- A szakmát csak iskolában lehet jól megtanulni! Az szakiskola egy olyan hely, ahol a szakámnak megnevezett, fogalmakkal alaposan körülhatárol tantárgyat tanítják meg a tanulónak. Ez tény! Egyesek szerint ez az a hely, ahol a legjobban lehetséges elsajátítani a szaktudást! Na jó ez így van, hiszen, ott komolyan képzett pedagógusok tanítanak, szakmailag elismert emberek! Nem??? Nem! Ha így lenne, akkor kéremszépen, magasszintű képzettséggel rendelkező szakmunkások jönnének ki onnan!!! Deee nem! Az egy olyan hely, ahol adnak egy vizsgabizonyítványt arról, hogy elvégezted és munkahelyeden, minden olyat kérhetnek tőled, ami a szakmádba (a szakámnak megnevezett, fogalmakkal alaposan körülhatárolt tantárgyat, amit megtanítanak, neked a tanulónak) belevág. A szakma leírása nagyon pontos, hiszen azok, a szakemberek, kik ebben hisznek, kifejezetten nagyon jól betanulták és makulátlanul be is tarják határait. Ezen a ponton szeretnék vitatkozni azokkal, akik ebben hisznek és rólam azt mondták ki a szájukkal, hogy kontár vagyok. Vegyünk egy szakmát. Festő, mázoló, tapétázó. Mit tesz a festő? Hát fest! Nem? Ezt vágja mindenki. Nem csak fest, hanem a festéssel kapcsolatos egyebeket is megteszi, de főleg ért hozzá! Ez a lényeg, ért hozzá!!! Nekem ezt mondták, ért hozzá! Vagyis érti a mikéntjét, a hogyanját, a velejét, a lényegét, a tartalmát, a felhasználását, a miért úgy kérdésre, tudja a pontos, jó válaszokat, stb., de mindenek elött ért hozzá. Vagyis ismeri a használatának, felhasználhatóságának minden lehetséges változatát. Érti azaz ér neki, számára ereje van, belátja teljes valójában, alkalmazásának lehetőségeit felismeri és tudja alkalmazni! A festő tud csiszolni is. Tényleg tud csiszolni vagy csak azt hiszi? Csiszolni mindenki tud, mondá valaki. Ja, de úgy, mint a festő? Betanult szaksorrendek, egymásutáni műveletek, síkok, görbék, egyenesek, színek, szintek, vonalak, élek, meg miegymás. A csiszolás, egy számtalan élű forgácsoló eszköz, a szak ember kezében. Mondom eszköz!!! Anyagok százait lehet vele megmunkálni, nagy pontossággal. Mondom egyszer a festőnek, legyen keves csiszoljon be nekem, egy mdf anyagból készített bútorlapot, mert ő tud igazán csiszolni. Azután fesse le, de nem szeretnék sem henger nyomokat, sem pedig ecsetnyomokat, hanem olyat szeretnék, mint amilyet láttam egy lapszabászatban. Tükörfényes, csillogó, teljesen sík, egyenes, nincs rajta semmilyen vonalkás mintázat. Azt hogyan? Fújni kéne! Éés??! Én festő vagyok nem fényező. Mondá! Mi mi mi mi van???!!! Te most hülye vagy öreg? Nem, nem én azt nem csinálom meg, mert nem vagyok kontár!!! Ok. Elmentem egy fényezőhöz és a következő választ kaptam. Oké meglesz, két nap múlva gyere érte. Elmentem, kifizettem és megkérdeztem mi a jó fenét csinált a cuccommal? Egyáltalán, milyen kemény iskolában tanulta ezt a szakmát? Hát kiderült, hogy egy sima, rendes, normál, szaros szakmunkásban, ráadásul velük párhuzamosan folyt festő-mázoló-tapétázó képzés is. Szóval ember elköhögi nekem a titkot. Asszongya először kicsit beleflekkeltem (késtapasz, gittelés) aztán becsiszoltam szárazon géppel, kézzel, majd még belejavítottam, nedvesen géppel csiszoltam, aztán, megszórtam (LÉGECSET), szórógittel (szórható tapasz, nagy szárazanyag tartalmú, lakk vagy gyantakötésű por), majd ezt is becsiszoltam, azután első réteg a légecsettartájába töltött oldószeres festékkel, megszáradt (ugyanúgy, mint a festőnél), kis csiszi finom papírral, majd megszórtam megint, hagytam száradni! Ennyi?? Csak ennyi! És ez volt, olyan nagyon nehéz, amiért egy egész iskolát el kellett végezni, csak azért, hogy ne legyél kontár?! Mit nem értett a festő a szakmájából, melyik résznél hiányzott? Csiszolni tud, azt mondta csak éppen nem ért hozzá!!! Festeni tud