Mi a tököm az ott a távolban?

 

Fények, árnyékok, foltok, homályok

Mozgások. “Mi a tököm az” kérdésekre válaszok. Vezetés közben, amikor halad a jármű, akkor minden mozgónak látszik. Tehát minden mozog! Ami nem mozog vagyis, ami nem mozogónak látszik az a velünk egy irányba haladó, ugyanazon sebességgel, ugyanazon menetvonalon van rajta. Ez azért lényeges, mert gyalogosan ez pont nem így van. Bizonyos helyzetekben teljesen mindegy “mi a tököm az” ha a menetvonalamat metszi! Tökre mindegy, hogy egy vattacsomó vagy ember, számolnom kell vele! Miért? Mert nem áll! Természetesen vezetői szemszögből nézve. Látásommal nem látok mást, csak mozgást és nem mozgást, ezzel lefaragva a felesleges figyelést! Nem kell tudnom “mi a tököm az” ha egyszer nem metszi a menetvonalamat! Ha metszi akkor első lépésként el kell kerülnöm a valamivel való testi érintkezést! Ebben lépésben még mindig mindegy mi az. Ha nem kerülhető el a testi érintkezés, már bizony tudnom kell, mivel érinkezem össze!

A fény az az eszköz, ami eljutatja hozzám a környezeti képet. Nélküle nincs látás, ha meg túl sok, akkor meg vakít. A vakító fények esetén is látok, természetesen, de nem közvetlen a fény által, hanem annak hiányával. Ezt úgy kell érteni, hogy ami nyilvávaló az nyilvánvaló, ebben az esetben az árnyék. Tehát nem a fényt fogom figyelni, hanem a fény hiányát, gyengülését vagy azt részt, ahol gyengébb. A vakítóra lehet számítani és azonnal ki lehet javítani hibáit. Egy vakító fényen áthaladó test bizonyosan árnyékot fog vetni s az árnyék alakjából, irányából már látni fogunk, látni fogjuk mi a szándéka. Nyilván nem ez a legkönnyebb feladat, mert önkéntelen beidegződések szolgálnak bennünket szüntelen. A megoldás, a “számítok rá” mondatban van. Tudom, hogy a szembejövő kocsik fényszórója belevilágít a szemembe, sőt kisebb bukkanónál vakít is. Ilyenkor nem látom az utat. Vannak, akik pánikba esnek s kapkodnak, mint Bernát a fing után. Pedig az út alattuk van! Abban a néhány másodpercben míg nem leljük az utat, végig alattunk van. Na igen. Elfelejtenek emberek előre gondolkodni, számítani, kiszámítani, előre látni, előre megjegyezni irányt, felkészülni megoldásokkal, megoldásokat gyártani vagyis elfelejtenek vezetni! Ha olyan a helyzet, hogy semmit nem látsz, még mindig nem kell megijedni és nem kell pánikolni, hiszen ott van a fékezés lehetősége!

Árnyékok

Fénygyenge vagy fényhiányos területek, térrészek. Lehetnek állók vagy mozgók. Nappal jól kivehetők, szürkületkor kevéssé, éjjel nehezen észlelhetők. Észlelésük azonban nagyon értékes, sőt igen lényeges, mert szélesíti a látásunkkal kapcsolatos észlelési teret. Gyenge látási viszonyok mellett igen előnyös tudnunk hogy a “fénylátáson” kívül milyen más eszközzel védhetjük magunkkat a vezetés veszélyeitől. Az éjszakai sötétben is vannak erőssebb és gyengébb sötétek. Vagyis különféle árnyalatú foltok. Tapasztalati úton megtanulható melyik folt vagy árny mit takar. Ezek azért lényegesek, mert a szemnek, illetve az agynak van úgynevezett tehetetlensége, amit gyakorlással, előrelátással javíthatunk, de megszüntetni nem tudunk. Ezt a jelenséget mindenki maga is megfigyelheti a kocsijából. Nevezetesen a szembejövő járművek fényszórói által okozva. Erős fényből a gyenge fénybe lépve, érkezve a pupillának ki kell tágulnia, a többlet fény beengedéséért. Fordítva ugyanígy igaz. Ilyenkor szinte vak az ember. Igen, de nem teljesen. Homályos, foltos képet azért látunk és ezt kell megtanulni felhasználni a járművezetés biztonságáért. Gyakorlása nem a tényleges helyzetben történik, hanem egészen más területen. Ennek a látásnak a gyakorlása a következő: először azt értsük meg, nem azt kell látnunk, észrevennünk, ami eddig természetes volt! Teljesen másra kell figyelnünk és másféle cselekedet társul hozzá.

Gyak. Este vagy éjjel a lakásunkban edzhetünk. A sötétben nem tapogatózva járkálunk, eszünk, iszunk, végezzük dolgainkat. Figyeljük meg az árnyalatnyi eltéréseket, a sötét foltokat vagy ha van holdfény akkor annak árnyékait, fényét. Igaz ugyan, hogy kocsit nem így fogunk vezetni, de az agynak meg kell értenie, ilyenkor másra figyeljen. Természetesen fejből ismerjük lakásunk belsejét és ez könnyítés is egyben. A lényeg, az életlen képek, foltok, homályok észrevétele, felismerése, megszokása. Annak ellenére, hogy ismerősek vagyunk otthon, sok olyan dolgot teszünk, amihez kell a szemünk. Ebből indulva ki, a gyakorlásunk csak annyiból áll, hogy a fénynek másféle alakját felismerve alkalmazkodunk az új helyzethez. Törekedjünk nem közvetlenül az elöttünk álló tárgyra nézni, inkább mellé, fölé vagy kicsit másfelé. Érzékelni fogjuk, ha mellé nézünk mintha jobban látnánk és ha mozgatjuk szemünk mintha tisztább is lenne. Előfordulhat a sötétben, nem is tudjuk pontosan mit látunk vagy látni vélünk. Ismeretlen alakok jelennek meg, az egész kép valahogyan más. De attól még ott vannak a tárgyak! Ráadásul ha kocsinkkal gurulunk, akkor meg egyenesen összemosódnak. Ne csüggedjünk el, hiszen ezekért a pillanatokért gyakorlunk annyit. Tehát van egy homályos, sötét feketés gyanús foltunk. Mik a kérdések amikre válszolnunk kell? Észleltük, merre mozog? Ha felénk vagy metszésben velünk, akkor mekkora a sebessége? Ha akkora a sebessége, hogy érintkezésbe kerülnénk, hogyan cselekedjem? Látható tehát, kimaradt a milyen anyagú, milyen tárgyról van szó! Miért? Mert a lényeg az, hogy el kell kerülnünk az érintkezést a valamivel. Az agy nem hülye és tanulékony, meg magától értetődik képessége a különválasztásra az anyagfelismerés terén. Egy vattacsomó mászkál az úton vagy az erős szél a kupacokba szedett falevelet fekapja és a szélvédőre hánnya. Hidd el nekem jól látod, hogy meg kell állnod! Ugyanis nem tudsz hova kikerülni három köbméter falevelet. Tehát ha például hirtelen elmegy a fényszórónk és sötétben találjuk magunk, akkor nem egy ismeretlen helyzetbe kerülünk, hanem egy ismertbe. Ettől függetlenül még veszélyes és nehéz feladat alkalmazkodni az ilyen helyzethez, azonnali váltást igényel.

Homályok

Éles kép helyett életlen képet látunk. Elmosódott, gyenge, sokszor kivehetetlen és szeretnénk közelebb menni s onnan megnézni mit látunk. Ködben, erős porban, szél kavarta falevelek között, vagy hó viharban gyakori jelenség. Eltakarja az utat szemünk elöl. A homályosságban levő képek keresés útján jelennek meg és szemmozgatással válik kivehetően tiszta képpé. Zavaros képek, homályos, ködös látvány esetén fejünk, szemünk mozgatásával tisztíható, javítható. Ne feledjük nem feltétlenül kell nekünk nagy tisztaságú kép!! Nem svájciórát bütykölünk!

Mellénézés, fölénézés

Rossz látási viszonyok mellett, elsősorban sürű ködben használható látás mely majdnem teljesen mellőzi az irányított tekintetet. E látás kizárólag a mozgásra épül és éppen kapóra jön vezetéshez, mivel egy folyamatos mozgást kell követnünk. Lényege abban van, tudniillik nem tekintünk rá a látandó tárgyra, útra, helyette kissé mellé tekintünk s ahogyan halad a jármű alattunk úgy látjuk folyamatosnak a képet. A kép élességét és alaki helyességét az agy rendezi. Előnye a nagy gyorsaság, gyakorlással pontos, biztos képet ad.

Gyakorló feladatok.

Látás gyak.

