Azokhoz, akik szakmai pályát szeretnének elkezdeni az építőiparban!
Voltam én is egyszer, olyan, aki elkezdte a szakmai pályafutását. Láttam szelet, vihart, küzdöttem sárral, hóval, viaskodtam emberrel, géppel, munkával! Voltam fáradt, elesett, kimerült, de voltam elégedett, boldog, örömteli. Gyönyörködtem mindazokon, mit készítettem, élveztem sikerem örömét! Viszont nem voltam rest, nem féltem felvállalni, nem menekültem a nehézségek elöl és nem bújtam a nemtörődömség háta mögé! Mestereket szolgáltam, futva dolgoztam, hogy megkapjam, hogy megtanítson azokra a titkos szakmai fogásokra, melyekért odamentem. Hol ingyen, hol pénzért dolgoztam, csak azért, mert tudni vágytam, tanulni akartam. Jártam iskolába, hajnalban tanműhelybe, aludtam ülve, villamoson állva, hogy teljesíthessem azokat a feltételeket, miket soha nem mondak ki, soha nem beszéltünk meg. Hajtottam és lestem a mesterek kedvét, igyekeztem hamar készen lenni, hátha lesz időm ellesni néhány mozdulatot vagy alázattal kérdezni, meghallani minden szót, beinni minden fogást. Mondhatni megjártam a hadak útját. Minden fájdalom ellenére nem cserélném el!
Futva dolgoztam, előre teljesítettem, megfigyeltem minden szokást és ezt használva fejlesztettek, fejlesztettem magam. Igazi könnyekkel sírtam mikor utcán dolgoztam nyáron és láttam korosztályom hülyülni, szórakozni, pihenni. Megalázó volt talákozni régi cimborákkal, akik egyetemre jártak s nagy, kiváltságos dolgokat tanultak. De megtanultam, meg van, amiért elindultam. Megszereztem! Nem mennék vissza és nem cserélném el semmiért! Az összes mesterem, önzetlen és remek szakember, kivéve egyet, aki nem lett a tanítóm.
A pályakezdő a mai időkben sokkal rosszabb helyzetben van, mint régen én voltam, hiszen az iskolai képzés gyengébb lett. Ma már csak a kielégítő alapokat oktatják és nem tanítanak használatra, csak szakmai irányvonalakat oktatnak. A munkahely tipusa is sokkal másabb. Én még olyan képzést kaptam, ahol a nagy gyárak kiszolgálása volt a cél. Most meg ahány vállakozás, annyiféle elvárás!
Sok helyen azért nem vesznek fel pályakezdőt, mert nincsen gyakorlatuk, az adott szakmában. Hogyhogy?
Elvárások egy pályakezdőtől:
– Manapság az a jó munkaerő aki mindenhez ért. De aki mindenhez ért az igazából semmihez sem ért. Egy pályakezdőt arra készítenek fel az iskolában, hogy tudja a szakmája alapjait amit az életben tovább fejleszthet, de sajnos csak elméletileg mert lehetőséget nem adnak rá. Hogy várható el egy pályakezdőtől aki a szakmáját is alapszinten tudja, hogy mindenhez értsen ami az építőiparban megtalálható?
Szeretnék erre megválaszolni!