ugyan, de csak ecsettel? A légecsethez meg már egy külön iskola kell?? Ért hozzá, az, azt jelenti, hogy érti a velejét, a lényegét, a mikéntjét, a hogyanját, a csínját-bínját, ismeri kívülről, belülről, alulról, felülről! Ha rá kell kenni a festéket, akkor festő kell, ha be kell, hogy szívódjon, akkor asztalos? Ha kocsi alakú, akkor járműfényező, ha színezővakolat, akkor kőműves? Ha az kell, hogy fényes legyen, akkor polírozás, ha ugyanez fánál, aklor politúrozás? Ki itt a hülye emberek??? Attól leszel szakmai ember, ha külhoniul gazsulálsz? Mitől nem lehet megérteni azokat a szakmai részeket, amitől működik? Akkor hogyan értesz a szakmádhoz, hogyan érted a szakmád, ha nem tudod értelmezni, érvényt adni, érvényesíteni, erény faragni belőle? Hogyan lesz tehát kezed munkája értékes? Kedves, precizitást hajszoló, önelégültségtől fuldokló, vonalszakmunkások és hamissággal szakosított mesterek! Más is jó lehet a világon, mint a csúcs. Tehát nézzük, neked mire nincsen vizsgád, mikben vagy kontár. Tömegközlekedési-jármű szakszerű használata; lakás, otthon takarítása, tisztántartása; ruhanemű tisztítás, mosás, vasalás; főzés-sütés, konyhai mosogatás, tálalás-felszolgálás; kocsimosás, jármű tisztítás; kiskerti tevékenységek, fűnyírás, gallyazás, gyümölcsszedés, sövénnyírás, kertkarbantartás; házvezetés, háztartási anyagok beszerzése, szállítása; ruhanemű vásarlás, öltözködés, majd én meg csinálom drágám szakma. Kinek-kinek érdeme szerint járjon a dícséret és csak az kapjon kenyeret, aki jól dolgozott! Kérem ne értsenek félre! Nem azért írtam e sorokat, mert nem tartom becsesnek a szakmai embereket vagy tudásukat nem becsülöm. Egyszerű dolgokról van szó, olyanokról, amiket ésszel, akarattal, odafigyeléssel hamar meg lehet tanulni. Így keztük az iskolában is! Nem? Hát senki nem az anyja hasában tanulta meg! De a fent leírtakat, csak a szakmailag önmagukból kifordult, kicsinyes, kisebbségi érzésektől belül síró felnött emberektől tapasztaltam! Nem értem tehát, miért van az, hogy 14-15 évesen képesek egy teljesen idegen dolog befogadására, majd felnőve, egyszerűen leírják magukat. Azzal a mondattal védekeznek, hogy, “aki mindenhez ért, semmihez sem ért”! Tehát elméjük bezárult, egyfajta vonalon működik, mint a bányaló? Hogyan várjam el ezektől a szakemberektől a fejlődés vagy az átalakulások követését. Az igények egyre inkább eltávolodnak a szakmunkás suliban megtanultaktól. A szakosított világban, ahol a szakbarbárokat képzőből kikerülők, igazából csak jó téglák akarnak lenni. Ez csak egy szakma. Van az életben ennél keményebb furcsaság is. Például, mint tudjunk nem kell sok egy jogsihoz. Egy, olyan szakmáról van most szó, amiben az emberek 80%-a kontár. Még akkor is igaz ez az állítás, ha vizsgázott vagy ha már húsz éve vezet. Nem hiszem el, hogy egy nyavadt érettségihez négy évet kell tanulni, ugyanakkor a jogsihoz meg elég néhány hónap??? Elmondom másképp. Egy olyan tevékenység gyakorlásához elegendő néhány hónap, ami egyfelől életveszélyes, másfelől nagy felelőséggel jár?? Ha nem sikerül az érettségi nem hal meg senki. Nem? Ha érettségi után, valaki rákérdez, milyen baljós események vezettek a mohácsi csatához vagy kik árulták el Budát és nem jól válaszolsz, nincsen nagy baj. A járművezetében, egyetlen rossz döntést hozol és valaki nem megy haza többé!!! Ilyen felelőséget is tudsz vállalni, néhány hónap tanulás-gyakorlás után?? Ehhez képest emberek hisznek, olyan hülyeségben, mint a kontárság. Tudniillik ha nem vagy tökéletesen profi a vezetésben, akkor kontár vagy. Oktatáson volt minden? Eső, jég, köd, hó, hő, országút, város, vegyes terep, durva terep, autópálya, külföld, hegyvidék, magashegység, stb.? Nyílván nem. Ezeket mind, mind kontár módjára sajátítottad el a tanultak alapján!!!