Közel egyenes vagy enyhén kanyargós, hullámos útszakaszra (lehetőleg országút) hajva haladjunk, először nappal, aztán sötétedéskor vagy este. A feladat nem nézni, látni! Vegyünk fel egy sebességet 60km/h és kezdjük el az első szélvédőn kifelé bámulni. Csak nézel ki a fejedből. Gondosan ügyelve az egyenletes, közepessen gyors lélekzésre, 5-8 mp alatt beszívás, azután 5-8mp kifújás. A test izmai lazák, de nem ernyedtek! A legtávolabbi pontra helyezzük a tekintetünket és mindig folyamatosan toljuk tova. Mindeközben elkezdük figyelmezni a tekintetpont körötti területre. Először a közvetlen környezetére. Válasszunk ki valamit, ami tetszik, mondjuk ki (milyen érdekes fa, fura ez a hegy, stb), akadályozzuk meg, hogy odakapjuk a szemünk!! Elégedjük meg a pillanatnyi látott képpel. Ezt a feladatsor mindig gyakoroljuk, az idő múlásával egyre több mindent veszünk észre annélkül, hogy szemünk odakapnánk. A lényeg az, hogy egyre több mindent lássunk meg, miközben tekintetünk végig az út távolában marad. Egy lassan épülő és lassan szélesedő darabokból álló kép. Hasolítsuk össze a nappali, a szürkületi (ez lehet hajnalban is), esti képeket. Engedjük meg magunknak ugyanazt az utat.

Mit figyelek.

Autópályán.

A sebességem, az elöttes forgalmat, a mellettem levő sávokat, a szembeforgalmat, a mögöttes forgalmat, a felüljáró forgalmat, a felüljárón az embereket, a leállósávot előre és hátra egyaránt, az úttest minőségét, a tájat tagolódás szerint, az eget, az égen a felhőket, az oldalszelet, a szembeszelet, a hátszelet, külön figyelem a nyerges vontatókat, pótkocsis teherkocsikat, tömegkocsikat (busz), kiemelten keresve figyelem a motorosokat, a nagysebességű kocsikat. Figyelem a napot honnan süt, mennyire, pihenőket, vadvédelmi kerítések hiányát, lehajtás elött figyelek arra, hogy kellő képpen visszalassúljon a tudatom, eltetl időt, fáradtsági szintet (a mozgás hiányban eltelt idővel arányosan nő a petyhüdtség), hirtelen forgalmi változásokat, megkülönböztető jelzésű jáműveket, a követésitávolságot, a lassúkat, testem lazaságára mindig, a gépkocsi visszajelzéseire, műszereimet a kocsiban, a térképet, a gondolataimat, lelki állapotomat, szellemi állapotomat, vizelés és egyéb ürítési szándékot, evés-ivás, kiemelten figyelek a gondolataimra el ne kalandozzon, sorra veszem feladataimat, utasaim igényeire, baleseti helyzetek megoldási lehetőségeire. Továbbá, ha minden rendben van, akkor elképzelt feladatokra. Forgalmi helyzeteket képzelek el, melyekre azonnali megoldást készítek. FIGYELEM! A MEGOLDÁS CSAK ÉS KIZÁRÓLAG TÖKÉLETESEN JÓ, HIBÁTLAN LEHET! Nem képzelek el rosszat. Minden veszélyes, balesetes helyzetből érintkezés nélkül kerülök ki. Utasainm nem sérülnek, nem félnek, nem ilyednek meg! A megoldások, minden elképzelt helyzetre jók, hibátlanok. Csak akkor engedhetem el a gondolatot ha ez teljesül. Tehát, képzeletben kiugrik egy vaddisznó konda az útra. Elképzelem, hogy olyannyira előre veszem észre és cselekszem, mikor is az utasaim fel sek eszmélnek. Amint készen van az elképzelt megoldás, ellnörzöm, ha hibátlan, akkor azonnal, maradéktalanul elfelejtem. A továbbiakban az uti helyzettel foglalatoskodom és az előző gondolatsort jónak nyilvánítom és csak ezt a nyílvánítást örzöm meg. Ekkor az uti helyzet gondolatai, képei rárakódnak az elképzeltre és ezzel megtörténik bevitel! Nagyon fontos, hogy csak kifogástalanul jó, hibátlan és csakis jó legyen benne, hiszen ez a mintázat fog alapjául szolgálni egy hasonlatos uti helyzet megoldásának!

Látás a pályán. Mivel az autópályákat lehetőleg egyenesre alakítják, benne hosszan elnyúló kanyarokkal, ezért a forgalom figyelése unalmas lehet. Ennek a folyton előrebámulásnak veszélyei vannak. A mereven előre figyelésből lassan, szinte lopva látásunk beszűkűl, csőszerűvé válik. Több oka is lehet, egyfelől az ingerszegénység, másfelől az agyi befáradás. Jellegzetes hiba ez, mivel a pontlátó emberek megszokottan pontot látnak, valamire rá akarnak nézni és azt látni. Természetesen működik ez is, csak hát veszélyei hirtelen ébrednek. Elkerülésére az autópályák szegényes ingereihez igazodva egyfajta látást kell kialakítanunk. Ilyen utakra alkalmazott megoldások döntően függnek a tervezéstől is. Az uti terveinkben tudnunk kell előre milyen hosszú szakaszon haladunk. Ettől függetlenül a látásunkat és ezzel egyidejűleg a figyelmünket is úgy tudjuk éber állapotban tartani ha ismerjük testi-lelki-szellemi képességeinket. A befáradás sokféle okból következhetik be.

Első. Feleslegesen sok szempontot tartunk szemelött. Második. Feszesen figyelmezünk nehogy hibázzunk, nehogy baj legyen. Harmadik. Zavarnak az utasok. Negyedik. Testi kellemetlenségek, hasfeszülés, havi vérzés, görcsök, stb. Ötödik. Gondok nyomasztanak, lelki bánatok vannak bennem, szerelmi csalódás, házasságtörés, gyermekelhelyezés, válás, stb. Alapvetően mindegy mi az oka, nem lesz megfelelő mentség a baleset alkalmával, hiszen nem azért ülünk kocsiba, hogy balesetet szenvedjünk. Az ilyen nehézségek hamar előjönnek az autópályán, mert ott a kényelmes utazásról szól minden. A biztonság is a kényelem része. Biztonságtalan utazás nem kényelmes! Minden ilyen vagy ehhez hasonlatos agyat lekötő gondolatot a kocsin kívül kell hagyni. Lehet mondani,  hogy ez nehéz, de ennél sokkalta nehezebb a baleset utáni következményekkel együttélni! Tehát ha van gondunk és márpedig van, akkor tessék alázatosan fejethajtani elötte és elfogadni csökkent képességeinket! Az agyi befáradás ellen, a tisztítás jöhet szóba vagyis olyan örömteli, megnyugtató gondolatokkal kell ellensúlyozni a bennünk maradt rosszat, ami eggyenértékű a bajokkal. Autópályán a látás kifejezetten a bámészkodás, a tájnézés, a mindenfelé nézés, észreveszem ezt, észreveszem azt fajta. Természetesen a már kialakított térlátásunkkal tudjuk mindezt megtenni. Széles, hosszú nyitott tér és ez kínálja a jó alkalmat a szétnézésre. A pontlátást itt teljesen el kell felejteni! A kényelmes utazást, mint az utasoké, szintén. A járművezetőnek a pályán nyílik lehetősége igazán, hogy kitekintsen, szélesebb körben lásson. Messzire ellátni. A távolni tájak, hegyek, fák, nyövények, érdekes műtárgyak megnézése akkor is érdekes ha már sokadszorra néztük meg. Mindig változik valami, mindig kicsit más és más. Tehát nem jó megelégedni azzal, hogy már láttam ezerszer, mert aznap, abban az órában, abban a pillanatban még nem láttam. Az unalmasság és beszűkült látás ellen, a változások keresése, az apróságok észrevétele a megoldás. Éjszakai vezetésnél mindez nincsen, így ezt a megoldást, mint töltődéses pihentető figyelmezést el kell felejteni. Éjszaka folyamán arra kell törekednünk, hogy az agyi erőforrások használatát kicsire csökkentsük. A fent említett élménydús közlekedés helyett egy fekete folyosóban kényszerülünk haladni. Meg kell érteni, ez többszörös igénybevételt jelent! Agyunk befáradása ellen úgy tudunk védekezni ha az utazási időtartamot megtervezett kiállásokra osztjuk fel, melyeket használunk is. Emellett belső képekkel, folyamatos élményszerű vetítéssel csiklandozzuk az agyat.

Természetesen nagy hangsúlyt kell helyezni a méységi szintekre. Tehát a vezetés közbeni “képnézegetés” nem működik ha nagyon közel vagyunk az alvási megszokott időnkhöz! Mert álomba ringatjuk magunkat. Hogyan lehet jól csinálni és milyen eredményekre lehet számítani? Az álombamerülés ellen, minden esetben ajánlatos az önfegyelem. Amúgy meg a kép melyet vetítünk magunknak akkor jó ha: nem mély, ha együtt él a valós képpel, ha cselekvéseinket érzékeljük, akár hangosan is kimondva, ha meg tudjuk szakítani (gyakorlási időben sűrűn meg kell), ha teljesen kilépve az agyi képből könnyebbek, picit pihentebbek vagyunk (gyakorlottsági szimttől füghően hosszabb-rövidebb idő után érezhető). Ennek a képvetítésnek úgy kell működnie mint egy szellemképnek, mely nem tudja elnyomni a valós képet. Lényege abban van, tudniillik ebben az állapotban alapvetően két fő tényező vagyis két fő futtatás folyik. Az elsődleges vagyis az uti dogok és a semleges vagyis a takaróként használt szellemképek. Érzékeltetésül vegyük a dúdolást vagy ha felidézzünk dalokat zenéket. Folyamatosan zavarás nélkül futtatja az agyunk, közben az elsődlegesre teljesen figyel. Ilyenkor mintha gyorsabban telne az idő. Ennek ellenére eljön az idő, mikor már ez nem segít. A szakaszokra bontott utazás, ekkor veszi szerepkörét és fejti jótékony hatását. Természetesen meg kell tanulni használni.