Egyáltalán nem kell mindenhez értenie! Csak a szakmájához!!! Vagyis értenie kellene a szakmáját, annak a velejét, a minkéntjét, egyszóval meg kellene értenie azt, hogy mit, hogyan, miért tesz úgy, ahogyan elvárják tőle! Ez az alapja, minden szakmának! Tehát vagy nem figyelt a tanórákon vagy nem jó a tanítás. Aki mindenhez ért, az, az Isten! A gyakorlatbani használati lehetőséget, ténylegesen a munkahely adja. Ez tény! Hiszen nincsen másik lehetőség! Nem hiszem azonban, hogy az iskola, hülyülésre, játékra, figyelmetlenségre tanít! Az viszont biztosan látszik mennyire felszínes az oktatás, mennyire nem értik az oktatók, mi egy építőipari szakma veleje. Elmondom hát. AZ ALKOTÁS! Természetesen mindenki hibázik és olykor kártétel is származik belőle. Nem hiszem, hogy az iskolában azt tanítják a tanulónak, ilyen esetekre, rángassa meg a vállát, mondván ennek bele kell férnie! Hogyan várható tehát el, hogy “mindenhez értsen”? Vagyis hogyan várható el az, hogy értse azt a szakmát, amit tanult? Azon belül lássa meg a tanultakban benne lévő működési elvet vagy azokat, az a lapfogalmakat, miket, minden építőipari szakma ismer? Vagy hogyan várható el a kezdőtől a tanultak alkalmazása? Igen, itt derülnek ki az oktatási hiányosságok és jönnek elő a tanítási hibák. Szeretném emlékeztetni a kedves végzetteket a szakmunkásvizsgájukra. Ugye tudják, hogy a szakmunkásvizsgán, bármit kérhetnek tőlük, azokból a bizonyos megtanultakból! Ugye értik a kedves pályakezdők, hogy semmi mást nem kérnek tőlük a munkahelyen, mint ugyanezt. Miért van annyira megijedve? Azért, amiért izgult a vizsga elött is. Mert bizonytalan, mert soha nem látta munkája eredményeit, mert nem értette meg a működési elvét, a tanultaknak!!!
Sajnos az oktatási-eljárást tanulják meg a tanulók, nem pedig az eljárással megtanítandó működésielvet! Vonalrendet figyelnek meg és nem értelmi, műveleti sorrendet. A gyakorló munkadarabok készítésével, képzeletük szerint azt hiszik, hogy különféle dolgokat tanulnak meg elkészíteni. Ám nem! Ugyanazt tanulják, gyakorolják és még sincsen gyakorlatuk? Egyszerűen szólva megtanítják a szakmát, de jó használni már nem!
Az elküldések:
– Egy pályakezdő fiatalnak (18-30 éves korosztály) ne attól kelljen tartania, hogy mikor küldik-el mert nincs akkora tudása mint az idősebb szakembereknek. Inkább arra kellene törekedni, hogy egy szakmáját szerető és Term alázattal rendelkező megkapja azt a támogatást, hogy fejlődhessen. Egy vállalkozónak nem csak a cége vezetése a feladat hanem az alkalmazottaival való törődés is. Egy pályakezdő ne féljen attól hogy mi lesz ha elront valamit vagy éppen kérdése lenne a szakmáról mert azzal csak felesleges stressz lesz benne aminek a vége a hibázás. A szakemberek oktatásában nem csak az iskoláknak kell kivenni a részüket hanem a vállalkozóknak is ha gyakorlott szakembereket akarnak a cégeikben. Itt meg említeném ismételten, hogy az idősebb szakemberek se lesznek örökké és ha nem adják át a tudásukat most akkor már késő lesz. Az eredménye az lesz hogy lesz egy rakás szakember felületes tudással akiknek nincs kitől tanulni.
Felelet. De féljen attól, hogy ha elront valamit és akkor mi lesz!!! Értsük már meg végre, a mai világ már nem a tetves szocializmus! Itt nem az államtól lop, itt nem az államnak okoz kárt ha nem figyel! Itt egy magánembernek okozza a kárt vagy magán vállalkozásnak. Lehet, hogy egy olyannak, aki lélekkel dolgozik. Nem lehet megoldani egy vállrántással vagy azzal a bizonyos szöveggel: belefér. Egy egészséges félelem kell, hiszen a törekvés mindig ismeretlen utakon vezet át. Aki nem fél, az nem is figyel a félelem jelzéseire és nem is tudja, hol van a határa az elégnek! Természetesen a munkahely is hozzájárul egy szakember kiképzéséhez, azzal az óriási különbséggel, hogy ebben az esetben maga a vállakozás fizet azért a tanításért, amit az iskolának kellett volna megadnia. Ha már fizet azért a tanításért, akkor meg miért kellenek azok a bizonyos hasznavehetetlen iskolai alapok??! Hiszen szakképzési hozzájárulást is fizetnek a vállakozások! Hogy van ez? Megkapom a alapokkal rendekező pályakezdőt, aki még ezeket sem képes önnállóan használni, majd törődjek vele, képezzem, fizessem a rontásait és végül elmegy egy másik munkahelyre kamatoztatni a tudását?! Tehát az egyik gyantáz, a másik hegedül? Ez lenne a nagy ötlet? Hm. Megértem az idézetek íróját és nem is vele van a baj, hanem azzal a gondolatmenettel, miszerint, most kellenek szakemberek, hát gyártunk! “Elvtársak”! Nem mindenki alkalmas egy adott szakmához vagy több, jobb, magassabb szintű oktatás kell! Lásd járművezetés! Ha meg érdekli a pályakezdőt, akkor miért nem igyekszik jobban, miért nem figyel erősebben?! Természetesen ez is nehéz és hosszú folyamat, de ha nehezen megy a begyakorlás, akkor, miért nem mozog gyorsabban? Az csak megy? Nem?
