Észlelés, kitérés gyak
Az észlelés szóban van válasz első fele. Eszeddel leled, találsz rá a megoldásra, a cselekedet mikéntjére. Igen ám csakhogy erre nincsen időd! Csak arra van, hogy válassz a már meglévőből, méghozzá igen gyorsan! Egy kocsi 130km/h-val másodpercenként 36 métert tesz meg! 6 métert 0.16 másodperc alatt! Míg a kocsid egy kocsihossznyit halad tova, ami elég ahhoz, hogy átmenj egy iskolás csoporton. 0.16 mp telik el! Ez sok is meg kevés is! Tized ennyi idő alatt 37.5 cm teszel meg az autópályán. Ennyi időd van az észlelésre, cselekvésre, hogy a kocsid is meg tegye ami akarsz tőle! Most már látható mennyire kevés ez az idő. Ám nem, ha vannak megoldásaid! A látásnál már említettem, mennyire nem megy az éleslátás, viszont működnek másfajták. Az észlelés esetén is meg van ez, csak kicsit másképp. Ez az a rész, ahol az agy nem gondolkodhat. Egészegyszerűen nincs rá ideje. Nem tud végig futatni kereséseket, nem tudja megállapítani a látottak ransorát, elemezni, mérlegelni és arra megoldással előállni. Bármennyire gyors egyszerűen túl sokat halad a kocsi ehhez a művelethez! Viszont ha vannak már jó megoldásai, mikre támaszkodhat, amik már eleve rangsorolva vannak s beágyazva a megoldások sorába, a cselekvések is rangsorolva, begyakorolva, vagyis tulajdonképen minden készen van a használatra. Az agynak csak meg kell nyomnia a “mehet” gombot és rögtön megtörténik. Na ez jó az agynak, itt a gyorsasága fel veheti a versenyt a kocsi sebességével. Nemcsak felveszi, hanem meg is előzi azt! Alap esetben 3-5 megoldást futtat le, amit érzel te is, sőt, olyan gyors, hogy azt érzed mintha lassulna az idő!!! Természetes, hogy tudjuk fokozni. Az előrelátással, előészleléssel, a figyelmi rangsormezőkben levőkkel. Ha minden megvan, már csak a tested kell edzeni és a kocsid ehhez beállítani és nagyjából versenyzői szinten mozogsz! Említsük meg azért hogy az agy trükkös, hiszen a legyorsabban elérhetőt fogja választani, azaz a legkézenfekvőbb felé nyúl! Mi emberek ezt a tulajdonságát kiaknázva egyszerűen odatesszük neki a kezügyébe. Visszatérve. Tehát adott útszakaszon megyen a paraszt, oszt észlel. Mit tesz? Mit észlel? Vajon kell-e cselekedni? Hogyan kezdjem el a cselekvést? Mennyire legyen erős? Milyen gyors legyen a tett? Mi van ha elhibázom? Ha mellé nyúlok? Nem! Nem! Nem! Ilyenek nincsenek!!! Zárd ki az elmédből, mert ezek nem kellenek a járművezetéshez! Észlelés esetén megimduló folyamatok sora. A gyanu legkisebb jeleit kell figyelni és a megtalálásakor következtetni vagy azonosítás esetén cselekedetet kell megindítani. A cselekedet megindítása először gondolatban imdul meg vagyis a cselekedetet el kell tudni képzelni. Ha kidolgozott sablonok már vannak a figyelmi előtérben, akkor a ráillasztés-kiigazítás következik a sorban, ezek után a tényleges testi mozdulatok indítása vagyis annak betanított eszközeit kezdi használni. Megfigyelhető tehát, hogy az tényleges testi mozdulatok megindítása elött, milyen gondolatok vannak.
Milyen gyors legyen a tett?
