Megveszlek kilóra mondattartalom betűhalmaza
Mit vesznek meg kilóra? A munkádat! Mi a munkám, mi a feladatom? Hát, hogy megcsináljam, elkészítsem! Igen? Miért? Másképp nem megy? Az építkező, építtet! Az építőanyag tényleg építő? Mit csinál az építő? Hát építkezik! Megveszi kilóra és kilónként használva fel, beépítteti. A vevő fizet, az eladó elad, a vevő az építtető, az építő a beépítő. Közben pedig elvész a tartalom. Dehogy vész el, hiszen ott van az, csak nem kerül megemlítésere, hogy ne kelljen érte fizetni! Legyen az a lelkiismeret magánügye s ha így van, jó alaposan ki kell használni. Kilónként, mázsánként beépülő anyagok. A vevő vagyis az építtető, megrendelő, tulaj, kifizeti, mert hiszen ő veteti meg, magának. Tehát az övé! Idáig hiba nincsen. Ott kezdődik a hiba, mikor ezt a kis feladatcsomagot rábízva másvalakire vagyis az anygabeszerzést, alábecsüli és nem fizeti ki annak árát. Természetes, hiszen az építő, a beépítő, enékül nem tud beépíteni, nem tud ő nélküle megélni, létezni, de még dolgozni sem, hiszen már az első munkalépést is ő, a nagy, adja. Azzal, hogy magahelyett elvégezteti a vásárlás munkáját. Különös munka ez, mert mikor mondatban fogalmazódik meg, ennek értéke, valahogyan elvész a munka volta, elvész az értékessége és egyszerűen nullává válik. Lehet tovább eröltetni, akkor meg felhangzik a “megveszlek kilóra”, szeretteljes mondat. A vevő részéről nem értékes, mert ő is el tudná ezt végezni. Nem olyan nehéz az! Ha megmondják neki, miből mennyit, miért olyat, miért annyit, stb. Na meg, ő fizeti és ezzel is ő ad munkát! Ha munkát ad, olyat, ami értéktelen, akkor ő mitől olyan nagy ember, ha a semmit adja vagyis a sajátmaga által kiadott értékesnek minősített munkát, később a valódi értékelés pillanatában, miért értékeli le, olyan mélységig, hogy, kijön a száján az a mondat, miszerint nem vagy annyira értékes, csak annyira ,hogy megvegyelek és csakis súlyra? Nemde ő az, aki értéktelen, aki maga szájából, már az első pillanatban is, első lépésként is, értéktelent ad ki? Tételezzük fel! Nem értékes annyira, hogy pénzt érjen! Akkor, miért van, hogy nem megy magától az építkezés helyére és a fuvarosok, miért tudnak ebből megélni, családot eltartani? A szállítás, az anyagmozgatás, természetes része a munkavégzésnek. Vagyis munkavégzés ez is. Aki nem hiszi, próbálja meg varázsigével a helyére kényszeríteni az anyagot. Az anyagmozgatás, a szállítás, a beszerzése, pontos kiszámítása s mindezek lebonyolítása, szervezése, miért nem értékes? Ha az, akkor, miért értéktelen vagy értéken aluli, mikor ellenértékének kiegyenlítéséről van szó? Hogy van az, hogy az anyagtelepről kiszállíttatot anyagokat, a telephelyek pénzért szállítják ki? Beépítés elött közvetlenül is mozgatnom kell az anyagokat, sőt úgy megy a helyére. A másik, hasonló jelleggel kinyilatkoztatott értéken aluliság, maga a munka. Nem ér az annyit! Ez a varázsmondat, mellyel igyekszik valaki “alkudni”. Mennyit ér? Hát sokkal kevesebbet! Nos, akkor ha jól értem, egy jelentősen kevesebbet érő munkát fog megvenni, a munkásnál sokkalta értékesebb tulajdonos. Más szavakkal mondva, ha elfogadjuk az alacsonyabb árat, ezzel leértékelve a munkát, akkor, maga a tulajdonos is értékcsökkent lesz, hiszen jóval az ő magasságos igényi és életbeli értékrendje alattit vásárol meg. Igaz óccsón! Milyen lépések vezetnek idáig egy embert? Tehát a fentiek alapján, nagykeservesen, fájdalommal, de végülis megveszi a megfelelő anyagolat és rendezi annak árát. Jó. Utána következik a lényeg! Hogyan oldja meg, hogy az elvégző, szarnak, kicsinek, kevésnek, értéken alulinak érezze magát? Ugyanis ez lesz a kulcsa az alkujának. Először is kezdjen el munkáról beszélni és csakis munkáról. Ha nagyobb lelkű, mert nem alaposan írtotta ki magából a lelkiismeret magját, akkor beszélhet még munkavégzésről is. Ugyanis ha csak munkát vásárolna, úgy olcsobban ússzná meg a vételt. Ne felejtsük el, ő sokkal értékesebb annál, minthogy lealacsonyodjon arra a szintre, hogy egyenlő