- Aki mindenhez ért, semmihez sem ért! Először, aki mindehez ért az a Teremtő. Másodszor itt nem arról van szó, hogy mindenhez ért valaki, hanem egyszerű felismerésről. Egy példa: aki kapott fémipari alapképzést, annak nem kell újból megkapnia, ha egy hasonló szakmát kíván elvégezni. Az, egy év megtakarítás. Nem is arról van szó, hogy valaki megtanulja a másik szakmát, hanem az átfedés mélysége lesz nagyobb. Olyannyira, hogy bizonyos egyszerű vagy összetett műveleteket képes magas, kielégítő vagy a megrendelő igényeinek megfelelően elkészíteni! Olyanforma dolgokról beszélek, mikkel találkozhat mindkét, érintett szakma. Azt kell látni, hogy mesterségesen szétmetszett szakanyagokat oktatnak. Ezzel biztosítanák a pontos szakmai átfedéseket. Ezek felismerését nem oktatják, hiszen nyilvánvaló. Példa: lemez és megmunkálása. A lemez anyagától függetlenül lemez. A lemez előrajzolása picit más eszköztárral bír, de az előrajzolás, az előrajzolás; a mérés, az mérés! A 18mm-es táblásított borovira, éppen úgy kell felrajzolni egy kosárgörbét, mint egy 0.5mm-es festett alu bádogra!! A kivágás eszköze változik csak. Egy szúróvágó használata, pontosan olyan, mint egy szúrófűrészé. (Aki ismeri ezeket tudja miről beszélek) vannak nagy eltérések, ha a példánál maradunk, láthatjuk, hogy egy 15mm-es acéllemez lángvágása vagy plazmavágása nem ugyanaz mint az elöbbi esetben. A szakmai átfedésből felismerhető eltérések gyakorlása, tehát azért nem kontárság, mert ugyanarról a megtanulható vagy mára megtanult műveletről szól. Csak fel kell tudni ismerni és alkalmazni kell a tanultakat. Ha piros ujjatlan kabát, mellények mondatik, akkor az ujjas, nem lehetne ugyanúgy ujjasmellény??! Ha más a színe a nadrágnak, de szára van, nem ismered fel?
- A cipész maradjon a kaptafánál! Ez a felszólítás tartalmazza azt kinyilatkoztatást, miszerint, ha valaki egyszer elvégzett egy szakmai tanulmányt, akkor már mással nem foglalkozhatik ebben az életben. Mindenki, azt tegye, amihez ért! Mi van, akkor ha valaki ahhoz ért, hogy épít? Mi van akkor, ha, olyan a szakmája, hogy több tényezős, átfogó és összefogó a szakmája? Így már nem kontár, csak ha tanul, gyakorol, ismereteit gyarapítja? Ez a kontárság nem arról szól inkább, amiről a lusta ember kifogása? Bizony arról szól és a szellemi felfogó képesség, az alkalmazási képesség hiányának takargatásáról! Az ügyesség, a szellemi eszközök felhasználása, az nem egyenlő a kontársággal! Ezek a megnyilvánulások, a mások leminősítései, mind oktalan szakmai féltékenységből és irigységből állnak. Gondoljunk bele egy cipész nem lehet elég ügyes, hogy elkészítsen egy csizmát, mert az már a csizmadia feladata? Tehát ha hosszú szárat hagy a cipőn, véletlenül, akkor kontárrá válik? Nagyon oda kell figyelnie, hiszen egycsapásra elveszítheti a jóhírnevét! Ha egy lakatos összehegeszt egy falon elhelyezett korlátcsövet és abban gázt áramoltat a tulaj, akkor a lakatos önhibáján kívül kontár lesz, mert véletlenül belenyúlt a gázszerelő szakmájába? Ugye tudják kedves iparostársak, hogy a gáz, az nem csak égőgáz lehet? Ugye tudják, hogy a folyadék, nem csak víz lehet? Ugye azt is tudják, a kedves szakemberek, hogy a szerelvények illesztési tömörsége vagy a hegesztési tömörség, mit jelent? Ugye értik, mit jelent az, ha egy hegesztő szakmunkás végzi el a hegesztéseket egy magasnyomású csövön? Egyáltalán nem csőszerelő és egyáltalán nem ördögi feladat, vlláskulccsal megfeleő nyomaték mellett, becsavarni egy hollandi anyát.
- Mindenki a maga szakterületéhez értsen jól! No igen! Ahol meg hivatalilag nincsenek összekapcsolva a szakmák, ott az ügyfél bajban van. Ugyanis nem tudják kiszolgálni! Nyílván az ő hibája és egye meg őt a fene! A jó hozzáértés nem korlátozódik egy mesterségesen meghúzott szakmai határvonalra. Számos, olyan szakmai munkaterület létezik, ahol nincsen iskolai oktatás. Kiegészítő tanfolyamokkal oldják meg vagy művezetői, mérnöki utasításokkal. A műszakirajzok által közvetített utasítás alapján végzett, ismeretlen tevékenységektől elkezdve, az ujonnan bevezetett megoldásokig. Értsük meg, a szakmák velejét! Alaptevékenységekből összeállított műveleti sorrendek egymásutánisága, majd a végeredményként megkapott munkabarab és az, azokból összeépített résztermék vagy végtermék. Tegyük fel kedves profik, nem kontárok, akik a saját kaptafájuknál maradnak. Egy titkosított hadiipari részlegen kell dolgozniuk, vajon milyen mértékű belelátást engednek meg? Vajon mekkora a szakmai szabadsága itt egy mesterembernek? Mennyire engedik meg, a saját szellemi tőke bevitelét? Láss csodát, itt is dolgoznak, teljesítenek emberek és higgyék el nekem, itt aztán nem kontárok dolgoznak! Fel kell fogni, be kell fogadni a jót, az újjat és alaposan meg kell tanulni, a szakmai összefüggéseket, mert csak így lehetséges követni a változást, a fejlődést.