Nincs rendes bejelentés és táppénz:
– Tekintve, hogy az építőipar elég veszélyes szakterület így nevetséges, hogy virágzik a fekete foglalkoztatás. Gondoljunk csak bele, hogy ki szeretne úgy dolgozni, hogy bármi történik vele azt kell mondja a kórházban, hogy otthon történt és ülhet otthon pénz nélkül még újra felépül (persze, ha felépül).
Mindig lesznek balesetek és mindig valakinek a figyelmetlensége okozza! Nem a tanuló hibája ez, hiszen nem kapott megfelelően jó felkészítést. Ahogyan ez a helyzet, szintén nem a vállakozás hibája. Az építőipar pontosan annyira veszélyes, mint bármelyik élethelyzet, ha nem figyelnek a benne résztvevők! A közlekedés is megannyi veszélyt rejt magában és itt is a figyelmetlenség az oka. Ha valamilyen más természetű az egészségügyi probléma, akkor felmerül a kérdés, hogyan ment át a munkaalkalmassági szűrésen? Egy tizenkilenc éves srác egy napi munka után, mikoris másfél köbméternyi földet kitermelt, másnap nem tud jönni dolgozni, mert “beállt a keze” és ezzel elmegy táppénzre, az ne legyen már a vállalkozás terhe! Egyszerűen nincsen felkészülve, felkészítve a szakmájával járó nehézségekre! A táppénzt is ki kell termelnie valakinek.
Vállalkozók hozzáállása:
– Egy vállalkozó addig sikeres még vannak alkalmazottai. Ezt előszeretettel felejti el a vállalkozók nagy része. Meg kellene tanulni megbecsülni a beosztottakat és nem kiabálni, fenyegetőzni azzal a hozzáállással ha nem tetszik el lehet menni. Persze könnyen vannak a vállalkozók mert tudják, hogy az alkalmazottak rá vannak kényszerülve a munkára így azt hiszik bármit meg tehetnek de itt javaslom figyelmükbe,hogy gondolkozzanak azon kicsit mi lenne ha nem lenne egyetlen egy beosztott sem? A rabszolgaságnak nagyon régen vége van ezt nem feledjük. Semmivel sem több egy vállalkozó mint bármelyik ember a földön.
Ez természetesen rendben van, helyénvaló megnyilatkozás! Szeretném azonban elmondani, hogy egy vállalkozó és egy vállalkozás között van árnyalatnyi eltérés. Ha nincsen segéd vagy munkás, a vállalkozó, akkor is dolgozni fog. Még akkor is dolgozik, mikor a panaszos beosztottak hazafelé utaznak vagy már a haverokkal söröznek! Nem fog megijedni a munkától, ellenben a beosztottak nagyrésze fél a munkától és menekül előle. Az esetek kirívó többségében, mikor üvölt a vállalkozó, azt, azért teszi, mert éppen lopják a pénzét az időhúzással vagy vezsélyes figyelmetlenségeket vesz észre, esetenkén a jellemző “kevés a pénzem, beleszarok” hozzáállást tapasztalja. A munkahely nem játszótér, nem kisdedóvó, nem léleksímogató és sem nem a vállakozás, sem nem a vállalkozó nem tehetnek arról, hogy a munkások pénzének vásárlóértéke kicsi!!! Ha valaki tanulni kíván és fejleszteni szeretné magát, meg fogja tenni, mindegy milyen szar a munkahelye. A dolgozni vágyó megtalálja a helyet, ahol kiteljesítheti munkavágyát. Aki pénzt is szeretne keresni, egy munkahelyen nem fog nyavajogni, nem a kifogásokat fogja keresni, nem hülyülni fog, hanem keményen odateszi magát és dolgozik. Nem fogja megmagyarázni, miért nem úgy fogja megcsinálni és mindenek elött nem hiányos szakmai tudással megy el a munkahelyére! A pályakezdők nagyrésze, sokat szeretne keresni, de nem tud elegendő mennyiségű és minőségű tudást eladni a munkahelyének. Nyílvánvalóan a cikkíró erről beszélt. A fizetés, meg azért alacsony, mert a vállalkozás fizeti a pályakezdő további tanulását, fejlődését. Hiányzik az egyensúly, hiányzik a jó hozzáállás, hiányzik a becsületes egyeztetés.