Országúton.

Figyelem a szembeforgalmat, a mögöttes forgalmat, az előzőket szemből, az előzőket hátulról, a teherkocsikat, nyerges teherkocsikat, a pótos teherkocsikat, a szelet, az időjárást, a terepviszonyokat, tereptárgyakat, táblákat, útviszonyokat, úttest felszínét, kanyarokat milyenek, lejtőket, emelkedőket, oldal becsatlakozású utakat, az útpadkát, útmenti emberek által belakott szakaszokat, állatokat, fákat, növényeket, árkot, hidakat, bukkanókat, záróvonalat, magasfeszültségű távvezetéket, az út melletti villany felsővezetéket, forgalmi változásokat, jobb és balkéz felöl eső földutakat, mezgaz gépeket, porviharokat, esőfelhőket, parasztbácsit bringával, kerékpáros csoportokat, embercsoportokat, gyalogost, vezetett állatot, hajtatott jószágokat, töltésen, gáton vezető szakaszokat, a beelőző alvó török kamionost, műszereket, adott szakara mért sebességem, követésitávolságot, lakotterület táblát, lakotterület elött embereket, utána is, mezővédő erdősávot, mezővédő kerítést, patakot, vizes élőhelyeket, lápot, melegködöt, útelágazásokat, mezgaz vagy egyéb repülőgépet.

Országúton más a helyzet. Erős szembeforgalom miatt sokat kell figyelni a közlekedőtársakat. Folyamatosan számítani kell a szembejövők hibáira, ki, mikor ront el egy előzést, ront el egy féktávot. Hát nem unalmas. Ettől függetlenül itt is vannak hosszú, üres szakaszok, itt is be lehet aludni. Elsősorban az alföldön, ahol a sík egyeneseken nem történik semmi érdeleges. Kivéve, ha kihajt elénk Lajos bácsi az aratógépével, melynek vágóasztala összecsukva öt méter széles! Na igen. Az ingerszegény vezetés másik végpontja a ritka ingerű vezetés. Ha nem ilyen, akkor viszont ingerben, élményben gazdag, kifejezetten kellemes tud lenni. Főleg az utasoknak. Az autópályán lehetőségként megnyilatkozó bámészkodás, itt csak nagyon rövidke idejű és az sovánka. Az országúti vezetési élmény, illetve az utasként való élvezése leginkább az elöttes látványra, az elöttünk levőkre korlátozódik. De mivel egy országút kanyargósabb, mint a pálya, ezért az okos járművezető kihasználja ezt. Méghozzá úgy, hogy a kanyarívek elött a kanyarok külső ívén levő tájat is látja, felfogja, a kanyar elején pedig a belső oldal hátsó kétharmadát. Vagyis ha ügyes és előre figyel, megjegyez, tulajdonképen majdnem mindent lát. Egyenes szakaszokon, ha a táj engedi széles sávban oldalra is láthat. Erdős részeken amúgy is kell figyelnie a fákat, pontosabban a fák mozgását, mert ugyebár mozgónak látszik. Az ettől eltérő mozgások már nagy jelentőséggel bírnak, kiváltképp ha az iránya metszi a haladási vonalamat. Az országutakon az előzéses előrejutás mássabb, mint az autópályán, mert két irányú. Egyfelől mögülünk, másfelől elöttünk hajtják végre. Tehát a figyelmi előtérbe alkalmankét benne van az előzés. A forgalmi helyzet és az előzési helyek kifigylése, számontartása nagyon lényeges, mert ezeken a helyeken számítanom kell a szabályos előzésvégrehajtókra. A veszély tehát nem itt nagy, hanem azokon a részeken, ahol már nem annyira biztonságos, de még megcsinálható. Ott a figyelmi előtérbe bekerül a szabálytalannak még nem mondható, de esetenként veszélyes előzések figyelése. Gyakorlással betanulhatóak, illetve megfigyelhetőek azok a szokásos helyek, amiket az előzésvégrehajtók szoktak használni. Ez egy azonnali felismerés és a történéskor egy természetes elbírálás. Ettől kezdve a feladat, hogy a veszélyes előzési helyeken készüljünk megoldásokkal. Az országutak másik nagy jellemvonása, maga a vonalvezetése. Hegyek-völgyek, dimbek-dombok, hullámok, dőlések, kanyarkák, egyenetlen vagy tőbb sugarú kanyarok. Buckák, bukkanók, átjárók, elágazások, kettős, hármas elágazások, V alakú útválasztók. Mindegyik másfajta felkészülést kíván meg. Nem unalmas, sok esetben kifejezetten izgalmas. Ám nehezített körülmények között erősen kimerítő. Hosszú utazás alkalmával nem fogyó út hatását érezhetjük magunkon. Ha sietünk csak rosszabbodhat a helyzet és ingerlékenységet, idegességet okoz. Megoldás kézenfekvő és ezért nem találják sokan. Ugyanis az egésznek az oka a fáradtság. Azaz a fáradás okozta lassulás. Ne felejtsük el, hogy rendes esetben a fáradtságot pihenéssel javítjuk ki. Járművezetői szemszögből nézve ez mit jelent? A fáradás egyenlő lassulás, a pihenés egyenlő tovább lassulás a majdnem teljesen leállásig. E kettő között meg ott van a megoldás. A baj nem ez valójában, hanem ha nem idomulunk a megváltozott helyzethez. A testünk lassul, a lelkünk, vágyaink nem lassulnak vele és szellemiségünk sem. Tehát a saját ütemünkön kívülre kerülünk és kaparva keressük a megoldást, siettetjük a végét, olyannyira, hogy elöbb-utóbb behibázunk. Ezt elkerülendő alázatosságot gyakorolva elfogadjuk a változást, alkalmazkodva a helyzethez. Mindegy milyen nehezek a körülmények, a feladat megoldható könnyedén a saját ütemünkben. Természetesen fejleszthető kézségről van szó. Tehát kizökkentünk az ütemünkből (kitér a hitéből, kizökkent a kerékvágásból), meg kell állnunk lélekben, szellemben és felvenni a saját ütemünket. Ha lassú, akkor azt, ha béna, akkor azt. A cél, a beérkezés egészben! Jobb késve érkezni, mint nem megérkezni.

Városban.

Figyelek minden mozgóra, ami nem mozog, arra meg azért mikor mozdul meg. Tömegjárgány, utasok le és felszálló helyeire, gyalogátkelő helyekre, gyerekekre, iskola, kocsma, játszótér, pláza, szűk utca, úthibákra, sebességemre, tükrökre állandóan, kisteher szállítókra, jezőlámpákra, megállás-indulás, hirtelen dugóra, balesetekre, mentő, tűzoltó, rendőr, gázos, villanyszer kocsikra, villamosra, trolira, jobbkézszabályra, elsőbbségekre, kerékpárosokra, robogósokra, motorosokra, gyalogcsoportokra, vidékiekre, szelekre, házakra, utcai fákra, záporra, esőre, fény-árnyék váltásokra, szabálytalan közlekedőkre nagyon, irányjelző nélkül élökre, keményen hajtókra, lámpánál a egynyomúakra, dugóban is, megállási távolságomra (állóhézeg), sárgacsíkos területekre, járdára, oldalról érkezőkre, tábla nélküli kereszteződésekre, gödrökre, csatornafedelekre vagy hiányukra… A városi közlekedés sűrű és gyors. Főleg bent a dzsuvában. Úgy mondják itten nagyon köll ám figyelni. Valójában könnyebb, mint az előző kettő. Miért? Mert gyors ugyan, de ütemes, lüktető, lendületes. A lassúaknak viszont kín. A városi forgalom nem egyenletesen gyorsütemű. Veszélye nem gyorsan mozgó sokaságban van, hanem a vezetőben, aki nem tudja elég jól felvenni a lüktetését vagy éppenséggel az ütemváltásoknál kimarad. Vagy túl gyors (kertvárosban, ahol anyáznak miatta) vagy túl lassú (belvárosban, ahol anyáznak miatta). Hm. Sehogy nem jó. A váltások gondolatban ébrednek és a test vitelezi ki. Ha valamelyik ninvsen jól felkészítve, hát anyáznak miatta! Gyakorlási lehetőséget ad, ha kisebb érintőkkel áthaladunk egy nagyobb város forgalmán. Igyekezzünk a forgalmi helyzethet igazodni még akkormis ha ez már a szabálytalan szint. Ugyanis ha egy folyó gépkocsisor százzal megy a hetvenes táblánál, nem az lesz a baj, hogy a sebességet túlléptük, hanem, hogy előzgetni fognak, nem hagynak sávotváltani, nem támogatnak, mert kilógok a sorból. Ezek az igazán beszélyesek, ráadásul bizonytalannak látszom, a megszokottól eltérő, kirívó és a legnagyobb jóakarat mellett sem tudnak segíteni, nem tudják kijavítani hibáimat, nem tudnak alkalmazkodni hozzám. Egyszerűen utálni fognak a közlekedőtársaim. Gyakorlással fejleszthető.