Szakmai átfedések az építőipari kisdedóvóban
Én festő vagyok és nem fényező! Én festő vagyok és nem kőműves! Én bútorasztalos (7223) vagyok és nem épületasztalos (7514)! Én asztalos vagyok és nem ács! Én kőműves vagyok és nem földmunkás! Én burkoló vagyok és nem kőműves! Én fűtésszerelő vagyok és nem lakatos! Én szerkezetlakatos vagyok és nem karosszérialakatos!
Nézzük hát, lássuk meg a kontár, mafla vitézek nagy eszét! Vigyázat kontár leszel! Festő vagyok, festek hát és nem tudok fényezni. Szeretném elmondani, hogy a fényező sem fényesít! Az anyag, amit felhord, az, aminek a felületi érdessége, olyan kicsi, hogy jól veri vissza szemünkbe a fényt s ezáltal láthatjuk fényesnek. Én festő vagyok felhordok színes anyagokat, egy adott felületre és azt a felületet elő is tudom készíteni erre a célra. Szinező vagy másnéven színes vékonyvakolatot viszont nem, mert az a kőműves dolga! Ennek ellenére azért ügyes vagyok, mert az ennél vékonyabb, szintén színes, gipszalapú, gipszkötésű vékonyvakolatot igen (glett). Magas színezőpigmentet vagy szinezőport tartalmazó, folyékony anyagot is képes vagyok felhordani egy adott felületre. Mi a különbség tehát? A szín vagy a vastagság? Is is. A kőműves cementkőtésű anyagokkal bánik és többnyire szürke. Lehet, hogy a szín a bűnös és bezavar a profinak?! A cementkötésű anyagból a kőműves képes egészen az 0.05mm szemnagyságú anyagig elmenni, de ennél vékonyabbat is képes felhordani. Lásd cement a falon, aljzaton. Mi tehát a hiba? Én bútorasztalos vagyok és nem épületasztalos. Had kérdezzem meg, a bútorok hol vannak általában? Most nem a csövesekre gondolok. Hát nem egy épületben, építményben, lakásban, házban? De ott bizony! A bútorasztalos nem tud elkészíteni egy ajtót, mert nem épületasztalos, de egy 1927-es fenyőfa szekrényajtót igen? Mi a különbség? A méret!!! Semmi más. Mert, mind a kettő egy úgynevezett keretbetétes ajtó, egy olyan faipari szerkezet, aminek az elkészítése pontosan megegyezik egymással! Ám a bútorasztalos ennél többet is tud. Tud például politúrozni!! Ez egy igen kemény feladat. Egyébként. Az épületasztalos tud színezni, mázolni és ezen felületeket elő tudja készíteni, a mázoláshoz, lazúrozáshoz, pácoláshoz, fényezéshez, politúrozáshoz, porszinezéshez, lakkozáshoz, színes lakkozáshoz, rögzített pácoláshoz, porfestéshez. Ezt a bútorasztalos is tudja. De járművet nem, ismétlem nem tud fényezni! Miért? Mert, az egy másik szakma, az egy másik bejárat, egy tiltott terület! Tehát mindkét asztalos szakma ismeri a felületelőkészítés legapróbb részletét is (a politúrozás sajátanyagú felület fényesítés!), ismeri a színezőanyagok, felületkezelő anyagok felhordásának mikéntjét. Tudnak például csiszolni, igen magas szinten, tapaszolni, igen magas szinten, ezt becsiszolni tükör síkra vagy görbéket becsiszolni, majd a felületkezelő anyagot fehordani, de egy járóművet képtelenek lefényezni! Ez aztán a szakértelem, a szakma értése, bennük válik értékessé sok ezer év emberi tapasztalata!!! Hiába vergődnek egyesek, mert nincsen igazuk! Pontosan ugyanazokat a műveleteket kell, ugyanabban a sorrendben végrehajtani. És a végeredmény? Ugyanaz! Csak azért, mert kocsialakú, már nem megy ugyanaz a megszokott mozdulat? Asztalos vagyok, nem ács (7513). Vagyis ácsolatot nem tud készíteni. Hát mit tud az asztalos? Tud vagy tizenöt féle csapozást!!! De ácsolni azt nem! Az ácsolás vagy régebben átsolás, azt a jelentést hordozta magában, hordozza ma is, hogy át vezetni az egyik anyagrészt a másik anyag valamelyik pontján. Egyfelől. Másfelől állítani is képes mindezeket, azaz állmányokat, állványokat, padokat, átfedéseket, támokat, dúcokat, stb. tud készíteni. Na de az asztalos erre nem képes. Az asztalos tud állványszerkezeteket készíteni (asztal, szék), tud keretszerkezeteket készíteni (ágykeret, szúnyoghálókeret, képkeret), tud kávaszerkezeteket készíteni (szekrénytest, ajtótok, láda, kutyaház), tud átdugni