Hibajelenségek.

Nevezetten, minden olyan jelenség, amelyre előzetesen nem számítottunk.

Talány.

Egy megvalósítás során felmerülő helyzetek, kérdések, esetek, változtatások is ide sorolhatók, de alapból ezeknek nem mindegyike hiba. A megvalósulása valamilyen papírra vetett elképzelésnek általában soha nem zökkenőmentes. Vagyis, ha csak kicsit zötyög már jónak mondható. Az esetek nagyobbik részében, olyan mintha rugózatlan szekérrel mennénk egy kátyús római úton. Nos tehát elkezdődik a munka bevégzése. Megindulnak a folyamatok. Minden meg van beszélve, mindenki azt akarja hinni, ez lesz ama munkavégzési sorozat, melyben nem lesznek hibák, hiszen mindent megbeszéltünk! Teleszívott tüdővel belelépünk a folyamatsorozatok fősodrába. Csak így egyszerűen a mélyvízbe. Miértis? Hát talán azért mert ezt várják el tőlünk vagy mert így profi vagy, mert ezt szoktuk meg vagy mert már rohadtul be akarod fejezni vagy mert faszom tudja miért! Szóval elvállaltad nincs visszalépés! Mondjuk nincs is hova. Ha visszalépsz akkor mi van? Vagyis mi nincs? Akkor semmi van azaz nincs penci. Viszont van helyette számla, sok, van helyette hitel, nagy, van helyette nyígás, otthon. Na elkezdted. Ha a szerencse gyermeke vagy, akkor az első néhány napban még nics hiba, vaaagy még bamba vagy és nem vetted észre, esetleg nem veszel róla tudomást. Hihi. Ja. Tudomást. Na, de aztán megkezdődik a szembeszéllel pisálás, beindul a daráló. Megjönnek az első hibák! Ó a faszom ezt vagy azt nem hoztam el, baszki ehhez ilyen vagy olyan kurva gép kellene. Nem baj bérelek. Leszarom! Ok. Ahogy megmozdulsz, egy kicsit arrébb lépsz, ott van! Eddig is ott volt? De most hogy a faszomba került oda? Ez engem figyelt eddig? Ott van az kis köcsög-rohadék, fattyú-szar. Ő az igen! Egy újabb hiba. És ez már nem a te sarad! Most nem. De mindegy mert úgyis neked kell megoldanod! Közelebb mész. És még egy kicsit, még meg is kapargatod. Na ezt nem kellett volna! A kurvaanyját ez nem is kicsi! Ez egy kurva hiba! Megint! Baszki! Az a kis rohadék ott bújt egész végig és téged figyelt, mikor bújjon ki, hogy észre vedd! Mikor aztán eszedre vetted beszívja magát az agyad belsejébe és elkezd működni. Jó alaposan megdolgoztatja azt. Megindulnak benned különbnél különb folyamatok. Kezdésnek elbaszódik az emésztésed, hirtelen fáradt leszel, másodpercenként egymilliárd kép villan át az agykoponyád belső falán, amit te gondolkodásnak élsz meg. Megindulnak a szavak belőled. Először csak magadban. Ott gyölik össze annyi, amennyi ahhoz kell, hogy ki tudjon törni. Aztán jön a fájdalom érzése, ez is fokozza a belső szavak nyomását, mely kell a rendes kitöréshez. Megindul a testmozgása. Az eddig rendesen összehangoltan mozgó karjaid rángani kezdenek, törzsed előre-hátra inog. Mászkálás. Még mászkálás. Még csendben. Ez már a vihar elötti csend. És, és, és rájössz, ráébredsz. Baszoptad! Ezt is. Ekkor éri el a nyomás a szakítófeszültség határát és felreped. Indul a bakterház! Kiszakad belőled! Megindulnak a szavak vagyis már szavaknak nem nevezhető kusza szövevényekként kitóduló, erőteljes kifejezések, mellyekkel igyekszel körberajzolni a felmerült helyzetet. Az elsők: bazdmeg, bazdmeg, bazdmeg! Ezek a legsokoldalúbb hangsúllyal és hangerővel! Innentől kezdve nincs megállás. Mint a gázokkal telített láva, égető és maró hatásértékű szavak ömlenek, áradnak ki a szádból, a testedből, a lelkedből. Felszakadt hát végre! Ebben az állapotban kérdezés nélkül válaszolod meg a meg nem kérdezett kérdéseket. Hogy miért, hogy miért, hogy a faszért kellett ezt. Mi a retkes, kibaszott, gecimért kellett ezt a szemétszart is bevállalni. Hogy mi a jó, édes, kurva anyjáért jöttem ide. Mi a picsáért nem tud úgy eltelni egy kibaszott munka hogy nincsenek benne hibák. És ez így megy egészen addig, amíg azt nem érzed, úgy nem érzed kezd fogyni belőled ama bizonyos láva. Míg már nem érzel. De nem így van. Ez csak az első és egyben előkészítő tevékenység a hosszantartó emésztő kínlasztáshoz. Mikor a meg nem kérdezett kérdések elfogytak, jönnek a válaszok is melyekre senki nem kíváncsi sőt kérdezve sem lett. Jön a következő roham! És megindul. Mélyre szívott levegő és addjneki! Válaszul jönnek a keszegseggű kínai kuraanyját megbaszó köcsögrizsi, rohadttetves-karonülő-fosszargeci termékek miatti kínszenvedések, a faszért nem vettem észre, pedig már sokadszorra is megbeszélted magaddal. Anyázás, válogatott káromlások, átkozódások, kurvaisten bassza meg,  rohadtd szargeci, az istenfaszára, a rohadtanyámot, tetves életbe stb. Szóval fölmondod a verset de alaposan! Minden