magát, a kifújás és eközben bekövetkező revésedés adja.

Kellékei

Az égőgázok tárolására hegesztetlen acél tartályokat használnak, többféle méretben. Most a nagy 40 literes tartályokat mutatom meg.

Oxigén

 

Oxigén (éleny) tartály 40 liter belső űrtartalmú és a benne tárolt éleny 150 légkör (bár) nyomáson van. Tehát a 40 liternyi oxigént még 150-szer beletöltik, azaz bele nyomják. Összesen 150×40 liter anyag van benne. 6000 liter oxigénünk van a tartályban (6m³). Ebből az adatból kiindúlva és hozzá számolva a fogyasztást ki tudjuk számolni mennyi ideig elegendő gázunk van, illetve mennyi ideig tudunk hegeszteni, vágni.

Acetylén gáz

Tartályba nem sűríthető, mert öngyulladás miatt robbanás következik be! Ezért olyan eljárást alkalmazva lehet megoldani a helyzetet ami biztonságos és jól tárolható, mint az oxigén. Ennek a fejlesztésnek eredményeként született meg a dissous gáz.

Dissous gáz

Ez is mint az acetylén karbidból fejlesztett (kinyert) gáz, csakhogy a tárolása más. A tartályos tárolására és a nyomásontartására acetonnal föletetik, majd az acetont gázzal együtt kovafölddel etetik meg. Ezt az egyveleget töltik tartályokba. A megoldás lényege abban van, hogy lyukacsos szerkezetű anyagokban lévő lyukacsoazan az acetylén gázban nem tud létre jönni a belső surlódás általi öngyulladás. Ugyanis nyomás alatt részecskéi nagyobb gerjesztést szenvednek el, így anyaga kitágulni igyekszik, amit mi gyulladásként, robbanásként érzékelünk. Tartálya szintén 40 literes, de kisebb nyomáson tárolható benne a gáz. 15-szörös légköri nyomáson tárolható benne összesen 6kg. gáz. A 6kg. gázból lesz 5500 liter (5.5m³) felszabadítható gázunk, ami közel annyi mint az oxigén mennyisége.

Fogyasztás

Mivel a két gáznemet együtt használjuk közel azonos keverékben, ezért nagyjából egyszerre fogynak ki a palackok. (Vannak esetek mikor nem így van). Mérésekkel meg lett állapítva a fogyasztás úgymint:

Ívhegesztés

Ez is ömlesztő eljárás, azzal a különbséggel, hogy a hőt a villamos ívkisülés adja. Az ív közvetlen közelében 3800-4000°c mérhető. Sokkal Sokkal több, mint, ami az olvadáshoz kell. Ilyen magas hőmérsékleten az oxidációs tényező jelentős, így számolni kell vele. A bevont elektródás ívhegesztésnél a bevonat szerepe többszörös. Egyszer segíti az ívgyújtás, másodszor az ömleny folyósságát javítja, harmadszor kizárja az ömleny közvetlen közeléből az oxigént és ezzel a varrat minőséget emeli. Hegesztést követően, a még izzó állapotú varratot nem engedi gyorsan kihülni, ezzel csökkentve az elridegülést. Hátránya, hogy a nehezen hozzáférhető helyeken vagy rossz beállítás esetén az ömleny alá szoruhat és zárványt okoz. Másik hátránya a salakolás, ami egyrészt időt vesz el, másrészt hosszú távon rengeteg kosszal jár. Az ívhegesztés esetén is van fújó hatás ami az ömlenyt főleg vékony vagy alátámasztás nélküli hegesztési helyeken kiégést okoz. Áramerősség beállításával javítható a helyzet, de nem mindig segít megfelelően. Vékony lemezek (1.5-2mm) és zártszelvény hegesztésekor az illesztési hézeg helyes beállítása, hagyása további előnyt jelent. Még a gyakorlottság, a megfelelően tartott elektróda, a hegesztési sebesség, valamint az ívhossz mind-mind befolyásolják a kialakuló varrat minőségét, kinézetét,  stb. Nem mindegy mekkora a varrat púpja, ugyanis az utómunkálatok ideje, befektetési kötsége szempontjából nézve jelentős. A vágási pontosság, a körültekintő munka, az előre gondolkodás könnyítik, javítják a munkaminőséget. A varratkészítés egy másik tényezője a tisztaság. A piszkos, rozsdás hegesztési hely zárványokat, vékony anyagok esetén lyukakat eredményez. Ezek többnyire javítható hibák, de minden esetben időcsúszást jelentenek a dolgozóknak. Természetesen az anyagmennyiség is nő. Előfordul hogy mégis kilyukad az anyag vagy kibutykösödik, salakolás után, le kell csiszolni, megtisztítani és újból megfelelő beállítást követően meghegeszteni lehet. Magas hőbevitel miatt vetemedés elkerülhetettlen, azonban hegesztési sorrenddel csökkenthető a hatása.