anyagon, anyagot és mindezen műveletek összességével élni, dolgozni. De ácsolni nem képes. Nem tud tetőszerkezetet, fedélszerkezetet, kupolát, födémet, csúcsos vagy valamilyen alakú szerkezetet készíteni. De. Tud állványlábakra épített sík lapot szerelni, a síklaphoz ferde szögben támasztót szerelni, kinyúló karokat és pántokat szerelni (karosszék), szálanyagokat készíteni, ládát ajtóval (szekrény), stb. Még kutyaházat is képes készíteni!!! De egy kocsi fölé épített, állványlábakon álló, karpántokkal kitámasztott, ferdesíkú dobozt nem tud (nagy kutyaház)!!! Kőműves vagyok, nem pedig földmunkás. (9321) Az jó, hiszen nem is a szakmád része! Ez a szerencse. Nem ugatnék bele, csakhogy hova teszed a falat, amit készítettél?? Hova falazod fel a pincét? Majd megássa valaki és akkor jövök én. Hangzik, az egyszerű válasz! És mi van a betontükörrel??? Ha? A betonjárdát hova öntöd? Azt kiszeded, az árkot nem? A sávalap az már nem a szakmádhoz tartozik? Ott, ahol az alapot készítik el, ott, amire minden egyéb épül, ott kell jó alaposan elbaszni, mert így lesz jó szar minden és így lesz majd annyi javítanivaló! Nem? Nem favágó (6212) vagyok, hanem kertész. A favágó kivágja a fát, a kertész meg elülteti. Ez így zsír! Nem? Mariska néninek a hatvanhárom és fél éves csoffadt barackfájához, ami 180cm magas, ki kell hívni egy szakképzett favágót vagy egy alpintechnikás fakivágással foglalkozó fakitermelő technikust, mert finnyás vagy és különösen nem vagy favágó! Hova ültetsz majd? Balfasz! Nem karosszérialakatos vagyok, hanem szerkezetlakatos (7321). Ha egy teherkocsinak a billenthető rakfelülete eltörik (plató), kit hívjak? Járműszerkezetlakatost, szerkezetlakatost, hegesztőt vagy csőszerelőt? A hiba a zártszelvénykeret eltörése, több helyen. A kérdés azért érdekes, mert egy összetett problémával állunk szemben. Ugyanis a járműlakatos nem tud zártszelvényt hegeszteni, de a szerkezetlakatos tud, de nem foglalkozik kocsikkal, ugyanakkor a zártszelvény egy szögletes cső és így érthető a csőszerelő, hiszen ő tud bánni a csővel, hegeszteni is tudja. Mi van a hegesztővel? Ő az, aki a legjobban tud hegeszteni. Na de ő tényleg nem lakatos és bár képes megjavítani nem fogja vállani. Tegyük fel, hogy nem vagy karosszéria lakatos, de egy kiskapu, lábazati, domborított lemezét csak be tudod szabni? Ha igen, miért nem megy ugyanúgy egy alakos lemezfolt beszabása, gépkocsi karosszéria elembe? Mert kocsihoz kell. Tanultál lángforrasztást, lágy és kemény forrasztásokat, de egy tetves horganyzott csatornát nem vagy képes megforrasztani? Hát nem ugyanazt kell csinálnod? Elkészítesz műhelyben egy terméket és nem tudod beépíteni? Az ablak vagy ajtórács utólagos beépítéséhez kit híjak? Kőművest, azután festőt is? Ilyen és ehhez hasonló dilemmákkal van tele, a lusta, bugyuta, szellemileg tohonya emberek halmaza. Ok. Én burkoló vagyok, nem kőműves (7511). Na igen, ez is egy kis érdekesség. Egy kültéri vagy kerti lépcső kinézetét kívánja megváltoztatni a kedves ügyfél. Hogyan? -Valamit tegyenek rá, hogy ne lássam azt a ronda betont.- Mi legyen az? Mit tehetnénk rá? Hát burkoljuk be valamivel! Térkő, vágott tégla, járólap, műkő, színezett habarcs vagy finombeton, műgyantás csúszásmentesítő. Van választék! Csakhogy nem mindegy ám, hiszen kit hívjak hozzá? Melyik szakma fogja elkészíteni. Nézzük. Talán azt hihetnénk, hogy nyílvánvaló, azáltal, hogy burkoljuk le valamivel. De nem! Térkő burkolat esetén a burkoló nem jó, mivel a térkő betonból van és ő nem kőműves. Vágott tégla esetén… Érthető. Tégla. Nem jó! Műkő. Kőműves? Nana! Ez nem a műköves dolga? Hoppá! Színezett habarcs, ugyebár kőműves, hiszen habarcs. Talán a szín miatt lehet egy kis megbillenés. Finombeton, egyértelműen kőműves. Járólap (kerámia, hidegen sajtolt nagy keménységű, kevert anyag). Naaa. Ez már pöpec! Ez kérem, a burkoló igazi anyaga! Ehhez jó a burkoló! Műgyantás csúszásmentesítő esetén? Ki sem merem