Tájékozódás, terep

Miért érdekes ez? Hát azért, mert enélkül nem tudjuk hova megyünk. A másik sokkal életbevágóbb, ugyanis leköti az agyat. Méghozzá erősen! A tájékozódás, eligazodás mestersége nem ördögi dolog! Azok, akik azt érzékelik, nem megy nekik, azoknak mondom, hogy megy nekik csak nem használják ezen képességeiket. Inuljunk ki egy alapnak nem tekinthető megállapításból: a részeg ember haza talál. Ez a mondat többé-kevésbé igaz. A vezetésnek, olyan könnyedén kell mennie, hogy bőven jusson idő és szellemierő a tájékozódásra! A terepmegfigyelésekre támaszkodva jó eséllyel bárhová eljutunk. Folyamatosan tisztában kell lennem a terepen belüli elhelyezkedésemmel. A belátott terep lesz a kis terület, !ely a haladás miatt folyamatosan változik. Ez a kis terep egy nagy terep része, a!it ha fölülről látnék, akkor egy haladó területet figyelhetnék meg. Ebben a kis terepben utazom és ezt utaztatom a nagy terepen. Ennek elképzelése azért jelentős, mert azonnali változtatásokra leszek általa képes, egyből tudok rögtönözni. Hangsúlyoznám, hogy szürkületkor és sötétben sem változik meg a terep alattunk! Azok, akik ilyenkor elveszítik a tályékozódásukat, tudják meg, a terep nem változik, csak másként érzékelik, másként élik meg a helyzetüket. Lehet rajta segíteni! Az állandó tereptárgyak, ugyebár változatlanul maradnak és az ezek lesznek ama tályékozódási pontok, melyre támaszkodni kell.

Megfigyelések.

Figyeljük meg környezetünkben levő érdekességeket, olyanokat, amik nekünk furcsák,  jellegzetesek, ismerősek. A lényeg, hogy nekünk tetszen, keltse fel a figyelmünk. Ez egy alaptámpont. Induljunk el valamerre és számoljuk mennyit mentünk, hány sarkot. Most menjünk vissza egy másik úton s közben végig gondoljunk arra a pontra, ahonnan elindultunk. Csak arra a pontra! Mindent ehhez viszonyítsunk! Képzeljük el a magasból, mint egy madár! Ha sikerült visszatalálni akkor ismételjük meg térképpel a kezünkben, végig követve a térképen. Először banálisnak tűnhet és azt gondolhatjuk, hogy nem ezzel szokott a baj lenni, de soha ne feledjük el nem magunkat tanítjuk be, hanem az agyunkat! Ott van a zavar vagy beállítási hiba. Az a lényeg, hogy képesek legyünk elfogadni a feladat tanítását, befogadtatni az aggyal a tudást. A térképes lekövetéssel sok-sok apró részletet tanítunk az agynak. Ez kell majd a nagybani tájékozódáshoz! Első és legnagyobb tanítása, a fentről való látás. Tulajdonképen ez maga a térkép. Hogyan használjuk a térképet? Kapkodás nélkül, nem sietve!! Vegyük a kezünkbe, terítsük ki. Ez a térkép, az elöttünk levő térnek, területnek, tájnak, terepnek, domborzatnak, utcáknak a felülnézeti, madártávlati képe. Ez térnek képe felülről. Érthető miért ez a neve. Ha ránézünk, olyanok vagyunk mint, aki felülről látja kicsiben mindazt, ami lent van. Vagyis minket is beleértve. Tegyünk jelet oda ahol vagyunk. (Kezdésnek utcákkal hálózott terepet válasszunk). Onnan elindulva menjünk az első jellegzetes helyre. Utcás terepen ez egy elágazás, kanyar, sarok. Legyen sarok. Menjünk el a sarokig és nézzük meg a térképen, hogy fentről milyen ott lenni. Jelöljük meg. Most adjunk magunknak jelet egy távolabbi helyen a térképünkön. Ezután tervezzük meg, hogyan megyünk oda, hány sarkot, milyen hosszan kell menni. Menet közben, egyrecsak keressünk jellegzetességeket, elütő furcsaságokat, fura alakú sarkot, kanyart, görbe egyenest, lejtőt, emelkedőt, kocsmát, cukrászdát, stb. Ilyesmiket! Érdekességeket mind-mind bejelölni a térképen! Ha elértünk a célhoz, vegyük leltárba a támpontjainkat vagyis azokat a furcsa vagy tetszetős dolgokat, miket megjelöltünk! Az elsőt eggyel, a másodikat kettővel, stb. A térképünkön a jelek megmutatják merre jöttünk és megmutatják merre jutunk vissza. Ez kb. egy vonal lesz, vagy görbe vagy egyenes, mindegy. Erre a menetvonalra, merőleg jelöljünk ki egy pontot a térképen, úgy hogy a vonalunk kb. fele hosszúságát vesszük alapul s azt kimérjük a vonalból arra merőleg. Oda megyünk a ponthoz. Itt nagyon fontos, hogy a térképet mindig, minden esetben fogassuk be pontosan a valós terepnek megfelelően!! Tehát, amikor kijelőltük a menetvonalból merőleg kiálló pontunkat és visszafordulunk a menetvonal felé, akkor a térkép pontosan ugyanezt a képet adja nekünk vissza!!! A pontnál megnézzük a térképet és kiválasztunk három egymástól távol levő jelölt pontot. Becsukjuk a térképet és irány megkeresni számozásának megfelelően, emelkedő sorrendjében a jelölteket. A tájékozódásunk most már az agy által tárolt változat alapján fog menni és sikerünk abban van, hogy elmékezetünk felidézve, összevetjük a valós képpel. Tehát utoljára rápillantunk a térképre, megjegyezzük, aztán elképzeljük a kijelölt pontot a saját helyén, a valóságban és nagyjából megcélozzuk. Nem kell bepánikolni ha valaki a harmadik lépésnél már elfelejti az egészet. A gyakorlás célja mindig is a bibák kijavításából állt. Sok ezer éve így van! Ha elfelejti, megáll, nem kapkod, nem parázik, nem idegeskedik, nem szidja magát! Megáll, vár. Azonnal visszaidézi honnan jött és visszamegy néhány lépést vagy egy-két támpontnyit. Itt és csakis itt, megnézi a térképet, méghozzá úgy, hogy először meghatározta helyzetét vagyis megállapítja hol van most (a térképen). Ha meg van, megjelöli egy H-val, mint hiba. Ha ez is meg van, újra megnézi a térképet, majd becsukja és megyen tovább! Ha kell ismétel, annyiszor, ahányszor csak kell!!! El ne feledjük nem magunkat tanítjuk, hanem az agyat!! Amennyire a terep engedi, mindig erősen szorítjuk a célt, minden szellemi erőnkkel azon dolgozunk, hogy megközelítsük körzetét (mint a golfban a lyukat), ahol felismerhető vagy már látható a cél! Ezen a téren a fejlődés több lépcsőből áll. Az nyílvánvaló, hohy egy megszokott útvonalon eljutunk a boltba. A legtöbb ember nem törődik mással, csak a legrövidebb úttal vagy azzal, amit megszokott. De a gyakorló nem így tesz. A jó tájékozódáshoz felfedező szellem kell. Mindennapi utunkat járjuk s unalomig ismételjük, olyannyira, hogy sokszor eszünkbe sem vesszük miként jutottunk el oda. Nem is érdekli az emberek sokaságát. A napi bejáráshoz keressünk újabb utakat vagy ha nem merünk, mert félünk, hogy elkésünk, akkor hazafelé fedezzük fel a terepet. Idő, idő, idő! Türelmessen, élvezettel fogadjuk be az újdonságnak számító utakat. Mint egy jóleső ital! Nézzük meg milyen érzés, (érzés!) lehet úgy haza menni, ha a másik utcán megyünk végig. Milyen annak hangulata, milyen emberek laknak ott, miféle homlokzatúak a házak arrafelé. Vannak-e fák, milyenek amkerítések. Ha van párhuzamos menetű tömegjárgány vagy villamos, milyen lenne ha ezzel utaznék hazafelé. Banálisnak, gyerekesnek tűnik, de agyunk alapvetően gyermeki kiváncsisággal rendelkezik, folyamatosan tanul, felfedez, kérdes, kíváncsiskodik, elemez, értelmez, mint egy gyerek! Szellemi éhsége nagy és ha nem adsz neki enni nyavadt lesz, gyöpös, töredezett, szigorú és bosszútmáll rajtad emberen!