A valóságban nem lehetséges tudni, mennyit is tanult meg a pályakezdő az iskolában. Talán ő maga sem tudja. Olyan összefüggéstelen tudással bírnak, hogy felmérni is nehéz a tudásukat és annak felhasználhatóságát. Kiemelném a fizetést. Hogyan állítsanak be a vállalkozások egy fizetést a pályakezdőnek, ha még az sem látszik tisztán, mit ad el. Egyszerűen az a helyzet, hogy a megváltozott környezetben nem képesek alkalmazni a megszerzett ismereteiket. Sokat lehetne még írni erről, de én úgy érzem, a legjobb megoldás mégiscsak az lenne, ha a tanári kar többet járna ki valódi helyszínekre, építkezésekre. Azokat az alapismereteket, melyekkel a legtöbb szakipari szakember rendelkezik, jól kellene ismerniük, jól kellene tudniuk használni. Mérések, anyag és időmennyiségek kiszámítása, anyagmozgatások, bekészítések és előkészítések, balesetvédelmi megoldások alkalmazása, stb. Véleményem szerint, egy kezdő szakembernek, magas szinten kellene ismernie a segédmunka összes fázisát. Ha mást nem is, ezt legalább jól tudná csinálni és ezzel alapot adhatna a fejlődésének, tanulásának. A segédmuna értékessége, valódi eredmény, valódi haszon az építőiparban. Sajnos kevés helyen tanítják, gyakran van, hogy nem értékelik eléggé.
Mit kell tudnia egy pályakezdőnek?
Hogyan viselkedjen Elsőként mutatkozzon be, azaz mutassa meg, mit tud. Mik, azok az alapműveletek, amiket már megismert és mik azok, amiket tud ebből használni. Ismerje fel a helyszínt vagyis lássa meg, hogy már nem az iskolában van, hanem egy munkaterületen! Ismerje fel, magát a munkát, azokból, az általa elvégezhetőt, olyanokat, amik pontosan illeszkednek a folyó munkához.
Kérdezzen! A beilleszkedésének záloga, a munkavégzéssel kapcsolatos szakirányú, célirányos kérdések megfogalmazása, kimondása. Ha akar, akkor menni fog. Akinek nincsen kérdése, azt a valóságban nem érdekli az a fajta tevékenység, amit tanult! Teljesen felesleges az ilyen embernek szakmát tanulnia, mert csak elfoglalja mások elöl a helyet. Nincsen értelme, ugyanis soha nem fog alkotni, csak dolgozni fog.
Ne szégyelje a munkát. Ugyanis ha szégyenli, akkor nincs keresnivalója az iparban! Tudomásul kell vennie, hogy az iskolai képzése okán hiányos a tudása és ennek nem a munkahely az oka! Továbbá azt is tudomásul kell vennie, hogy a munkahelyen csak akkor kaphat fizetést, ha ott valós, értékes, ténylegesen elvégzett, munkát ad el. Tudniillik, azért tanult, hogy legyen ilyen tudása, amit elad, ami értékes a munkahelyének. A tudása, csak kézzelfogható eredményeken keresztűl értékesíthető!
Figyelmezzen! Gyarapítsa, szélesítse figyelmének kiterjesztését. Fizetési szintjének kulcsa, fejlődése, teljesítménybeli gyarapodása. Meg kell szoknia a munkahelyhén elvárt, folyamatos figyelmezést. A munkaidő alatt végig figyelnie kell a munkatársaira, saját magára, a feladatára, a testi biztonságára, szellemi erőnlétére, a minőségre, a részidőkre, a veszélyekre és fejlődésére.