Maga a cselekvés testi megnyivánulása, a végtagok és a törzs, valamint a fej mozgatása. Természetesen, a többi fel nam sorolt testrésszel együtt. A cselekvés megindítás és a végrehajtás közötti mozgássor lesz a tett első fele. Részletesebben az egész úgy néz ki, hogy az agy kigondolja a elsőtől az utolsóig, minden lépést és az idegeken keresztűl folyamatosan kiküldi a megfelelő ingereket. Megindulnak az izmok, mozognak a tagok. Tehát gyakorláskor ez megy végbe! Gyakorláskor, az agyat tornáztatjuk, az agyat gyakoroltatjuk és az agyi ingereket pontosítjuk. Igenám, de csak akkor megy mindez jól, ha lépésenként vissza tudjuk ellenőrizni és folyamatosan irányítani is tudjuk. Van egy kis probléma! Nevezetesen, a kiküldött ingerek gyorsasága olyan nagy, hogy mire felfigyelünk, már a tag megmozdult. Az átlag ember esetén ez másabb, hiszen legtöbbször már elvégződik a mozdulat, mire észbe kap. Gyakorlás során ezt a hibát a szakaszolással egybekötött időzítéssel lehet jól orvosolni. Első szakasz. Megvan a gondolat, el van határozva a mozdulat mikéntje, hogyanja. Megindul az idegi indulat, elérkezik az izmokhoz, megkezdődik az összehúzódás. Innentől kezdve érezzük. Második szakasz. Érezzük az összehúzódást, emelkedik, süllyed, elmozdul, behajlik, kinyílik, stb., tehát mozdul. Rándul egy kicsit. Harmadik szakasz. A rádulást követő mozgás egészen a tárgy megérintéséig vagy annak megmozdításáig. A megmozdítás elötti izomerő beállítása, a bőr és az alatta levő szövetek benyomódása, érzület kiváltódás, testi érzékelés, vissza jelzések. Negyedik szakasz. Az érzületek, látás, hallás, idegi érzések egybevetése, számítás sorozatok, erőbeállítások, megítélések sora. Ténylegesítés. Ötödik szakasz. Az utolsó szakasz, mert itt már külső szemlélőként nézzük mit is cselekszünk éppen. Ez egy ellenörző szakasz, ugyanis itt begyüjtött adataink alapján fogjuk a beállításainkat pontosítani és magát a menetközbeni beállításokat, valamint a beavatkozásokat is. Megfelelő gyakorlással a mozdulatokba, illetve a mozgásba is beavatkozhatunk! Eme öt szakasz külön gyakorolható, gyakorlandó, hiszen az alap működésben, természetes formában egy adott összehangoltsággal rendelkezünk. Vagyis nem mást hajtunk végre, mint járművezetői szemszöghöz átállítjuk a meglévőt. A szakaszok külön gyakorlása elkülöníti, kissé eltávolítja, az amúgy egybeforrott szakaszpontokat. A széthúzott szakaszpontoknál nyitva lehetőséget a felülvizsgálatra, kiigazításokra, változtatásokra. Az időveszteség csökkentése érdekében, a külön gyakorolt szakaszok gyorsasága megnő. A szakaszok sablonikussan begyakorolt mozdulatokból tevődnek össze és jól beidegezhetőek! A szakaszhatárokon elvégzett változtatások egy újabb jól beidegzett mozdulatot indítanak el. Tehát rövid, de nagyon gyors szakaszokra osztott mozdulatsorokat hajtunk végre, előzetesen kiépített nyomvonalon. A hasonlóság, amik kis mérvű eltéréseket jelentenek, nagyon kis hibaaránnyal beiktathatók. A “milyen gyors legyen a tett” kérdésre tehát a válasz, hogy csak egy rángásnyi idő egyes szakaszokon belül. Példa: ernyedt testtartásból kiindulva, hirtelen visszaváltásra kényszerülünk. Észlelés, elméleti műveletsor összerakása az agyban, parancssor elindítása, parancs megérkezés (izomfeszülés), [első műveleti szakasz]. A kéz odakap a váltókarhoz rángásnyi gyorsasággal. Ráfog, de még nem mozdul. Ellenörzési pont, hiszen a kocsi halad, a társak haladnak, mozog minden és mindenki, változások mennek végbe! Kell vagy kelletlen? Kérdés. Ha igen, kell, akkor mire az első betűt kiolvasod visszaváltottál. Hanem. Nem mozdul a kéz! Miért? Mert ugyan a teljes mozdulatsor ki van dolgozva, be van gyakorolva, de csak a szakasz határig van parancsa. Azaz annyit érezni az egészből, hogy végig csinálod úgy mint mindig, de ha kell, ha akarod, meg tudod állítani, gyengíteni vagy erősíteni tudod, változtani tudsz rajta. Maradva a visszaváltás példánál, ha mondjuk mégsem hármasba kell visszaváltani, mert nem elég, akkor ezen a ponton választod ki a megfelelőt, mondjuk a kettest. A fékezés és kormányzás esetén ez sokkal nagyobb léptékben érvényesülő megoldás. Természetesen szakadásig kell gyakorolni az alap beidegzések felülírását, de mindenképen megéri!
Mennyire legyen erős?