Gyakorlás terpen kívül, elalvás elött

Nagyon egyszerű, elalvás elött vagy vonaton, földalattin, stb (veszélytelen helyen) elkezdünk repülni gondolatban, méghozzá szabályosan az útak, utcák felett! Olyan, mintha járnánk de nem járva megyünk, mert az nem jó, hanem repülünk arccal a föld felé.  Később majd járhatunk is, de elötte nagyon sokat kell gyakorolni. Természetesen mondanom sem kell, nem félünk, nem kapkodunk, lazák vagyunk, testünk nincs, mert a földön hagytuk, ha ránézünk a lábunkra ott van ahol lennie kell, hiszen látványa megmarad!! Tehát repülünk arccal lefelé s ha nem megy, hát feljebb emelkedünk, hogy nagyobb teret lássunk be. Ha még feljebb emelkedünk akkor, olyan képet fogunk látni mint a térképen! És pont ugyanúgy fogunk tájékozódni, mint a térképen. El kell mondanom, hogy repülés közben nincsnek hibák, nincsenek félelmek, mindent tudsz, mindenre figyelsz, mindenre emlékszel, mindenre meg van előre a megoldásod, nem félemetes, nem rémisztő, természetes, mint ahogyan az volt gyerekkorodban is. Érdemes a valós terepi gyakorlatok után megejteni az elméletit és újból bejárni az aznapi anyagi terepet. Három alkalommal kimész terepre, azután megkezded a bealvásig tartó elmegyakorlatod. Repülés közben mindenkor ugyanúgy mint lent, megfigyelsz, feljegyzel, megjegyzel, megjelölsz, helyeket, pontokat. Megnevezi az agy, te elfogadod. Ha van élő képed, szándékod merre mennél, menj oda. Ha nem tudod merre van, nézd meg, keress rá. Ha messze van, repülj oda képzeletben s mikor eljön az ideje, tudni fogod hogyan menj oda! Ki fogod találni. Mert értened kell a mikéntjét és hogyanját. Mindig türelmes legyél magaddal, soha ne bántsd magad, mindig keményen dolgozz, küzdj, soha ne hajtsd túl magad inkább, megállj, felkészülj a küzdelmeidre, hogy mindig sikeres légy!!! A tájékozódás értelmi, hitelmi feladat, soha nem kételkedhetsz, soha nem adhatod fel, mindig alaposan gondolkodj, keress, győződj, kutass, ellenőrizz, dícsérd magad ha sikered van, örülj neki, ha nincs, gondolkozz el, biztasd magad, mert senki sem teszi meg helyeted! Nincs, olyan hogy eltévedttél csak olyan van, amit nem vettél figyelembe, nem jelöltél meg, nem jegyezted meg, nem figyelted meg, esetleg nem emlékszel rá. Ha eltévedtél ne bolyongj összevissza! Állj meg és az emlékeiden lépdelj vissza, mindaddig míg teheted. Aztán kérdezz, ellenőrizd a választ és mindeközben ne bántsd magad!!! Soha ne engedd meg magadnak azt bátorságot hogy hazudj magadnak, mert azzal csalod meg elméd és az elhiszi neked, mert hisz neked, bízik benned. Nincs olyan, hogy nem emlékszel, hogy nem tudod, hogy nem megy. Soha ne hidd el, hogy eltévedtél!

Érzések keresése

Az ebek, keresnek, kutatnak, szagokat, hangokat fognak be. Ezért kapták az embertől a kutya nevet! Kuthatnak, kutyulnak, kutatnak. Az érzést kereső ember soha nem hazudhat magának. Minden esetben, az igazságnak teljesen más az íze, az indulatja, a kiváltott érzülete!!! Mikor keresel, kérdezel s mikor választ kapsz, megérzed ízét, megérzed erejét. Az igaz válasznak teljesen más az íze, más az ereje. Érzed egyből, ez az, ami kell nekem! Kapásból emlékezni fogsz és megvilágosodsz!! De ne kapkodj! Ha meg van egy, állj meg kicsit, jön a következő is csak nyugi van. Nem szabad pánikolnad, hiszen az megintcsak hazugság! Mész jobbra, balra, tettben, gondolatban, kérdezel innen jöttem, vajon erre van az út, mit keresek? Erősen ízleld meg! Minden embernek meg van erre a képessége! Csak soha ne hazudj magadnak! Mikor egyszer is megérzed az ízét az igaz válasznak, soha többé már el nem felejted, mindig emlékezni fogsz rá!!! Így araszolva visszatalálsz, mint egy kutya a saját szagnyomán. Lehet, hogy tízszeres, százszoros munkával, de megtalálod utad visszafelé és soha el nem tévedsz.

Hited segít előre

Rohadt sok gyakorlással és mégtöbb hittel a fenti gyakorlat előre menetben is segít. A vak tájékozódásban, mikor csak az érzékeidre hagyatozhatsz és be vagy szarva, mert egyedül vagy, mert elrontottál valamit vagy éppen nem ismered a terepet hited hangjai fognak vezetni.

Bukdácsolás

Egy térézék és tárgyérzék gyakorlat, mely segít elmélyíteni a gépkocsitest embertestként való felfoghatóságát. Lényege az érintésben, illetve a megközelítésben van. Feladata a tömegben végzett forgalmi feladatok, forgalmi helyzetek gyors, pontos kivitelezése, szabályos betartása és a jármű mozgatásának alapja. Továbbá egy érzékelési gyakorlat, mely megtanít feldolgozni, agyi képekké alakítani a kocsitest rezgéseit, mozgásait, helyzeti és hely változsásaiból eredő mozgásainak jelentését. Mind a külső, mind a belső területekről érkező jelek azonosítása, értelmezése, kezelése. Feladat: guruljunk ki egy földútra kocsinkkal. A jármű egyesben legyen végig. Kezdjünk el gurulni legfeljebb alapjárati sebességgel és eközben végig figyeljük. Figyeljük meg, hogy az adott sebességünkkel milyen ütemben megy át a kocsink a gödrökön. Belehuppan az egyső kerék, azután a hátsó is. Figyeljük meg az eltelt idő és a haladási sebesség közötti összefüggést, azaz mennyi idő telik el. Válasszunk ki egy gödröt és most csak az első kerék valamelyike menjen bele a gödörbe, de a hátsó nem. Ha ez oké, akkor válasszunk egy gödröt s most a hátsó kerék menjen bele az első nem. Keressünk ököl nagyságú követ és végezzük el az elöbbi feladatot ugyanilyen sorrendben. Tehát menjünk rá a kőre. Most is keressünk egy követ és menjünk el mellette úgy, hogy nem megyünk rá hanem csak megnyomjuk az oldalát és a kő odébb megy. Mindeközben folyamatosan figyeljük a kocsitest visszajelzéseit, mit, hogyan tesz. Akkor vagyunk készen egy gyakorlattal ha alkalmanként más és más részletet veszünk észre! Most lassan, lassabban mint az elöbb, haladjuk bele egy gödörbe, méghozzá olyképen hogy fékkel beleengedjük a kereket. Mikor majdnem lent van engedjük el a féket és nézzük meg mit tesz. Ismételjük meg a hátsó kerékkel is. Innen lassan menjünk ki és állítsuk meg a kereket a gödör szélén úgy hogy éppen csak kint legyen a kerék! Ha kész nézd meg mit tettél! Ha nem jó menj a következő gödörhöz és ismételj. Ezt a gyakorlatot ismételd meg egy nagy laposabb kővel vagy olyan kitüremkedéssel amelyre fel lehet állni kerékkel. Jó a ferde padka, K szegélykő. Lényeg: lassan, türelmesen csináld, hogy legyen ideje az agynak tanulni. A földúti gyak olyan helyen folytatódik ahol vannak vízmosások. Sebesség egyesben és gyi! Ha van rá lehetőség legyen lejtő és emelkedő is. Lényeg a lassan bukdácsolás szerűen haladni, fékkel, kis gázzal mindig tartani a sebességet. Állandóan kományozni kerülgetni, stb. Feladat: a fenti gyak folytatásaként bele kell vinned az ott tanultakat. Bele engedem a kereket egy gödörbe és ha kell éppen csak annyi gázt adok hogy pont kijöjjön a kerék. Nem elfelejteni! Lassan kell csinálni. Belehuppan, éppen csakhogy kijön, megyen tovább a kocsi. Bukkanóra éppen csak fel, aztán fékkel lassan le. Oldalt beleereszted a víszmosásba, majd megyen benne és onnan ki, stb. Tan: ezzel a feladatsorral sajátítod el a kocsitest tesrészeddé fogadását. Sok gyak után más dolgod nem lesz, csak rá kell gondolnod és pont úgy lesz ahogyan tetszik neked!!! Mindig csak pont annyit használsz majd amennyit kell, nem többet és nem kevesebbet.

Az ütem segít. Adott esetben taka-taka vagy tak-tak, tüdüm-tüdüm, nyik-nyak, pam—pam, stb. Ütemet figyelj első kerék- hátsó kerék. Ropognak a kovacsok a gumi alatt, nyekereg a kocsitest, nyikkannak a belső műanyagok, szinte kiborulsz az ülésből. Ezen földúti gyakorlatok folyamatos ütemek, ütemezések, időzítések, ütemváltások sorából áll. Keress emelkedőt, olyat, ami meglehetősen meredeknek tűnik számodra. Feladat. Lendület nélkül menj neki és csak a gázzal igyekezz tartani felfelé a sebességet a lehető leglassabban, amit bír a kocsid. Ha fent vagy fordulj meg és lefelé a lehető leglassabban bukdácsolva csak fékkel menj le. Lényeg, hogy felfelé a pontos mindenkori gáz adagolást gyakorlod, a helyzetnek megfelelően és pontosan annyit amennyit kell. Így nem fogod túllőni csúszós vagy síkos úton sem. Lefelé hasonló a helyzet csak itt a fékerő szabályozását tanulod meg. Tehát rendes és sok gyakorlás után megtanulod nem túlnyomni a féket és ezzel veszélyes csúszások is elkerülhetőek. Az egész úgy működik, hogy az agyad a lassú de folyamatos kényszer hatásának engedve aláveti magát akaratodnak. Megtanulja, hogy mindig csakis annyit alkalmazzon a lehetőségeiből amennyit éppen kell egy adott helyzetben. A fordalmi változásokban benne van annak a esélye is, hogy vezsélyes helyzeteket gyorsan és nagyon pontosan odjál meg. Ezek a gyakorlatok segítenek megtanulni a pont annyi fogalmát. Itt van időd kijavítani, ismételni, visszamenni, megijedni, sírni, káromkodni vagyis összességében rontani és javítani. Éles baleseti helyzetben ezekre semmien időd nincsen! Ott már kész, pontos, működő megoldások kellenek! A köves földúton vagy murvás úton a kerék alatt elgördülő kavicsoktól kezdve, a csúszós, folyós agyagig minden jól utánozza a közúti útburkolatok milyenségeit.