Teljesítménye. A napi, heti fejlődést vegye alapul. Nem elég megtanulni és azt tudni! A fel nem használt tudásával, azaz az el nem adott tudással nem sokra megy, hiszen azt nem adja el, nem vehető meg tőle. Minden tudásnál nagyobb a tudás felhasználása. Kevés, de jól hasznosított tudás többet ér, mint a sok tudás haszon nélkül! A felhasználásba épített többlet tudása a gyarapodása. Vagyis a törekvése, igyekezete hajtja az embert célja felé.
A megszerzett alapismereteit hasznája. Az iskolában megismert összefüggéseket, illetve a működésielveket alkalmazva fogjon hozzá a munkavégzéshez. Igyekeznie kell feladatának gyors végrehajtására, valamint a kapott utasítások pontos betartására. A munkahely, azaz a munkavégzési terület, nem játszótér! Nem azért van, hogy ott pihenjen, szórakozzon vagy üzeneteket írkáljon! Ugyanis, ilyen jellegű tevékenységre a vállalkozásoknak nincsen szűkségük. Tehát ezekért a tevékenységekért, egy munkahely nem tud és nem is fog fizetni! Meg kell értenie, hogy miután, a munkahely, értékes munkát, szolgáltatás, terméket ad el, ezért itt minden pénzbe kerül! Már nem az iskolai osztályzatokat kapja meg, hanem ehelyett kézzelfogható pénzt.
Értékek. Mutassa meg milyen értékei vannak! A szakirányú tudása mellett, más hasznos tulajdonságai is vannak egy embernek, olyanok, amik kellhetnek, amiket eladhat. Ezek kiegészítői, alkotói részletek, melyek teljessé, egésszé teszik személyét. Csak ezekkel nem tud jól érvényesülni, ezek nélkül pedig, biorobot szintjén fog csak tudni működni. Dolgozni, munkát elvégezni, a rabszolgák is tudnak, alkotáshoz viszont szellem és lélek kell! Azok, akik szégyenlik a munkát, akiket unszolni, noszogatni kell, mint a rabszolgákat, azok az emberek szellemileg lusták, hiányosak. Tessék végre megérteni, hogy a munkaerőt a dolgozó adja el a munkahelynek és nem fordítva! A munkaerő az maga az akarás, az akarásból és szaktudásból lesz az alkotás!
Soha ne akarj olyat, amit nem tehetsz, olyat akarj, amit megtehetsz! Akkor akarod, amikor teszed!
Az akaraterő kifejtése.
Segédmunkások besorolásai
Gyorsaság szerint
- Lassú segédmunkás. Nehézkesen, ügyetlenül mozog, mozgás közbeni gondolkodásra nem vagy alig képes. Feladatait nem tudja elsőre megjegyezni, idegenkedik a piszkos dolgoktól. Általában nem érti, nem tudja kifejezések jelentéstartalmát, rossz eszközt, szerszámot ad a szakmunkás kezébe. Túlzott mértékben óvja magát és nem tudja átlátni szerepét.
- Közepes segédmunkás. Mozgása gyorsabb, járására a munkaterületen is képes figyelni, tud ügyelni a saját biztonságára. Feladataiból egyet-kettőt tud megjegyezni, elvégezni. Előrelátása gyenge, jellemzően nem érdeklődik a következő műveletek iránt. Szólításra megmozdul de csak többszöri alkalom után. Általában a munkavégzőt elhagyja, matat, babrál., többnyire késik az eszközökkel, szerszámokkal, várat magára, duzzog vagy pöffeszkedik. Sérti saját sorsa.
- Gyors segédmunkás. Teljesen ügyel mozgására, alapfeladatait ismeri, kapott feladatait kivétel nélkül megjegyzi, elvégzi, esetleg saját ismeretanyagával összhangban végzi el. Gyorsaságát összehangolt, pontos mozgásán túl, igyekezete és előrelátása adja. Ismeri vagy kikövetkezteti a következő fő, illetve mellékműveleteket és készül azok elvégzésére. Esetleg számol a lehetséges többféle megoldásokkal is.