legyen a pénze azzal az emberrel, aki neki az értékes-értéktelent megadja, megalkossa! Ha terméket, csinálmányt, alkotást vesz, akkor be kellene látnia, amit amúgy is tud, tudniillik, értékest vesz! Ilyen helyzet nem fodulhat elő! Úristen, nehogy megtörténjen, mivel így kiderülne, úgy érezné nem volt elég élelmes, okos vagy azt érezné, meglopták és a szarházi, büdös melós, rajta akar meggazdagodni. Na meg különbenis, fogy a pénze és megint szegénynek kell éreznie magát! Mert tudjuk, ha valakinek pénze van, ő már gazdag! Ha meg fogy, a sokból egy kevéske, úgy inkább nem kell vagy ha mégis, legyen inkább igénytelen. Mindegy csak olcsó legyen! Természetesen, csak ha nem csúcsminőségű kütyüről van szó, mert az minden pénzt megér. A munka pénzt ér! Na, ha az termék, akkor nem? Az anyag önnmagában is értékes, a munka is és ha ezekből valaki összeállít egy terméket… Akkor? Természetesen, mivel bővebb tartalommal bír, így többet ér. Minden termék, készítmény, készülék, csinálmány, munkadarab, végtermék, résztermék, alkotmány, alkotás, árú lesz az, amit a megrendelő megvásáról. Ennek az árát kell kifizetnie ellenértékként. Előleg kérdése. “Miért adnék én pénzt, mikor még nem is csinált semmit!” Mi a semmi? Visszakérdeznék. Miért a vállalkozók vegyék meg az építkezési hozzávalókat? Ha én építkezem, nem a szomszédból kérek pénzt az anyagokra! Az anyagbeszerzés lebonyolítása is munkavégzés. Ha az ügyfél úgy érzi, ő is képes ennek elvégzésére, akkor miért nem végzi el ő? Ha meg így kényelmesebb, akkor meg miért nem munka, ha helyette végzem el? Már az is munkavégzés, ha felmérem és összegzett árajánlatot adok vagy anyagkivetést készítek, hogy az alapján vásárolni lehessen. Mindig kevesebbet ad. Hitetlenkedve fogadják az emberek az anyagmennyiségeket. Miért kell annyi, kevesebb nem lenne elég? Dehogynem! Csak ebben az esetben nem az készülne el, amit az ügyfél kíván! A tolvaj, felismeri a rablót! Mindig vannak és lesznek is tolvajok, olyanok, akik lopnak! Számlákkal, tételesen elszámolható minden beépített anyagmennyiség. Továbbá ellenőrizhető a beépített anyagmennyiség és az anyagok minősége is. A minőség kérdése. Kell a jó minőség, de minek ha nincs ki értékelje? Az úgynevezett jó minőség, amire vágynak egyesek, azt mindig olcsón szeretnék megkapni. Leértékelni annyira, hogy keveset érjen. Megkövetelik az alaposságot, az alapoktól kezdődően precízen, jó mínőségben felépített munkavégzést s ennek közvetlen eredményét. A magas színvonalú terméket. Sem az ízlés, sem a szépség dolgában nem műveltek a mai megrendelők. Műveltségüknek valódi, mélységi tartalma elveszett vagy nem is volt soha. Az iskolázottság nem adja meg az ízlés töltetét, csak egy felszínes, vékony fátylat, mely a látványosan megjelenő kívánalmakban nyilvánul meg. Magasan iskolázott, nagy tudású, gazdag embernek hiszik magukat, de szegény, ízléstelen, jogom van emberek. Sőt, mivel pénzük van, megvehetnek kilóra, de megtehetik, hogy gagyi, felszínes, ízléstelen dogokkal halmozzák el magukat. Ez egy lepel mögötti leépülés! A hatalommal bíróknak lenne lehetőségük jókat, nagyokat csináltatni, nekik van meg az eszközük a szépre, a kellemesre, az építőre, de mindhiába, hiszen a külcsínyen nem látszik a beltartalom, az ember maga. Az igény belülről fakadó és aki az ólcsót keresi, a keveset választja, az alkut gyakorolja, magát minősíti le! Szeretném ha kiszolgálnának, de nem tudom magam kifejezni. Először tessék tájékozódni! Ismeretanyagot kell begyüjteni, értelmezni és alapossan meg kell tanulni a magyar nyelvet. Ha nem tud valaki ismeretet begyüjteni, akkor elég ha a magyar nyelvet ismeri alaposan! Semmilyen bonyolult dolog nincsen, amit ne lehetne magyarul kifejezni, elmondani! A magyar nyelvben nincsenek szakkifejezések! Amit ilyen néven említenek, az vagy külföldi vagy elferdített tartalommal felruházott. Az ipari kifejezések zöme, a hétköznapi, háztartási szóhasználatban benne van. Egyszerűen csak figyelni kell és nem felszínesen átsiklani felette.