Illesztések

Az illesztések helyessége fontos, mivel befolyásolják a hegesztést és az elhúzódást is. A hegesztési elhúzódásokkal minden esetben számolni kell, azaz a jó hegesztési sorrend kiválasztásánál. Az illesztéseket először pici hegponttal meg kell fogatni (megpottyölni) vagy valamilyen eszközzel szilárdan rögzíteni kell. A magas hőbevitel nagyobb hőtágulást okoz és a kihülést követően a visszazsugorodás is nagyobb lesz minr azt megelőzően. Ez görbüléshez, csavarodáshoz vezet. A hegesztések a teljes suerkezetet képesek elhúzni. Ha csökkentjük a hegesztési elhúzódásokat, csökkennek az egyengetési munkák és így jobb minőséget lehet elérni, kevesebb munkaórával. Ha nagyok az illesztési hézagok akkor az átégés veszélye is nőni fog. Az utómunkálatok, javításiidők megnőnek, romlik a termék minősége, valamint megnő a munkaidő is. A pontos, kellő időmennyiséggel kidolgozott illesztések nemcsak jobb minőséget adnak, hanem csökkentik a befektetett munkamennyiséget. Kisebb vagy egyáltalán nincs utómunka.

Vágások, szabások

Minden vágás-szabás műveletnél, főleg ha kézimunkával készül, pontatlanság adódik. Vagyis nem elég a pontos előrajzolás, kell a pontos megmunkálás is. Gondos, körültekintő, elméjült munkavégzéssel könnyedén kivitelezhető. Sajnálatos azonban, sokan a gyors munkavégzés miatt magát az alap műveleteket nem végzik el jól. Ez a sietség nem időmegtakarítás, hanem időpazarlás, ugyanis az utómunkák ideje a halmozott hibák miatt többszörös!

Szegecselés (szögecs)

A szegecselés egy olyan rögzítési eljárás, amely eljárás során anyagok egymáshoz rögzítése idegen vagy egyazon anyagból készült elemmel furatokon, lyukakon át, fűzött, bújtatott véglegesítést jelent. A szegecselés kifejezés elsősorban a fémiparra vonatkozik, míg a szegezés a faiparra. A fémipari rögzítési eljárások közül az egyik legrégebbinek mondható, de hasonló a csavarozáshoz, különbség azonban, hogy míg a csavarozás bontható roncsolás mentessen, addíg a szegecselés csak roncsolással bontható. Jellemzője a furat készítés, a nagypontosság és az átfedéses megoldás. A szegecs által az anyagra kifejtett szorítóerővel létrehozott surlódás következtében, az anyagra álandósított nyomás adja a szilárd összetartozást. A szorítóerőt a szegecsanyag belső szerkezetéből eredő rugalmasság, valamint rácselemek, részecskék közötti hatástulajdonság adja. A szegecselés esetében elmondható, hogy tömörítéses eljárás és ekkor kapja meg a szegecs azt a húzóerőt, ami az erejét adja. A szegecsfej kialakítása során végbe menő folyamattal nem csak a fejet alakítjuk ki, hanem a szárát is és az átlapolt anyagokat is egymáshoz szorítjuk, nyomjuk. Ekkor kapja meg az anyag a folyamatos szorító erejét és alakul ki a jellegzetes szegecs kötés is. A szegecsnek nem csak húzó szilárdsága kell, hogy legyen, hanem nyíró szilárdsága is kell, hogy legyen. Tudniillik az egymásra lapolt, szorított anyagok felülletén kialakított surlódás, lassan vagy gyorsan elmozdulhat, ezzel nyírást terhelve a szegecs szárára. Megkülönböztetünk hideg, illetve melegszegecselést, aszerint, hogy milyen hőmérsékleten végezzük el. Többnyire a tömöríthetőségi alaptulajdonságot kell figyelembe venni, mivel ez a szegecseléses eljárás fő tulajdonsága. A tömörítés (fejkialakítás) során törekedni kell az egyenletességre, a jól elosztott, eloszlatott belsőszerkezetre, a húzószilárdság lehető legjobb megóvása érdekében. Általában elmondható a múlt tapasztalatai alapján, hogy nyolc miliméter szegecsátmérő fölött meleg szegecselés javasolt. A melegszegecselés kor a szorító erőt az anyag hőtágulási tulajdonságai adják, olyképen, hogy a melegen kialakított szegecsfej, visszahűléskor a szegecsszár zsugorodása, összehúzódása adja. Ezen a ponton figyelembe kell venni a szegecsanyag szakítószilárdságát, nehogy túlfeszítettség jelenjen meg!