Figyelem szerint
- Figyelmetlen. Teljesen meglepetésszerűen éri az utasítás, esetleg sérti, de mindenképen kizökkenti gondolataiból. Szinte soha nincs jelen gondolatban a munkahelyén. Nem a munkahelyi feadatokban merül el, hanem oda nem illő, külső dolgokon töri a fejét. Feadatait szinte azonnal kiejti fejéből és fáj neki a saját jelenléte.
- Gyengén figyelmetlen. Elsősorban a figyelmezési időtartamban tér el az előzőtől. Figyelmetlensége még mindig zavarosságot mutat mozgásában, eszközi felismeréseiben, végrehajtásokban. Kényszer alatt, rövidke ideig rábírható a figyelmezésre.
- Gyengén figyelmes. Már a figyelmi időszakai összefüggőbbek, akár teljesek is lehetnek, de a feladat végeztével elméje megfárad, kizökken. Viszonylagosan könnyen telítődik, gondolatait félre tudja tenni, figyelme leköthető ugyan, de elsősorban, olyan feladatokhoz, ami érdekli. Nem tud a teljes munkaidőben figyelni, jellemzően annak két ötöd része elvész.
- Erősen figyelmes. A teljes munkaidőt is képes végig figyelni vagy erőteljesebb mértékben feladatkörökre sszpontostva dolgozni. Utasításokat természetesnek veszi, sőt várja azokat, elméje feladatéhes, elvégzésében gyönyörködik és boldoggá teszi. Másodlagosan örömként éli meg sikereit vagy a segített szakember sikereivel együtt örül.
Ügyesség szerint
- Ügyetlen. Gyakorlati értelmezésben olyannyira nem képes azt tenni, amit kell, hogy nem használható vagy csak igen kevéssé.
- Enyhén ügyetlen. Még elviselhető, általában durva, nagy mértékben elnaggyolt munkavégzésben nyilvánul meg. Nem fogadja be elméje az apróságokban rejlő fejlődési lehetőséget.
- Közepesen ügyetlen. Egyszerű feladatokat, tedd ide, tedd oda munkát jól elvégez, de részleteket is megold. Többnyire belevész a kissé bonyolultabb részletekbe. Babrál, matat. Összetett feladatokat nehézkesen, hosszan dolgozza ki, igyekszik jól elvégezni azt, de nem ismeri fel pontosan a feladatainak alapvető lényegét.
- Kicsit ügyes. Rövidke egybefüggő feladatcsomagokat befogad elméjébe, megoldási elképzelése is van elvégzéséről, azonban viszonlag könnyen kizökken és szélsőségekbe esik. Jellemzően belegabajodik s elvész benne vagy befárad és összepuffantja munkáját. Kisebb-nagyobb felügyelettel kizökkenésmentese tartható figyelme és eredményesen, örömmel dolgozik.
- Közepesen ügyes. Jó kézségek, fejleszthető képességek kezdeményeinek sokasága látszik benne. Érzi magában ezt a lehetőséget, használni igyekszik és örömmel, erővel tölti személyét. Megállja helyét a lélekrabló unalmas műveletekben is. Ügyelni kell, a kiteljesedésére, sikerélményeire. Értékeli saját munkájat, érzékeli ügyességét, szereti feladatait és tudja értékelni önmagát.
- Ügyes. Alapszintű rálátással rendelkező egyén, esetenként túlzó !egnyílvánulásba átcsapó, de feladatait legjobb tudása szerint elvégezni igyekvő ember. Megbízható feladatában, azaz ha elvégzi azt jól teszi meg. Önnálló gondolati tartalommal és ennek megfelelő nagyságú ötletekkel társítva végzi el munkáját. Összeségében kellemes látványt nyújtó munkát ad.
- Nagyon ügyes. Kiemelkedő és nem csak a feladat kivitelezésében, hanem annak értelmezésében, kiemelve a feladati, műveleti kapcsolatokkal való illeszkedést. Jól, gyorsan alkalmazkodik, szereti, élvezi tevékenységét, helyén tudja értékelni magát és környezetét egyaránt. Feladatát teljesen, fejlődőképesen beteljesíti. Ügyességében mások is gyönyörködnek s maga is élvezi azt.
Fejlődés-taníthatóság szerint