Észlelés, kitérés gyak

Az észlelés szóban van válasz első fele. Eszeddel leled, találsz rá a megoldásra, a cselekedet mikéntjére. Igen ám csakhogy erre nincsen időd! Csak arra van, hogy válssz a már meglévőből, méghozzá igen gyorsan! Egy kocsi 130km/h-val másodpercenként 36 métert tesz meg! 6 métert 0.16 másodperc alatt! Míg a kocsid egy kocsihossznyit halad tova, ami elég ahhoz, hogy átmenj egy iskolás csoporton 0.16 mp telik el. Ez sok is meg kevés is! Tized ennyi idő alatt 37.5 cm teszel meg az autópályán. Ennyi időd van az észlelésre, cselekvésre, hogy a kocsid is meg tegye ami akarsz tőle! Most már látható mennyire kevés ez az idő. Ám nem, ha vannak megoldásaid! A látásnál már említettem, mennyire nem megy az éleslátás, viszont működnek másfajták. Az észlelés esetén is meg van ez csak kicsit másképp. Ez az a rész, ahol az agy nem gondolkodhat. Egészegyszerűen nincs rá ideje. Nem tud végig futatni kereséseket, nem tudja megállapítani a látottak ransorát, elemezni, mérlegelni és arra megoldással előállni. Bármennyire gyors egyszerűen túl sokat halad a kocsi ehhez a művelethez! Viszont ha vannak már jó megoldásai, mikre támaszkodhat, amik már eleve rangsorolva vannak s beágyazva a megoldások sorába, a cselekvések is rangsorolva, begyakorolva, vagyis tulajdonképen minden készen van a használatra. Az agynak csak meg kell nyomnia a mehet gombot és rögtön megtörténik. Na ez jó az agynak, itt a gyorsasága fel veheti a versenyt a kocsi sebességével. Nemcsak felveszi, hanem meg is előzi azt! Alap esetben 3-5 megoldást futtat le, amit érzel te is sőt, olyan gyors, hogy azt érzed mintha lassulna az idő!!! Természetes, hogy tudjuk fokozni. Az előrelátással, előészleléssel, a figyelmi randsormezőkben levőkkel. Ha minden megvan, már csak a tested kell edzeni és a kocsid ehhez beállítani és nagyjából versenyzői szinten mozogsz! Említsük meg azért hogy az agy trükkös, hiszen a legyorsabban elérhetőt fogja választani, azaz a legkézenfekvőbb felé nyúl! Mi emberek ezt a tulajdonságát kiaknázva egyszerűen odatesszük neki a kezügyébe. Visszatérve. Tehát adott útszakaszon megyen a paraszt, oszt észlel. Mit tesz? Mit észlel? Vajon kell-e cselekedni? Hogyan kezdjem el a cselekvést? Mennyire legyen erős? Milyen gyors legyen a tett? Mi van ha elhibázom? Ha mellé nyúlok? Nem! Nem! Nem! Ilyenek nincsenek!!! Zárd ki az elmédből, mert ezek nem kellenek a járművezetéshez!

Kitérés

Mikor megláttam gyorsan elrántottam a kormány, de sajnos megcsúsztam, megpördül a kocsi és az árokban kötöttem ki. Talán már mások is hallottak ilyen történeteket. Nézzük meg mi volt a hiba. Első hiba: “mikor megláttam” ez idáig jó, csakhogy az észlelés nem a meglátással kezdődik. Már pedig az észlelésnél kell kezdeni! Azaz eszedbe veszed mondattal. Tartsd észben, számíts rá! Második hiba: “elrántottam a kormányt”. Mit rángatózól?! Ja, hogy megijedtél, mert észlelésed kései! Hát mondom neked ha te megijedsz, mit tesznek az utasaid? Hiszen ők azok, akik tőled várják el hogy ne ijedezzél!!! Ha már rángást kaptál, akkor a kocsit minek viszed bele az idegek táncába? A kormány nem rángatni való! Tekerni, forgatni, csűrni lehet, de nem rángatjuk! Harmadik hiba: “megcsúszott a kocsi”. Miért nem lassítottál az elkormányzás elött? Ha nem rángattad volna a kormányt nem is lépted volna át a tapadási határt sem és akkor bizony nem is az árokban kötsz ki! Azért nem lassított, mert azon gondolkodott az agya melyik az az egy tett, amit ki kell választania hiszen tudja, hogy csak egyre vagy képes!!! Te tanítottad be neki! Elsőségi sort is felállított fékezzen vagy kitérjen. Sajna begyakorlatlanul vad, túlzó cibálásba kezdett szerencsétlen test az agy határozott utasítása nyomán. Minden áron elhagyni a veszélyes terepet!!!

Gyak

Válasszunk ki egy útszakaszt vagy az is jó amin mindennap járni szoktunk. Haladás közben, ahogyan szoktunk vezetni kezdjünk el keresni minden olyan dolgot, tárgyat, szemetet, falevelet, papírt, csigàt, békát, stb., amik mozognak. Ezenkívül keressünk kavicsokat, ágacskákat álló falaevelet, valami pici állót az úton vagy annak szélén az útpadkán. Első feladat az állókat ugyanúgy, mint a bukdácsolásnál keressük meg a kerékkel és menjünk rá. A levére is, a kavicsra, is, de a botokra, gallyacskákra ne! Vigyázat a kormányt nem cibáljuk, nem rángatjuk, ugyanis ez a feladat lényege!!! Tehát számítunk rá, mert ez a faladat mindig, keresünk, mert számítunk rá, észlelünk, mert aki keres, az talál. Elővesszük a célzólátásunkat és mindeközben látunk mindet, cselekszünk vagyis végrehajtjuk a feladatot. Mikor megtörténik testünkkel érzékeljük a végrehajtást, rögzítetjük az aggyal, megyünk tovább és elfelejtjük hogy megtörtént!

Továbbiakban folytatjuk, de most úgy, hogy a botocskát csak megpöccintjük, érintjük, tehát nem megyünk rá. Tartva magunkat az elöbbi feltételhez. A leveleket, meg a kovacsokat most kikerüljük de csak ippeghogy. Majd ismételünk, munkahelyig, hazáig. Soha nem nézünk rá a tárgyakra, csak látjuk azokat. Tartsd be a sikerért!!! Az agyadnak kell látnia nem neked! A célzólátással, olyan közel vagy ahhoz, mintha ránéznél, de nem teszed meg. Követed a szemeddel és eközben a többi kép, ami a szemed szélein jelenik meg, arra figyelsz, azok vannak az első helyeken vagyis, azok a képek elsőséget élveznek!!! Felfogás, feldolgozás kérdése az egész és türelmesnek kell lenned magadhoz a sikerért.