Mihez kell a tett? A túlzó vagy túlkapó mozdulatok, túlzó eredményt hozhatnak. Ennek a veszélynek elhárításáról a járművezetőnek kell gondoskodnia. Túlzásokba esni, általában véve nem jó, a vezetésben egyenesen halált is okozhat. Többnyire a rémület, ijedtség, kései észlelés eredményeként jelenik meg. Először is a járművezető nem ijedthet meg, nem félhet, nem lehet odázó, nem késlekedhet! Ha ezeket kiveszem, akkor is, még mindig ott vannak a megszokások vagy az ellenőrizetlen tettek. Pánikba esik. Az esetek legnagyobbik részében, egy megoldható helyzetet azzal rontanak el, hogy túlzásokba esenek emberek. “Hirtelen elém ugrott, én azonnal ráléptem a fékre, mire a kocsi megpördült s beborultunk az árokba. Nem lett volna semmi baj ha az a barom nem ugrik elém!” Ha viszont mindvégig, azaz az utolsó ezredmásodpercig nyugott lett volna a vezető, megláthatta volna a jobb megoldást. A kérdésre tehát a válasz, a mindenkori igényneknek megfelelő és nem több, nem kevesebb erő felhasználása! Legyen az szellemi vagy testi! A szakaszos gyakorlásban lehetőség van a felülbírálatra itt viszont nem. Ugyanis a testünk (átlag ember), fejlettlen. Gyakorlással a jáművezetéshez igazítható a cselekedet ereje, mindenkori igényeknek megfelelően. Gyak. A gyors, rángás szerű mozdulat sebessége folytán, gyakran esik az ember a túlzó erőbevitel hibájába. Ennek kikerülésére a gyakorlatot úgy kell elvégezni, hogy a kigondolás végén megállani és még gondolatban meghatározni a cselekedet vagy tett erőigényét. Ezt majdan a későbbi gyak részben a valóságban megtörténtekkel, következményekkel egybevetni kell. Ha meg van minden gondolatban, akkor a mozdulat megindítása és a tárgycél elérése gyors, rágásszerűen gyors legyen, ha már fogom, akkor a mozdulat legyen gyors, mint az elöbb, de erőtlen. Lényege abban van, hogy míg függetlenül mozognak a végtagok elérési útjukon, addig gyakorlatilag erőtlenek vagyis gyengédek, de gyorsak. Ezt kell kiegészíteni egy pont kellő erőnagyság beállításával. Hiába nyomom erősebben a féket a kocsi jobban lassulni nem fog, ha már egyszer tövig benyomtam. Hiába fordítom el nagy erővel a kormányt, jobban kanyarodni nem fog! Mert nem képes rá. Nagyon akarom elkerülni a bajt, de a túlzó erőbevitellel nem tudom megúszni! Ezt kell alaposan beidegzeni és az ilyen hétköznapi megoldásokat teljesen kiirtani a járművezetői elméből. Rengeteg hasznos idő vész el egy túlkormányzással, ráadásul könnyen, a szabadulni vágyás gondolatában ragadhatunk. Helyzet gyak. Piroslámpás megállásoknál ha egyedül vagy ha a legelső vagy. Egyszerileg meghatározott fékerővel a vonalra megállni. Nagyobb ívű kanyarokban előre meghatározott kormányelfordítással bevenni azt. Kikerülésnél egy képzeletbeli békát kerülünk ki úgy, hogy a kitérés befejeztekor, a visszatérés ívét és kezdetét előre meghatározott kormány állássokkal hajtuk végre. Tehát balra kerülni a békát egy adott kormányállással, a béka mellett adott beállítással visszatérni, a béka mögött adott beállítással egyenesbe térni. Itt a béka azért ússza meg, mert a vezető szabályosítja, ráigazítja a felmerült helyzetét, a helyzeti lehetőségekre és beállításokat végez el. A béka megmentéséért vívott küzdelemben a kormányállás, fékerő mérték, a kocsitest dőlése, a kocsitest sodródása, csúszása, az úti viszonyok, útiburkolat milyensége, évszak, napszak, vezetői testi állapot, vezetői szellemi állapot, vezetői lelki állapot, a kocsi műszaki adottságai, műszaki állapota, gumik állapota, gumik minősége, gumik milyensége, észlelés ideje, gyakorolt cselekmények sora, stb. játszanak nagy szerepet. A beállításokat a fenti említésekre vonatkoztatva kell elvégezni. Azaz a legkisebbtől a legnagyobbig haladni, könnyűtől a nehézig. Gondos lelkiismeretes gyakorlással, olyan pontosan beállítható a műveletsor tettereje, hogy abban nem lesz sem túlzó, sem csekély erőbevitel. Az agy a betanultakat mindig tudja igazítani és csak annyi izomerőt ír elő, amennyi az adott helyzetben a pontos, hibanélküli kivitelezéshez kell!