Szegezés, szögezés

Fent megemlítettem már a különbségtételt és ennek myomán a szegezés faipari megoldása jön. Többségében lágy, puha faanyagokhoz előkészítés nélkül használható rögzítési eljárás. Általános lehetőség, hogy beleverik a fába, átütik a fán az alatta lévőbe és így átlapolással egymáshoz rögzítik azokat. Az anyagba való behatolása révén kialakuló szétfeszítőerő adta surlódás tartja helyén a szöget, valamint a fejkialakítás miatti kapaszkodás akadályozza meg az átcsúszást. A szegezés összehasonlítva a szegecseléssel és eltekintve a kapcsolt anyagfajtáktól, elmondható, hogy a szögezés nem átfűzött, vagyis egyoldalon fejezett megoldás. Ugyanis csak egyetlen külső vége van, a másik nem külső, hanem belső és így nem látható. A belső rész erejét a beleszorulás okozta surlódás adja, a külsőét a szegecshez hasonultan a fej adja. Ezenformán következik, a belső szorulás feszít, repeszt és ezt figyelembe kell venni a szögezékor. Vannak esetek mikor keményebb fafajoknál előfuratot kell készíteni. A furat készítése az elöbb említett repesztést csökkenti, de ódzkodni kell az alul vagy felülméretezésétől!

Ismeretes

Elvert szegecs (szokásos)

Pattanó szegecs (pop)

Robbanó szegecs (puff)

Börszegecs, csőszegecs

Csavarozás

A csavarozás alkalmával szintén szorítást adunk egy adott felületnek, amit viszont nem anyagtömörítéssel érünk el. Itt a különbség a szegecseléshez képest az, hogy bontható kötés, a többiben viszont megegyezik. A csavarkötésnél lehet átmenő kötés, nem átmenő kötés vagy zsákfuratos kötés. Az átmenő kötés lényegét tekintve megegyezik a szegecskötéssel. Vagyis a csavarorsó megegyezik a szegecsszárral, a csavarfej a szegecs fejjel egyfelöl, másfelöl a csavaranya megegyezik a szegecs másik fejével (rávertfej). A szorítást itt is a szár szakítószilárdsága adja, illetve a “fejek” által átvihető erő mértéke adja. Mivel a csavar attól csavar, hogy csavrvonal alakú menet van rajta, vagyis egy hengerpalást mentén feltekert hosszú éknek tudható be. Ezen tulajdonsága miatt az egymásba forduló és egymásba kapaszkodó menetrészek nyírószilárdsági mértékéig terhelhető. A csavar esetén is kell nyírással számolni, méghozzá a szárára merőleges irányban értve. Ez a fent említettektől eltérő irányú terhelés. A fentieken kívül a csavarnak még el kell viselnie csavaró erőt is, tudniillik a csavart csavarjuk, forgatjuk belső tengelyvonala körül. Ez az erő elsősorban a leggyengébb részét vagy a szárat támadja. A csavar betekerésekor, mikoris a tengelyirányú szorítás fokozódik, a menetes rész lemarad a csavarfejhez képest, ahol a fogatónyomatékot bevisszük. A forgatónyomaték beviteli helyén (csavarfej, csavaranya) fellépnek más terhelőerők is. Nevezetesen a csavarfej és szerszám közötti illesztési hézagok miatt, valamint anyag-anyag elleni támadási felületeken fellépő túlerők. Ezen nevezett erőhatásoknak is ellen kell állnia a csavarnak! Ismeretes

metrikus csavar. Méretei méter léptékben vannak megadva.

withwort csavar. Méretei hüvelyk léptékben vannak megadva.

 facsavar. Nagy menetemelkedésű fához használatos csavarfajta.

 lemezcsavar. Nagy menetemelkedésű fémlemezekhez való csavar.

A csavar fő jellemzője a menetemelkedés. A menetemelkedés egy teljes körfordulat alatt végbemenő függőleges irányú emelkedési mérték, miliméterben vagy hüvelyben megadva.

Magyarországi viszonylatban általános a metrikus menetű csavarok használata.

Csiszolás

Tompaszögű, úgynevezett számtalan élű forgácsoló szerszámmal végzett anyagleválasztási, alakítási művelet. A szerszám anyagától függően lehetőség van különféle más, nálanál lágyabb anyagok forgácsolására, alakítására. Lényege abban van, tudniillik rengeteg forgácsoló él áll a használó rendelkezésére, ebből és a csiszolás fajtájából adódóan többféle felületi érdességet, illetve sokféle forgácsolási sebességet tudunk vele elérni. Nem élvezhető szerszám, mert a csiszolásban résztvevő élek valójában kemény szemcsék valamilyen hordozó felületen. Maga a tevékenység igen kiterjedt, széleskörű, sok változatban, nagy választékkal bíró ipari tevékenység.

Köszörülés

A csiszolással megeggyező működésielvű forgácsolási eljárás, azzal a különbséggel, hogy maga a csiszolóanyag megjelenése más és ebből adódóan kissé más a feladat amire használják. A köszörülés még különbözik abban is, hogy kézi használathoz majdnem teljesen alkalmatlan.