multbéli, összes szennyes szarodat kinyomod a pofádon, mert eddigre már annyi szemetet öltöttél szavakba hogy a szád már megszakadt volna, így tehát autómatikusan pofára váltottál. Tehát felduzzadt pofádból hányod, mitöbb okádod ki a ganajt. Negydóra sem telék belé és térdig jársz a válogatatlan természetes és mesterséges vagy hibrid szavakban. És még csak, mondom csak a második szakaszban vagy. Mert elöbb még meg kell csillapodnod, hogy tovább tudj lépni. A harmadikba! Lapáttal tolod a szavakból hevenyészve összeszőtt trágyaréteget, amelyet az elmúlt húsz percben kiokádtál magadból és érzed a javulást. Kezdesz csillapodni, mintha kezdene fogyni. De nem! Csak az időd fogy és te még mindig magadon kívülről pupálod ki a sokéves felgyülemlett szart. Még egy pár perc talán öt-tíz és kifogy. Hála Istennek csillapodik, már mintha elfogyott volna. Egyenlőre. Most elkezded tűzetesen megvizsgálni mi is a valós helyzet. Mi okozta a biogén munkagépezetedben a zavart. Mi az a kis mocskos-rohadtállat ami így fel tudta baszni a kurva agyad. Kiderül, mert mindig kiderül, hogy most is egy igazi, hamisítatlan szarhibával van dolgod. Ez a fajta amelyet ismersz kívülről , belülről, de valahogyan ez mégis más. Egy módosított fos. Egy mutáció! Egy belülről seggbe kuró rohadtállat. Hogy a fasz járja fel amlukát annak aki ilyet hagy maga utan! A kurvaanyját! Hát igen mindig olyat kapsz ami elötte még nem volt. Szóval vizsgálódsz. Jelenleg nyugottan. Még. Alapos vagy mert meg akarsz szabadulni attól a helyzettől amit a hiba okozott. Piszkálgatod, figyelgeted a tulajdonságait, megvizsgáztatod, várod a válaszokat. Mivel apaos vagy ezérthát pontos választ fogsz kapni. Biztos kell hogy gondos előkészület után ki tudd nyírni a rohadékot! Mert ki akarod nyírni! Fel fogod számolni a szart! Mert olyan vagy! Te vagy magad a szarfelszámoló! A mindenségit neki. Ezt persze álnyugalommal magadban mondod. Higgadt vagy. Pontosan tudod, hogy sem ez sem más nem bír, nem képes kifogni rajtad, mert az elméd olyan mint egy szuperszámítógép, amely minden akadályt képes felszámolni! Mindegy mit tesznek eléd felemészted! Felemészted! A félig hallott információtól elkezdve a teljesen megtanultak átalakításán át mindent szamításba veszel hiszen te vagy a megoldó. Ezt onnan is tudod, hogy te vagy az, akit nem fizetnek meg rendesen. Baszki! Most basztod másnak a szarát. Pontosan tudod mennyi időt baszol el megint más szarának felszámolásával. Eszedbe jutott mennyire szar pénzért baszatod az agyad olyan valamin amit te meg sem vettél volna. És indul. Újraindul. Mintegy okádás elötti görcs. Elkezd rángani a beled. Már csak masodpercek kérdése és újra ömleni kezd az okádék mocsok a pofádon, de immáron derékig jársz majd a keresetlen szakkal kimondott fájdalomnak is nevezett trágyarétegben, mely érthetetlen hogy fért eddig beléd. Felömlik a fájdalom. Tódul ki a pofádon, ömlik a padlóra, ráömlik a falra, csorog minden lyukba. Bődületesen nagy mennyiségű káromkodás hagyja el tested. Ízzadsz, remegsz, csapkodsz, falak remegnek, a gépeid, szerszámaid is félnek tőled nehogy ők kerüljenek most a kezeid közé. A munkabakkancsodnak ha lenne szeme dagadtra sírná, de így csak belső fájdalmai vannak a sok rugdosástól miket most kap. Durvábbanál durvább szavaknak latszó kifejezéseket fűzől egymásba, egyiket a másikkal vered. Bizony ez a harmadik roham melyben benne vagy. Minden eddiginél a legpusztítóbb a legfájdalmassabb a legerősebb a legnagyobb. Eddig csak a gátad felső pereme szakadt szét, de most az aljáig hasadt fel. Minden, ami maradt bennt, az most kijön. Mindent visz. Kell ez, mivel csak így tudod felhozni a felszínre azt az elnyomott, elkeseredett embert, aki minduntalan alul volt. Mikor kifogy belőled a szar, kifogy minden mocsok, szemét, hulladék, minden viselkedés mellyel ártalmadra voltak veled szemben, megszűnik minden fájdalom, minden rohatd fosadék szar ,kegyetlen fajdalom. Kitisztulsz, megtisztulsz! Ekkor éred el azt a tiszta,  átlátszó vakítóan fehér szintet, amikoris az elméd, a lelked, a tested ragyogó. Ekkor érkezik el az idő a megoldásra. Megindulnak a megoldási javaslatok a fejedben, minden összpontosul, világos lesz, egyértelmű. Immáron nem a gany szavak tódulnak belőled, hanem tiszta megoldások. A legjobbak, a legfényesebbek. Százával, sőt ezrével ömlik belőled. Most van az a pillanat mikor nincs elötted lehetetlen! És megoldod, mindig megoldod, mert meg tudod oldani!

Mert tudd meg ember, nem a legerősebb harcos győz, hanem a legerősebb akaratú!

Az Isten áldja a megvalósítókat!

Borisz Klimó