Hogyan kezdjem el a cselekvést?
A cselekvés, mindenek elött, az észlelt esemény kiértékelése és rangsorolása, az ezt követő sürgőssége dönti el. Ha kell cselekedni, akkor az agyba beágyazott mintázatok valamelyikéhez fogja hasonlítani, azzal fogja összevetni és csak a kiigazítást igénylőket fogja kiegészíteni. Betanultság esetén ez egy nagyon gyors folyamat. Mégis, az a jó, ha a gyanu legkisebb jelénél megindulnak gondolati képek a cselekvést illetően. Példa. Ha a gyanu legkisebb jelénél észlelt esemény kiterjeszkedése nyomán feltételezhető egy nagy erejű lassítás, kisebb mértékű kitéréssel, akkor ilyen esetben ennek a gondolati képnek kell megjelennie. A képnek tartalmaznia kell a legkiválóbb megoldást (a legkisebb hibától is mentesen) és a felismert helyzet feltételezett változásaihoz tartozó további megoldásokat is. Tehát végigfut gondolatban a megoldó cselekménysor és vár az esemény kibontakozására. Mivel a gyanu legkisebb jelénél kezdtem el, ezért van némi időm a választásra. Sőt az esetek nagy hányadában egy sokkal egyszerűbb megoldás is elegendő. Nevezetesen: elveszek a gázból, esetleg picit belefékezek, így nyerve időt és megoldási teret. De mivel felkészültem gondolatban, számítok vele, ezért, ha kibontakozik az esemény, akkor is, egyfelől, a lassítás miatt távolabb maradok, másfelől nem kell gondolkodni a megoldáson, harmadfelől szellemi erőmet, figyelmemet az esemény kibontakozásának milyenségére tudom fordítani. Nem örökérvényű a szabály, de mindenképen meggondolandó a következő: maradjak távol a bajtól, ha nem lehet érintésmentesen kerüljek ki belőle! Nyílvánvaló és természetes, hogy nem lehetséges minden ember által okosnak vélt durva hülyeségekre felkészülni. Kiváltképp akkor, ha az elkövető kábulatban cselekszik. Ezen sorok felkészültséget fokozó, gyakorló, fejlesztő írások, melyek segíhetnek vagy bosszantanak valakit. Célja, elkerülni a bajt ha lehet.
Vajon kell-e cselekednem?
A kérdés inkább az, hogy más megteszi-e? Várhatom-e másvalakitől, hogy helyettem végezze el a feladatomat, amit magam vállaltam? Tulajdonképpen kinek a dogla? Természetesen a külsők szerepe is nagy, sőt befolyással bír minden időpillanatban. De! Mivel a felelőség megoszlik, ezért úgy gondolhatnánk, hogy másoktól is elvárhatjuk a helyes cselekvést. Igen ez így is van! De! Ez nem mentesít minket egyéneket, magunk által vállalalt felelőségünk alól! A felelősség, azt hordozza magában, tudniillik feleletet, válaszokat kell adnunk a tetteink miértjére, hogyanjára, milyenségére, idejére vonatkozóan. Tehát a “minden tőlem tehetőt el kell követnem a baleseti veszély elhárítása érdekében” mondatban benn foglaltatik a jó megoldás is! Ezt kell előre kitervelni, ezt kell minden eszközzel megvalósítani, ezt kell szemelött tartani és ez a mi felelőségünk járművezetőknek, társainkkal, magunkkal, utasainkkal szemben! Fentiekben említettem, hogy a cselekedet gondolatban indul meg, tehát a kigondolás már a cselekvés része, így kezdődik.
Mit észlel?