mondani. Hát természetesen a melegburkoló!!! (7534) A pofám leszakad ettől a sok kibaszott, nyamvadt szellemileg leromlott állapotú egyéntől. Gondoljunk csak bele ha mondjuk egy kőműves belevág a műgyantás anyag felhordásába, a következő húsz évre való szellemi tőkéjét fogja elpazarolni, ha azt a kis különbséget betanulja, ami kell a műgyantás anyaghoz. Ja és kapásból kontár is lesz. Érthető nem? Egy köcsög kőműves, aki elkészít egy, olyan födémtestet, ahol a kontárt kiabálók gyerekei játszanak és nem szakad le, na ez az ember nem képes befogadni az elméjébe egy olyan önnálló, hatalmas tudásanyagot, mint a műgyantába ágyazott, osztályozott közettörmelékkel töltött anyag szakszerű fehordása! De. Nem műgyantakötésű, hanem cementkötésű anyagot laza félkézzel felhord. Na ennyire nehéz ez a szakma! Fűtésszerelő vagyok nem lakatos. Ebben az esetben sok különbséggel kell számolni. A csőhálózat mellett, a készülékek ismerete is fontos tényező. Azonban, nem értem, hogy egy olyan fejlett szakma, mint ez, miért nem képes kisebb feladatok áthidalására. Ha az ügyfélnek, olyan korlátra van szüksége, amiben víz folyik, akkor most kinek szóljak? Természetesen egy csőkorlátról beszélek, amiből pici csöveken át folyik ki a víz, a virágládikákba és öltözi a virágokat. Mint hogy korlát lakatos kell, de víz folyik benne, ezért vízvezetészerelő. Vagy áthelyezni a lakásban levő élővízvezetéket egyik helyről a másikba, akkor ezt a fűtésszerelő nem képes elvégezni? De ha ebben a csőben fűtővíz kering, akkor képes rá? Na és mi van akkor, ha egy lakásban újonnan készült el a fűtés tiszta új rendszer, fel vannak szerelve a fűtőtestek, meg van nyomva, nincsen szivárgás, stb. Most már kezdődhet a festés! Le kellene szerelni a fűtőtesteket. Kit hívjak? Hívjam vissza a fűtésszerelőt? Vagy a kontár festő képes arra a feladatra, hogy testenként kettő hollandi anyát kicsavarjon? Hm. És mi van akkor ha mondjuk a ujonnan kifestet lakásba kell fűtést szerelni, akkor a fűtésszerelő belerondíthat a falba? Vagy ha véletlenül hibát vét a falon és ezzel nyilvánvalóan kárt okoz, ujabb pénzért hívjam ki a festőt? Vagy képes saját hibáinak orvoslására? Hát nem a szakmájuk részei, mindazon környezeti körülmény, ahol munkájukat elvégzik??! Ha egy lakatos képes arra, hogy szakmája részeként rajzról dolgozva vagy anélkül alakítson, idomítson, egyengessen lemezt. Vágja, szabja, kimérje, élben hajlítsa, ívben hajlítsa, domborítsa, homorítsa, stb. De ha mindezt egy festett alulemezből kell tennie vagy alkamasint 0.5mm-es anyagból, esetleg horganyzott lemezből, ráadásul ez oromszegély alakú, akkor az nem lakatosmunka? Ha megteszi, akkor ő kontár és ha jól sikerült neki, akkor ő most bádogos? Az által, hogy ugyanazt teszi meg, mint egyébként, csak most véletlenül oromszegély alakú a munkadarab, akkor ő most sem nem bádogos, sem nem kontár, hanem a szakmáját gyakorló ember. Látható ezekből, hogy valaki hülye. Na, de ki és miért? Tetőjárda kéményseprőnek. Vasból van, tehát lakatos a megoldás. Ki tegye a helyére, azaz fel a tetőre, ki szerelje be az általa készített munkadarabot. Az ács! Ő a tetők mestere. A fedélhéjazathoz bádogos kell, lefestéséhez meg festő. Természetesen műhelyben le lehet festeni, meg legyen horganyzot, de olyan ritkán van, hogy minden jó legyen. Ha valamit alakítani kell, jöhet vissza a lakatos. Stb, stb. Ilyen nehéz ez. Pedig ha a lakatos okosabb lenne és ügyesebb is lenne, haj, akkor bizony csuda világ lenne!! Felméri, elkészíti, beszereli, lefesti, oszt mán kész is. Ha ez így lenne akkor a lakatos kontár lenne, mert eleszi mások kenyerét! Tehát mondom, nem egy önnállóan dolgozni tudó, teljesértékű munkát adó szakember, mesterember lesz, hanem egy szemét tetű, mert ügyesebben használja tudását bírálóinál!! A szárazépítési eljárások terjedése nyomám, kialakutlt a gipszkartonos szakma. Ez kis méretekben egyszerű feladat, nagy léptékben viszont komolyabb szervezést