Térézék

A teret, annak vonalait, kiterjedését, a benne való helyzetünket fogjuk be, fogjuk fel. Ezen képessége mindenkinek van és használja mindennap. A gépkocsi embertestként való felfogásában a kiterjedése és mozgási sebessége miatt ujbóli beállítást igényel. Természetesen a kocsiban ülve egy másféle képet látunk, midőn kitekintünk a szélvédőn. Ezen kép összevetése a valós képpel (külső szemlélés), lesz maga a beállítás. A közlekedési helyzetekben rengeteg alkalommal előbukkanó nehézség, nyakanyújtogató járművezetők látványa rémisztő. Hiszen alapvatő gyakorlati kézséghiányról tanúskodik. Azoknak a vezetőknek kik nemmrendelkeznek fejlett térérzékkel javaslom vegyék számításba, hogy hiányosságukkal ugyan vígan elkocsizgatnak, ám baleset elötti helyzetekben, ahol fölfújódik ezen hiányosságuk, nemmtudnak megfelelően helyt állni. Bizony ettől amfelelőség nem mászik le az ember válláról! Nincs mentség, hohy nem tudtam eleget gyakorolni vagy nem tanították! Nincsen benne ördögi dolog vagy valami olyan mit ne lehetne javítani, megtanulni. Egy fiatal nő aki amúgy nem bizonytalan és is ijedős, nem megy ez a feladat. Pedig hát mindennap gyakorolja, ha egyedül megy az utcán vagy a párjával. Egyszerű, mint a lejtő! Sokat hallottam, hogy túl nagy a kocsi, nem látok ki, nem látom milyen messze van, sosem csináltam ilyet, nem kértek ilyet tőlem a vizsgán, stb. A kocsinál egy szoba általában nagyobb, mégsem mész neki a falnak! Az előszobán is végig tudsz menni. Nem? Hogyhogy nem látsz ki? Van ablak a kocsikon! Attól, hogy nem látod a kereket még azok ott vannak! Azokon gurul a kocsi! Tudom, ez nyilvánvaló és éppen ezért nem törödnek vele emberek. Látsz mindent amit kell látnod, hiszen másoknak megy, tehát neked is megy, csak azt nem tudod hogyan kezd el gyakorolni. Nem látom milyen messze van? Érdekel egyáltalán?? Ha igen mérd meg! A közlekedésben az alap lényeg, ne érintkezzünk, ne érjünk össze!!! Tehát lehetsz közel és távol is ha nem érintkeztek??? Akkor nincs baj nem?! Tehát mérd meg!!! Jegyezd meg a méretet! Sosem csináltam ilyet. Na igen. Mi a baj ezzel? Semmi! Ha csak az nem amit nem mondasz ki. Ugyanis tudjuk, hiszen azért tanulsz, emiatt gyakorolsz. Gyakorolsz egyáltalán? Vagy nem azt akartak mondani, hogy neked nemmtud menni???! Ha eldöntötted, minek erőlködsz ellene, minek teszel magadnak keresztbe? Soha nem a sikerből fogod megtanulni, hanem bukásból! Mikor pici hyermekként elkezdtél járni, vajon mi lett volna, ha nem buksz el? Hogyan fedezted volna fel tested lehetőségeit és a javítással hogyan találtál volna új utakra, ha nem buksz el annyiszor??? Tehát minden vezetési alkalom gyakorlás és semmi más. Akinek nemmígy van az elbízhatja magát, én momdom, aki áll, vigyázzon el ne essék! Nem kértek tőlem ilyet a vizsgán. Melyiken? A vezetőin? Az csak az első volt. Elfelejtették elmondani, hogy mimden vezetési idő, vizsgaidő? Hát az!!! Amikor helyzet van akkor vizsgázol, megtanultad vagy nem! Tudod vagy nem! Észrevettem időben vagy nem! Megnyomorodik az a kisgyerek vagy nem!!! Érted már? Minden időpillanatban gyakorolsz, készülsz a nagy, a legnagyobb megmérettetésedre! Egyszer elér téged is és akkor tudnod kell, mert te felelsz mindenért, nincsen kit okolni, a te válladon nyugszik a súly, mert senki nem kényszerít a járművezetésre. Most, hogy a lelkiismeretes emberek kihányták magukat jöhet a gyak.

Gyak

Beülsz a kocsidba és egyesben gurulsz egy olyan helyen, ahol a kutya sem jár. El vagy szánva, elmerültél, gondolataid tiszták, csak szépek, nincsenek hibák, nincsenek félelmek, nincsenek emberek, akik beleokoskodnak, mit és hogyan. Keresel egy falat és megközelíted annyira, amennyire csak mered. Természetesen, mindent lassan teszel. Ha tele van gatya, akkor rögzíted a kocsit, kiteszed üresbe, ellenörzöd a üresjáratot, kinézel a ablakon, megnézed a tükröket, kinyitod az ajtót, kinézel nem jön-e jármű (nem számít hogy van-e vagy nincs a közelben, mert gyakorolsz!!!), kiszállsz és megméred pontosan, pontosan, egy mérőszalaggal mennyire voltál bátor. Tehát milyen messze vagy a faltól! Ezt követően visszaülsz a kocsiba elhelyezkedsz minha mennél, de nem mész. Megnézed hogy a mért távolság, amit most hangosan kimondasz, belülről milyennek látszik, hogyan fest, mit látok bentről, mikor akkora a távolság amit mértem!!! Nagyon fontos hogy végig csináld, mert nem te tanulsz ezzel hanem az agy! Pl. mondjuk három méterre mertél megközelíteni egy falat. Mennyit tudok még menni hogy ne menjek neki, de jó közel legyek? Tedd fel ezt a kérdést és mond ki hagosan milyen közel szeretnél kerülni a falhoz. Legyen 30cm. A tizede! Bakker. Jön a válasz. Ha még mindig félsz, mert mondjuk a pasid kocsija és szétpofoz ha… Ki sem mondjuk. Ugye? Szállj ki (mindent úgy mint előzőleg, kiszállás elött) most mérd meg a kocsi hosszát. Átlagosan 4.5-6 méter hosszúak. Mondjuk legyen 4.5 méter hosszú. Most kell nagyon, csak arra figyelned, amit a tények mondanak és kizárni minden mást!!! Ha a kocsi hosszának felével azaz 2.25-ttel előrébb gurulsz még mindig marad 75cm a falig. Mérd ki, jelöld meg a 2.25-öt a kocsi elejétől (lökhárító). Tegyél oda egy üres kukát. (A kukák leszaják ha felburulnak) a kukának a kocsi felé eső oldala és a lökhárító között van a 2.25! Beülsz egyesbe teszed, csúszik a kuplug, gurul a gép, te kénylmesen hátradőlve, teljes vezetési nyugalomban elindulsz a kocsiddal a kuka felé, de nem ütöd el!!! Olyan lassan menj amennyire csak tudsz. Addig, amíg a kukát megériti a lökhárító. Ezt látni fogod, mert megbillen. Ha megvagy szállj ki (a fenti alkalmazást használva a kiszálláshoz. Ez nagyon fontos!) nézd meg, mit tettél. Most ülj vissza és jó alaposan figyeld meg az összes részletet, a banálisat is, meg a nyilvánvalót is, meg a természetest is. Jegyezd meg azt a képet, milyen amikor megérnitesz valamit a kocsi a nevű testrészeddel. Ha kész gurulj hátra és most ugyanez csak úgy, hogy a kocsid sarkával érntsd meg a kukát, de picit gyorabban. Csak picit használj féket, gázt, stb. amit kell. Ha megvan ismételd meg aznap többször míg elkezdesz hibázgatni. Kétnaponta gyakorolj. A fal megközelítése. Amikor már sokat gyakoroltál a kukával, vedd el akukát és közelítsd meg a falat, de ne érj hozzá! Azokon a napokon, amikor a kukával gyakoroltál a fent leírtak szerint, mindig úgy 75cm-re voltál a faltól. Tehát biztos, hogy addig gond nélkül el tudsz menni, hiszen megszokta az agyad azt a közelséget és ugyan lehetnek félelmeid, ezek már csak a megszokásaidból fakadnak. Tehát elveszed a kukát éés beállsz oda ahova szoktál a gyakorlás során vagyis mintha ott lenne a kuka! Ezt követően, mérsz, aztán mersz és nagyon-nagyon lassan közelebb osonsz a falhoz. Nem nyújtogatod a nyakad, nem emelkedsz ki az ülésből, csak rendesen nézel és a világ leges legtermészetesebb dolgának tartod azt, amit csinálsz!!! Ha mertél és megvan a harminc centi, akkor nézd meg kívülről, majd belülről és jegyezd meg a látott képet. Két naponta gyakorolj, azzal a határozott céllal, hogy elsőre sikerüljön. Minden alkalommal mond ki akár hangosan, akár magadban, mi a megközelítési méret!

Álló elemek gyak

Az úton meglévő lehetőségek közül kiválóan alkalmasak a csatornafedelek, repedések, úthibák, murvapadka, útszegélykővek. Ezek jeleléte állandó, mindig adják magukat a gyakorlásra. Használatuk egyszerű és folyamatosan biztosítja az agy toráját. Gyak: haladás közben válasszunk ki egy hosszanti repedést, ami a haladási iránynak megfelelő oldali sávban van. Első lépésként valamelyik oldali kerekeket vezessük végig rajta és figyeljük meg a hatását. Rezgések keletkeznek, enyhe rázkódások vagy nagyobbak attól függően, milyen nagyságrendű a repedés. Szerepe a vonalvezetés betanulása, végig irányítottan. Más esetekben a kikerülési műveleteket támogatja. Másik feladat a gyakorláshoz, ha nem rámegyünk a repedési vonalakra, hanem elmegyünk mellette. E kettő párhuzamosan folyhat, mivel a repedések nem egyvonalban fekszenek. A padkagyakorlatok szintén ilyen célúak, de ott erősebb visszajelzéseket kapunk. A padkák esetén, megfeleő kezdési lehetőség, a szintkülönbség nélküli padkák használata. Olyan helyeken, ahol nincsen járda, az aszfaltútburkolat szegélyén beton kockák vanna vagy murvás mellétöltés. Enyhén húzódjunk ki a jobb szélre, addig, amíg elkezd kissé rázni a kicsi. Ekkor már a szegélyen halad a jobb oldali kerék. Feladat: a padkagyakorlat során először úgy állítsuk be a vezetést, hogy csak érintőre vegyük. Azaz ha elkezd rázni akkor vegyünk vissza, amig csak ippeghogy érzékelni a rázást. A művelet közben lényeges, hogy végig tudjunk figyelni a jármű haladására. (Ne nézzük, ismétlem ne nézzük a padkát, hanem lássuk!!!) A ráhajtásnál magából a rázkódásból tanulunk meg sokmindent. Fgiyeljük meg, milyen hangot ad, mennyire ráz és mindig vessük össze az adott útszakasszal. Figyeljük meg mennyire kellet emozdítani a kormányt, mennyi út kellett hogy elérjük a szegélyt. Csatornafedél egy kíntorna. A csatornafedél gyak egyszerű, hiszen jól érzékelhető jelzést ad. Kerülgetése nem éppen szórakoztató, de ha jól használjuk tanulhatunk belőle. Feladat: kerüljük ki, közöljük meg, menjünk bele, jobb és bal oldalt is, csak a kerék széle érjen hozzá, jobb és bal oldalt, csak a hátsó kerék menjen bele. A pici úthibák álló, álalndó jelelevői az utaknak. Aprócska gödröcskéről van most szó. Célozzuk meg hajtsunk át rajta. Figyelem a gyakorlásnak fontos eleme, hogy soha ne rángassuk a kormányt. A gyors kormánymozdulatok nem egyenlőek a rángatással! Törekedjük minden esetben a hosszan elnyújtott kikerülésekre.