Ez attól függ, milyen a felkészültségi szint egy adott helyzetben, napszakban, időjárásban. Mivel az ember nem minden nap egyformán felkészült, így vannak figyelmetlenebb napok, időtartamok. Ez nyílvánvalóan hiba. Ha ezt tudjuk, tudunk hozzá igazodni és számolni vele. Vagyis azt fogom észrevenni, amire gondolok, amit észbentartok, amit a figyelmezési terekben elhelyeztem, ha számítok rá. Nyílvánvaló az adott forgalmi helyzet vagy időjárási helyzet. Feladatom annyi csupán, hogy ehhez igazodjam gondolatban és a legnehezebb is, hogy ne hagyjak ki semmit belőle! A legtöbbet gyakoroltak mélyülnek a legjobban, így azok helyes gyakorlás-ismétléssel bizonnyal előjönnek mikor kell, a kevesebbet gyakoroltak vagyis a ritkább megjelenésű esetek, kigondolása, kifigyelése marad meg a tudatosság feladatának. Ezek lesznek az eltérő, ritkán ismétlődő, akár évszakos események. Ónoseső, jegesedés, köd, ködfoltok, stb. Ezeket és az ezekhez hasonlatos helyzetekbeni észrevételezéseket csak ezekben a helyzetekben kell észben tartani. Így az észleléseket osztályozni tudom és a mindenkor helyzethez igazodva, észlelni is fogom.
Kitérés
Mikor megláttam gyorsan elrántottam a kormány, de sajnos megcsúsztam, megpördült a kocsi és az árokban kötöttem ki. Talán már mások is hallottak ilyen történeteket. Nézzük meg mi volt a hiba. Első hiba: “mikor megláttam” ez idáig jó, csakhogy az észlelés nem a meglátással kezdődik. Már pedig az észlelésnél kell kezdeni! Azaz eszedbe veszed mondattal. Tartsd észben, számíts rá! Második hiba: “elrántottam a kormányt”. Mit rángatózól?! Ja, hogy megijedtél, mert észlelésed kései! Hát mondom neked ha te megijedsz, mit tesznek az utasaid? Hiszen ők azok, akik tőled várják el hogy ne ijedezzél!!! Ha már rángást kaptál, akkor a kocsit minek viszed bele az idegek táncába? A kormány nem rángatni való! Tekerni, forgatni, csűrni lehet, de nem rángatjuk! Harmadik hiba: “megcsúszott a kocsi”. Miért nem lassítottál az elkormányzás elött? Vagy állóra fékezted a kereket és így nem lehet irányítani a kocsit. A mindenkori fékerő használata ebben a pillanatban válik igazán értékessé! Ha ABS van a kocsin az sem segít ha késve kezdesz el cselekedni. A kormányzás nem egyszeri eszköz, hanem egy folyamatosságot, folyamatos irányítást adó eszköz. Ha nem rángattad volna a kormányt nem is lépted volna át a tapadási határt sem és akkor bizony nem is az árokban kötsz ki! Azért nem lassított, mert azon gondolkodott az agya melyik az az egy tett, amit ki kell választania hiszen tudja, hogy csak egyre vagy képes!!! Te tanítottad be neki! Elsőségi sort is felállított fékezzen vagy kitérjen. Sajna begyakorlatlanul vad, túlzó cibálásba kezdett szerencsétlen test, az agy határozott utasítása nyomán. Minden áron elhagyni a veszélyes terepet!!! A járművezetés maga a veszélyesség, hiszen nagysebességű, gyors válaszidejű, kicsiny lehetőségű cselekménysorozat. Amikor kicsúcsosodik egy adott pillanatban, akkor bizonyosodik be a felkészültség vagy annak hiánya. Minden percnyi gyakorlás-felkészülés ezért az egy pillanatért történik. Nem mentség, hogy eddig nem volt még baj. Az sem megfelelő mondat, hohy nem szokott baj lenni, nem értem, most miért történt. A kicsúcsosodó baleseti helyzeteket minden esetben megelőző események mutatják. Ezek a gyanú jelei és ezeknek a legkisebb jelét kell észlelned. A gyanú legkisebb jelére meg kell indítani a cselekményt vagyis a gondolati tartalmak átcsoportosítását, besorolásokat és a figyelmi előtérbe helyezni a megoldásokkal együtt. Innen már csak a kiteljesedés kezdetét kell észrevenni és mindig rendelkezésre álló eszközi tettel elkerülni a bajt! Természetesen a fenti jelenet, sokféleképen végződhet. Célja csak annyi, hogy értésre, gondolkodásra adja a fenti szavakat és megláttassa milyen legyen a jó gondolkodás-felkészülés együttesünk. Nincsenek 100%-os megoldások, csak kellően jók vannak.