igényel. Ettől függetlenül még, megtanulható és kiegészítő tevékenységként elvézhető. Valójában előregyártott gipszvakolatként felfogható, hatékony, pancsmentes, gyorshaladású építési eljárás. A lapok előrajzolása, szabása egyezik sok szakma által ismert megoldásokkal. A vázszerkezet, melyre épül, nem más, mint faváz, hozzávaló fémváz csavarozva vagy ragasztható közvetlenül a falra is. Látható tehát, hogy három megoldás kínálkozik a felszereléséhez. Mindhárom esetben, gondosan ügyelni kell a megfelelően sík felületről, majd ehhez lehetséges rögzíteni. A fém, a fa vagy a tégla anyagokhoz rögzítése, három szakmai területet érint. Tehát ha faváz, akkor asztalos kell, ha fémváz, akkor valamilyen fémhez értő ember, ha téglára megy fel, akkor lehet kőműves, burkoló vagy mindezeket el tudja végezni a gipszkartonszerelő ember. Ez a szakma megtanulja a fémváz megmunkálását, szerelését, gipszkarton felcsavarozását, szabások, hézegerősítő hálócsík, gipszes felragasztását. Ugyanez megy neki favázzal vagy felragsztva valamilyen falazatra. Természetesen tud figyelni egyéb más követelményekre is, mint a derékszög, a sík, a függőleges vagy más szempontokra. A külső sarokéleken fel tud ragasztani élvédőket is. Megfigyelhető, mennyire összetett és másfajta szamák részeit is érintő feladatköre van a gipszkartonosnak. Érdekes megfigyelni, hogy a burkoló elutasítja a gipszkarton felragasztását! A kőműves képes rá, de erőteljes, durva munkához van szokva és ezért sokszor kisebb pontosságú munkát végez. A festő jó megoldás lenne, mert így sajátmaga után dolgozna, ezzel megtakarítható sok kellemetlenségtől az ügyfél. Ám ő nem szívesen vállalja. A vázszerkezet elkészítése esetén a sík szerelés alapkövetelmény és az anyaghoz kapcsolódó szerszámok ismerete, valamint tulajdonságaik. Egyébként egy kidolgozott rendszer vásárolható meg az üzletekben. Magában véve nem ismeretlen feladatrendszer, megvalósítani egy hálószerű szerkezetet, léceket vagy hajlított szelvényeket méretre vágni. A falhoz rögzítése viszont már erősen ismert mindegyik említett szakma esetén.
A kontárságnak van más alakja még, az úgynevezett ezermester. Manapság ez igen lebecsült “szakma”. Ugye meg van még az emlék, miszerint, “aki mindenhez ért, semmihez sem ért”. Ez lenne tehát az ezermester? Igen, igen. Tulajdonképen, a baj egyik fele az, hogy azt képzelik egyesek, nem képes egy ember, olyan sokmindent jól megtanulni és nincs annyi ideje, amivel kellő gyakorlatot tudna szerezni. Ez igaz is, meg nem is. A baj másik fele, hogy azokat a dolgokat, amiket készít, vagy nem ismeri teljesen, vagy nem dolgozza ki megfelelően. Ezek azok a tényezők, amik kontárrá minősítették, az ilyen embereket. Az iskolai képzés, mint olyan hely, ahol összegyüjtött és rendszerezett tananyagok átadása folyik, valódi alap, a kidolgozott jóminőségű munkának. Ám a gyűjtés, a kidolgozottság, a szakmai elhivatottság, az érdeklődés vagy a tanulási szorgalom felülmúlhatja az iskolai képzés erejét. Az iskolai képzés keretei merevvé teszik a szakemberek gondolkodását, korlátok, keretek közé zárja, a szakmájukról alkotott fogalmat. Emiatt a szakmai átfedéseket nehézkessen vagy egyáltalán nem tudják jól kezelni. Az iskolai képzés előnye nyílvánvalóan, az oktathatóság, a szakmai “tisztaság”, ellenőrizhetőség, stb., megóvása, megtartása, fejlesztése. Hátránya, hogy nagy szakmai gyakorlatot leginkább a terepen tud szerezni az ember és professzionális szinten csak bizonyos részeit ismeri meg, azon oknál fogva, mivel a munkahely nem oktatási intézmény. Sablonikus munkahely esetén, egyszerűen évek alatt hozzábutul az ember a munkájához. Egyértelmű, az illető halál profi lesz abban, amit csinál naponta, de a szakmájából egyre inkább kevesebbet tud. Természetesen bizonyos ipari szolgáltatási területeken, ez a fajta rugalmatlan vonalszakma nem elegendő. Az építőipari szolgáltatások terén nyújtandó teljesítések sokrétűek és jóval