Szemvizsgálat

Elmegyünk az időszakos szemvizsgálatra és ellenőrzi az orvos milyen éles a látásunk. Adott távolságból betűket vagy számokat kell helyesen leolvasni. Ha jó a szemünk, akkor halálos lelki nyugalommal enged vezetni az orvos, mondván jól lát nem lehet baj. N,a de az orvos nem is sejti, hogy ez lesz a legkisebb baja a vezetőnek az életben! Hiába az éleslátas, ha egyszer nem tud vele élni és sokszor pont ez okozza a bajt. Természetesen hiábavalóság velük erről vitázni, hiszen ugyanazt a manipulatív oktatást kapták, mint a járművezetők nagy része. Az a fajta hamisan megnyugtató érzés, miszerint jól látok, mert az orvos is megmondta, nem elég egyetlen, adott veszélyhelyzet feloldására. Akik meg gyengébben látnak, azoknak szemcsit írnak fel és kész. Egy, olyan szemüveg vagy kontaktlencse, ami a térlátást jól kiszolgálja, sokba kerül. Az olcsóval meg pontosan ugyanaz a helyzet, hogy oldalt nem ad éles képet. Na de ez kit érdekel??! Az orvos lenyomta a protokolt, védve van jogilag, szakmailag, a többi meg már a vezető felelősége! Ha az oldalt levő képek nem élesek, akkor sincsen baj, hiszen majd odafordítom a fejem és kész! Milyen gyors a fejed? Ha meg egyszerre három, sőt öt dolgot kell egyidőben látnod? Most hogy is van ez? Felteszem a kérdést. Egy laza tömegen kell átmenned a pároddal, fogjátok egymás kezét, siettek, nagyon, vajon minden embernek neki mentek? Amikor ide-oda forgatod a fejed, szinte kapkodod, mennyire kell hogy tisztán lásd annak az arcát vagy ruháját, aki mellett elmentek? Ha meg tiszta éles képet kapsz róluk, akkor jobban megy az elhaladás mellettük? Mondom siettek, rohantok! Szerte-széjjel kell néznetek, ha látni akarjátok a tájékozódáshoz, a célzáshoz, a haladáshoz kellő képet. Ilyen helyzetben fárasztó haladni és nem azért mert, lökdösni kell az embereket, hanem, mert hirtelen túl sok mindent kell egyidőben számításba venni a sikerért és az agyat is felesleges élesítgetéssel, pontos képkialakítással terheled. Igaz ugyan, hogy megszoktad az éles képek készítését, de egyszerre akkor is sok. Most lesznek, akik azt mondják, hogy nem fárasztó! Igen, ez csak egy példa, ami érzékeltetni hivatott a képfeldolgozáshoz, adatfeldolgozáshoz, irányítás-döntéshez szükséges megoldást. A kocsiban ennél jóval nagyobb sebességgel utazunk és gyorabb, pontosabb képek kellenek. Az orvos még azt is mondta, hogy, azért kell az éles kép, mert jó messzire el kell tudnom látni, messziről is fel kell tudnom ismerni a jelzőtáblákat. Akár több száz méterről vagy lássam a szembe jövő előzést végrehajtót. Először is a tábla. Nem értem. Jó élesen látok, olyan jó a szemem, hogy hatszáz méterről leovasom a bolha seggéről, a kurva anyád feliratot! Akár csak a sebességkorlátozó táblát, nyolcszázötven méterről! Oszt? Mihez kezdjek ezekkel? Csak zavarnak! Tényleg jó, ha valaki ilyen jól lát, mert ha nem tudja jól felhasználni, akkor olyanokat is észrevesz majd amikre nagyon nem kéne figyelnie. Miért ne, hiszen megszokta az éleslátást. Egyfelől. Másfelől a jelzőtábla csak akkor érdekel, ha szándékom kivitelezéséhez feltétlenül kell. Egyébként meg a tábla felé haladok és előbb-utóbb látni fogom! Nem? Különben is, olyan nagyon sokféle nem lehet egy jelzőtábala! Egy országúton milyenekre lehet számítani? Például: nem akarok megállni, nem akarok előzni, nem akarok lekanyarodni, nem teherkocsival utazom, stb. Kapásból az ezekhez kapcsolódó tiltó táblák nem érdekelnek!!! Ja és mi van az ellopott, megrongált, eltakart, stb. táblákkal?? Az élesszeműek talán jobban látják? No és mire számítanak az élesen látók? Hát, az éles képre!!! Na ez a baj kéremszépen! Ugyanis nincs mindig éles kép. Pl. köd, telefröcskölt szélvédő, sár, erős havazás, sürű eső, vakítás, hirtelen sötét, porfelhő. (Itt kell megjegyeznem, hogy az élesen látók, ködben, porban, hóban is jobban látnak.) Az éles képet megszokók vagy az éles képet várók rossz helyzetben vannak, mert ez nekik egy új, ismeretlen helyzet és míg hozzászoknak, addig megy a kocsi alattuk. Váratlan események kapcsán pedig, pont semmit sem számít mennyire látod élesen a scania hűtődíszrácsát!! Pont le van szarva az éles kép, amikor az agyad ezerrel azon pörög, hogy megoldást keressen, egy olyan helyzetre, amire elfelejtettél számítani! A kocsi meg halad és halad! Nem azzal van a baj, hogy valaki jól lát, hanem azzal van, hogy ezzel a hamis biztonságérzettel engednek el az orvosok. A járművezetéshez alkalmas látást utánzó vizsgálaton, pontosan azokat a látási tulajdonságokat kellene ellenőrizni, amivel vezetünk és nem azt amivel olvasunk. Szemüvegeket, kontaktlencséket is így kellene felírni. A másik érdekes tényező, amit nem vizsgálnak, az észlelés-cselekvés-cselekvéshelyesség együttes. Semmilyen ilyen jellegű vizsgálaton én még nem estem át. Pl. tegyük fel, egy éleslátó és egy nem éleslátó felé hajítanak egy zsák cementet. Az éleslátó látja, hogy a repülő tárgy egy zsák cement. Vagyis ha nem elég gyors, akkor ő biztosan tudni fogja, emlékezni fog rá, hogy egy zsák cement repült az arcába! A nem éleslátó nem fogja tudni mi verte arcon, ha nem elég gyors. Mindketten megtanulhatják időben észlelni a feléjük repülő tárgy ellen való védekezést, mert mindketten kellő időben fogják észlelni. A nem éleslátónak azt, a nem éles képet kell megjegyezni, ami jelen esetben egy cementes zsák, és ezen képpel kell társítania a védekezése mikéntjét! Tapasztalatom szerint az emberek vezetés közben ritkán olvasnak és azt is csak, kényszerűen, az eligazodást szolgáló, tájékoztatás nyújtó jelzőtáblákról teszik. Ezek pillanatnyi olvasások, sokszor már továbbhaladva, emlékezetből idéződik vissza. Éleslátás még kellhet, ha keresünk valamilyen címet, vagy meg akarunk nézni valakit az utcán. Igazából ezek kevésbé lényeges dolgok, akár el is hagyhatók.

Laza figyelem

Azt hiszem erről sokaknak a trehányság jut az eszébe. Pedig valójában nem erről van szó. A laza figyelem egy készenléti helyzetet fenntartó szellemi eszköz, pihentetést és a gyors válaszidő lehetőségét tartja fennt a vezetőnek. Jenetősége abban van, tudniillik a hoszzútávú vezetési időszakokra van kitalálva, hogy egy beágyazott, beidegzett válaszokat nem kell folytonosan a figyelmi előtérben tartani.. Tehát a laza figyelmi rendszer, pontosan az ellenkezője miatt jó, mint ahogyan gondolnánk. A befáradás okozta lassulás, válaszidő késés, baleseti helyzet elötti megoldási lehetőségek gyors és helyes kihasználását, kiaknázását rontja el. Működése a következő: azok az elérési csatornák, melyeket az agy használ egy esetleges veszélyhelyzet kezeléséhez, mindenképen nyitva vannak, de a járművezető nem gondol rájuk. Mindig csak a számolandó, eshetőségeket tarja elsőségi helyzetben és ennek mindenkori eldöntését a külső környezet, valamint annak milyensége szabályozza. Ebből következően látható, miért nem kell bizonyos helyzetekben feszülten figyelni és miért engedhető meg a laza figyelem. Tehát vannak könnyű és nehéz szakaszok egyaránt és ezzel szoros összefüggésben feszes és laza figyelmi részek. Pl. teljesen nyítl terepen, ahol sík, egyenes az út, nem kell olyan eseményekre számítanom, feszesen figyelnem, felkészülten várnom, ahol az ilyen eseményeknek nem is lehet esélyük!! Kevesebb használt szellemi erővel dolgozom, vezetek, ekkor pihentetni tudom magam szellemileg, készülve a következő nehéz szakaszokra.

Minden leírt betű működő és igaz, de nem mindenkinek!

Darrhajabusa