A járművezetés két fő alapműveletből áll. Az egyik, maga a gép kezelése, szervei általi vezérlése, a mindenkori gépfajtához igazodva. A másik a vezetés, a feltételek szerinti eljuttatás. Ez utóbbi az előregondolkodás-helyzetmegoldás együttes. Gépfajtához igazodóan lehetnek olyan harmadlagos feladatkörök, mint a csomagok elhelyezése, rögzítése vagy élőárú esetén, azok testi igényei vagy különlegességek. A személyszállításnál is élőárúval kell számolni, azzal a különbséggel, hogy az emberi testi igények mellett, vannak szellemi igények és lelki igények is. Jellemző az ember szállításnál a tájékoztatás, a biztonságosság bemutatása, érzékeltetése, illetve társalgás, valamint a lelki igények kielégítése, az utazás-utaztatás érzetének kényelmi szempontú megközelítése. Összességében tehát az emberi személyek utaztatása elkülöníthető a lelki tartalommal is megtöltött utazásra és a lelki tartalom nélküli utazásra. Az elöbbi főkétnt kis létszám esetén valósítható meg (társalgás), míg a másik jellemzően nagy vagy nagyobb létszám, illetve tömeg esetén valósul meg. Tömeg esetén a lelki tartalmú utaztatást már nem a járművezető végzi, hanem egy kijelölt, alkalmas személy. Így ennek terhe levétetik a vezető válláról. A közképzeletben forgó elgondolás szerint a vezető a mozgó gépet vezeti. Sajnos ez ebben a formában nem igaz, nem lehet igaz. Tudniillik az előregondolás működése érdekében, a megállást követően és az elindulást megelőzően tevékenységek sorát kell végrehajtani. Azaz indulás kezdete akkor van a járművezető számára, mikor a tervezett időpont közeledik, elhatározás születik, miszerint az illető fogja vezetni a járművet, a társaság, közösség vagy maga készen áll, vállalta a vezetést. Ekkor az előregondolkodás működése szerint, szellemi, lelki fekészülés történik, átszellemülés, átlényegülés. A gyalogos életű gondolatok világát elhagyva, egy másfajta godolatvilágba lényegül át. Előtérbe kerülnek a gyakorlatok által bevitt tartalmak, megindulnak ellenörzési folyamatok. Például mondva: egy társaságban vidám jókedv uralkodik. “Menjünk le a tóhoz fürödni” felvetés után. Kiválasztanak valakit, aki vezeti a kocsit és néhány perc múlva indulás. A kiválasztott ekkortól (ha vállalta), már vezet. Azaz gondolatban készül, térkép, távolság, visszaérkezés, evés, egészség, jogsi, alkalmasság, időjáras, útviszony, napszak, látásiviszony, emberek. A társaságból már tőle várják el a biztonságos eljuttatást és a visszajuttatást is. A röhögcsélést, dumálgatást megszünteti és végig gondolja a következő időszakra vonatkozóan tennivalóit, cselekményeit, feladatát. Már vezet! Számol azokkat az eshetőségekkel melyek érhetik a társaságot, baleseti helyzettel, a gépkocsi igényeivel (üzemanyag, hűtővíz, olaj, fék, kerekek, mentőláda, stb. állapotainak vizsgálata. Ha nem saját kocsijával megy annak fajta ismerete, ennek hiányában tudatában kell lennie, hogy a biztonságossági elvárási szint megtartása valószínűleg csak erőteljes figyelmi készültséggel oldható meg. Nagyobb lesz a szellemi erőforrás igény és ennek értelmében kell előkészületeket tennie és óvatosságot gyakorolnia. Tisztában kell lennie, hogy maga nem utazik az út során, hanem dogozik, mások és maga biztonságáért fog küzdeni a legvégső pillanatig. Ő biztosan fáradtabb lesz szellemileg, mint a társai. Ő nem ihat szeszt. Nem szívhat be. Nem ehet túl sokat. Nem játszhat, szórakozhat túl sokat. Nem fárszthatja le magát annyira, hogy a visszút teljes szakaszán, egy csöppnyit is engednie kell a biztonságosság szintjéből. Ő lesz a legjobban felkészült, a legfegyelmezettebb (vagyis adott időben kellő figyelemmel rendelkezik, nem lépi át a figyelmi határokat), ő lesz, aki nem merül bele teljesen bizonyos szórakozási formákba. Testileg, lelkileg, szellemileg ő lesz a legtisztább, a józan, a látó, a halló, a gondolkodó, az észlelő! Nem mehet bele bizonyos “játékokba” és erényét az mutatja meg, hogy nem megy bele! Ellen áll, mert ő a legfegyelmezettebb, ő a megtartója a vidám társaságnak, az elvivője és visszahozója is egyben!