meghaladják az iskolai képzések nyújtotta lehetőségek kereteit. Ki kell mondani azonban, hogy nem az iskolai tananyaggal vagy a szakmai meghatározásokkal van a baj, hanem azok értelmezésével, felhasználásával. Ugyanis a tanulmányaikat elvégzők közül, sokan nem értik meg a tanultak lényegét. Leginkább a iskolában megtanított felhasználásokra összpontosítanak, elsősorban a fő tevékenységi-körökre fektetnek hangsúlyt és így a másodlagosan, harmadlagosan is jól használható részeket elutasítják. Az iskolai szakmai gyakorlati-órákon bemutatott, elvégeztetett munkák, gyakorló munkadarabok által megismert műveletek, bizonyos termék, művelet, létrehozását, használatát látják meg. A munkadarabok műveleti sorrendje azonban, mást takar. Vagyis a végzősök és legnagyobbrészt a kész szakemberek sem látják a fától az erdőt! Ezzel megszületik a szakmai átfedetlenség és gyakorlás hiányában a kontárságnak nevezett jelenség. Azok az emberek, akik gyakorolják a “holdudvaron” levő, szakmájukba vágó folyamatokat vagy esetleg felismerik a tanultak más szakmai területeken való alkalmazását, azokat egyszerűen leminősítik gagyi, kontár emberré. Az ember nem csak egyetlen anyagmegmunkálási eljárást képes elsajátítani, nem csak egyetlen szakmát képes megtanulni. Annak okán, tudniillik egyrészt az elme nem szűklátókörű, másrészt a szakmai átfedések összefüggése által kapcsolódnak, harmadrészt egy tanult, ismert területről van szó. A kontárság ellen küzdők csoportjai, éppenséggel ezeket a tanult területeket hagyják figyelmenkívűl! Kijelenthető tehát, hogy a kontárságot kiáltók, a maguk szűklátását igyekeznek védelmezni, hiányosságukat takargatni. Példaként említem egy lapszabászati munkahelyen dolgozó embert. Ilyen helyekre asztalosokat vesznek fel, esetleg a használt gépekhez tanfolyamokat végeztetnek el velük. 5-7 év sablonikus munkaviszony után, az illető hozzáidomul munkájához. A szolgáltatásban dolgozó asztalos viszont, sokrétű, szakmáját széleskörűen használó gyakorlatot szerez. Mindkét ember ugyanazt a szakmát végezte el, ugyanazokat az ismereteket birtokolja. A különbség azonban a felhaszálás, alkalmazás begyakorlottságában van. Ilyenformán kijelenthető, hogy az egyik ember szinte feleslegesen tanult, míg a másik már tudása jelentős részét iskolán kívül szerezte. A mai rosszindulatú szóhasználattal élve, az egyik szakbarbár, míg a másik kontár lesz! Véleményem szerint a mértékadó ezekben az esetekben mindenek elött az, ami az egyenlőségjel után van. Azaz, a végeredmény lesz a döntő, hiszen az ügyfél azt fogja megvásárolni. A “maga kicsoda” kérdésre a válasz tehát nem az, hogy én asztalos vagy lakatos vagyok, mert ember nem a szakmája része és nem kell azzá válnia. Hiszen ez a baj, ezért vannak, olyan szakmunkások, akik nem alkalmazott tudással rendelkeznek, hanem könyvtári tudással. A helyes válasz az lenne, hogy asztalos vagy lakatos szakmához értő, ember vagyok. Vagyis az iskolában a szak értélmet, a szakma értelmét, értését, szerezte meg és nem pedig a szakmává válást! A szaktudás csak akkor ér valamit, ha azt jól alkalmazni, jól felhasználni képes az ember! A szakmai tudáskör, rálátás, szélesítés, valamint az szakmakapcsolatok és átfedések mélyítése, a tudás gyarapítása, ezeknek begyakorlása, magasszintűvé, akár egyetemes tudásúvá tehet egy embert, de kontárrá, csak akkor, ha rossz minőségű munkát ad! Amúgy ez a megállapítás más területen is igaz. Hangsúlyos még a működési elv. A működési elv alapján biztonsággal tájékozódhatunk egy-egy ismeretlen szakterületen. Tréfaként szokás mondani: “értem én, hogy gőzgép, de mi hajtja? A gőz ereje! Minden működik valahogyan s többnyire nem megérthetetlen egy ember számára. A szakmai átfedések könnyebb megértésében, folyékonyabb alkalmazásában nagy segítség a működési elv megtanulása, megértése. Azonos vagy hasonló elveken működő, de más anyagokat megmunkáló szakmák esetén, csupán apróságok alkotják a különbséget.