Megtehetem, mert holnap reggel megyünk vissza. A jó időzítés, a guruló jámű vezetésén kívül is jó. Ugyanis a vezetési szakaszok közötti időkben a nem vezető járművezető megtehet bizonyos dogokat. Például ihat szesz, bulizhat “mert csak holnap indulunk tovább”. Ne feledjük el, a járművezetés nem ér véget azzal ha nem gurul a kocsi és nem ott kezdődik, ahol gurulnak a kerekek! Az alvással feldolgozódik a szesz, ébredékor hatása már nincsen vagy nem olyan. Viszont vannak másodlagos, harmadlagos hatásai, utóhatásai. A járművezető ezekkel számol és tulajdonképpen ezek a hatások fogják befolyásolni az utazás további részét. Másnaposság. Hányinger, fejfájás, étvágytalanság, erős sokszori éhesség. Ernyedtség, lassúság, észlelési késedelem, rossz kedv (bánatosság esetén levertség), gondolkodás lassulás, a folyadékhiány tüneteinek valamelyike vagy mindegyike. Szédülés, álmosság, fáradtság, sípoló fül, részleges süketség, látászavarok, hirtelen fellépő homályoslátás, rövidlátás. Éberség hiány, nem tudok rá gondolni, nem jutott eszembe, nem vettem észre, nem éreztem. A buli történéseiben rosszul sikerült vagy nem sikerült erős érzelmi töltést kiváltó tényezők befolyása napokig kihatnak (szerelmi csalódás, megcsalás, becsapottság, bánat, kihasználtság érzése, szerelmi öröm, nemi feszültség, kielégítettlen vágyak (álló cerka), sírógörcsok, hirtelen felcsapó vidámság, menekülési vágy, stb. Ezek olyan szellemi és érzelmi tényezők, melyek nagyon erősen kihatnak a vezetésre és nem a jó irányába folynak. Testi erőszakosságok következményei, mint feldagadt pofa, fájó arc, zúzott kéz, láb, stb, mind zavarnak egy járművezetőt. A járművezető fegyelmezettsége folytán kerüli a túlzó elmélyülését a vadabb kikacsolódásokban. Erényét az adja, hogy nagyobb erőteljességgel rendelkezik, mint az őt bevonni vágyók. Ugyanis sok emberben (leginkább műveletlenségük okán) az a fajta képzettársítás vesz erőt, hogy akkor látja igazoltnak cselekedeteit, ha nincsen olyan személy a társaságában, aki másmilyen lenne, mintő maga. Röviden, ha mindenki csinálja akkor nem csinálok ezzel rosszat. Igenám csakhogy. A járművezetőnek az a feladata, hogy otthon tudjon kijózanodni a szórakozó csapat és nem a kórházban! Ha ezeknek nem tud ellenállni, akkor nincsen erénye, nincsen meg a kellő önfegyelme és a kellő felkészültsége sem a járművezetéshez!
Folyadékok szinten tartása.
A testi anyagcsere részeként működő folyadákbevitel és annak kibocsátásával kapcsolatos általánosságok. A szintentartás alapja a veszteség pótlása ugyanabban a mennyiségben, mint a veszteség. Vagyis ha rájön az emberre a vizelés elötte igyék. Természetesen nem mindig lehetséges ezt megoldani haladó gépkocsiban. Ha vizelni kell, akkor ne tartogassuk túl sokáig, mondván elötte kell inni. Menjünk el, végezzük el és utána igyunk. Az elötte ivás, azért alkalmasabb a szintantartásra, mert kizárja az elfelejtés veszélyét. Ugyanis, ha kell, hát kell és alkalmas helyen el is végződik. Ha elfelejtünk utánbevitelt ejteni, akkor a szervezetünk a folyadékibocsátást követően különféle intézkedések nyomán, egyensúlyi helyezet teremt. Ez természetes. A baj viszont pont ez tud lenni, mert ettől jól érezzük magunkat. Azaz, nem érzünk semmi különöset. Ez a érzés-nemérzés olyan tekintetben veszélyes, hogy a szervezeti folyadékegyensúly beállításához a testnek kell egy kis idő. Ez mindenkinél más és más. Akárhogy is, addigra a kocsi tovagurul és a hatása, ha érezhető, már úton éri az emberfiát. Ha nincsen semmien érzékelhető hatása, akkor egyensúlyi folyadékszint beállt és ezzel egyidőben el is felejteti velünk az agy azt a tény, miszerint folyadékot bocsátottunk ki, anyagot veszítettünk! Több ilyen átveréses folyadékkibocsátás után viszont keményedik a hatása. Kicsit úgytűnhet, hogy komolytalan erről beszélni, hiszen ezek a dolgok természetes úton történnek. Ám nem! Az a bizonyos századmásodpercnyi döntéshozatali idő megnyúlhat, egy lassú mérlegelés miatt. A folyadéhiány fáradékonyságot, álmosságot, befáradást, lassúságot, fejfájást, izommerevséget, bél panaszokat, gázosodást, székrekedés, rugalmatlaságot, stb okoz. Ezek hatásai, mivel testiek és szellemiek is egyben, károsan befolyásolják a járművezetőt. Alapvetően a folyadékok szintentartása csak a megoldás egyik fele, hiszen ez a megoldás feltételezi a helyes, megfelelően átnedvesített testet. A szintentartás tehát egy adott egyensúlyi helyzetet nem enged tovább romlani. A még éppen jó helyzet, lopva tud tovább romlani, ha az adott egyesúlyi szintre nem vigyázunk. Nem csak hosszútávú vezetéshez jó hanem rövidhez is. Városi forgalomban viszont más helyzetek állnak elő. Itt a forgalmi becsomósodásoktól kezdve, a forgalmi dugókig vagy a “nem tudok megállni ebben a tetves városban” helyzetekig, számos akadály van, ami hátráltatja a folyadékcserét. A testi működések ütemét megfigyelve pontos időzítést készíthetünk bevitel-leadás szakaszairól és ilyen tagokra elosztva az utat, könnyebben oldható meg a helyzet. Számontartott töltőállomások, susnyások, vendéglátóegységek, stb. A kocsiban tartsunk készleten folyadékot, lehetőleg vizet. Figyelem, a melegvíz is víz! Testömegtől függően válsszuk meg az edény űrtartalmát vagy bevitelhez szükséges ügyességi szint szerint. Nyílvánvaló, hogy vezetési alkalmakkor nem lehetséges elkerülni a forgalmi helyzetekbeni bevitelt, tehát vezetés közben. Eszes megoldásokkal, kihasználva az időzítés nagyszerű előnyeit, társítva a mindenkori forgalmi helyzethez, felszívhatunk néhány korty nedvet. A kormány mögött palackból tudunk jól inni. Bevált megoldás ha a jobb kezünkben tarva a palackot iszunk. Comb közé fogva ügyesen kinyitható vagy már előre meglazított kupakkal vagy erős kezűeknek helyben meglazíva a kupakot, letekerjük. Lecsúsztatva a kupakot, ujjainkkal ráfogjuk a palacktestre és ráemeljük a szánkra. Iszunk. Tartsuk úgy a palackot, hogy a jobb szemünkkel láthassuk a középső tükröt, bal szemünkkel láthatjuk a bal tükröt, a kormány fölött előre is látunk és bizonyos távon az útpadkát is. Amit nem láthatunk az a palack által kitakart tölcsér alakú terület és az a mi mögötte van. Tehát az útpadkának a kocsihoz közelebb eső része. Ezt a területet, az időzítést felhasználva, előre megfigyeljük és akkor iszunk. Ha helyzet adódik, a comb közé szorítva gyorsan vissza lehet tenni. Visszazáráskor, egy kis gyakorlással rápörgetjük a kupakot és kész. A műanyagpalackok kupakjainak zázódása kúpos záródás, ami azt jelenti, hogy viszonylag kis erővel meghúzva is jól zár. Kis adagokban tárol folyadékok esetén, az üres palackok számából kiszámolható a fogyasztás mennyisége. Az ételbevitel szempontjából hasonló helyzet van. Arra kell ügyelnünk, hogy a vezetési alkalmakkor, elötte és utána is, ne együk magunkat tele. Bármennyire jól esik az étel, inkább többször keveset együnk. Lényege a folyamatos, terhelésmentes táplálás, hiszen az emésztés erőt igénylő tett. Véroxigénszint csökkenéssel együttjáró feladat, amit ülő, nyugalmi helyzetben kell elvégeznie a testnek. A járművezetőnek viszont kell az oxigén, mert az agy sokat igényel ebből. Hirtelen reánk törő álmosság, befáradás, ellenállhatatlan fáradtság érzéssel kell megküzdeni, ha nem figyelünk oda és nem vesszük elég komolyan! Ezen tünetek mellett lopva jelentkeznek az észrevétlen tünetek is. Elég ha egyszerűen kicsit belassulunk és az adott pillanatban késve cselekszünk! Ezért a járművezető lágyabban, kisebb terhelések mellett viszi be a kívánt mennyiséget. Nem szabad megfeledkezni arról a tényről sem, hogy a járművezetés gyakorlati szempontból ülőmunka és így leginkább agyi tevékenység, mint testi.
