A folyadék jellemű emberek legfőbb jellemzője a rendkívüli alkalmazkodó képességnek látszó tulajdonság. Hihetetlenül megnyerő, bámulatosan magas értelmi képességű, elképesztően célirányos. Ám mindezek csak látszólagosak. Ahogyan a folyadékokra jellemző, hogy mindenhova bejutnak, a legkisebb résen is. Valóságban az ilyen embernek egészen kicsi lelki erővel is hatalmas lehet a sikere. Pont ez benne a legmegnyerőbb. Úgy tűnik mintha eszetlenül profi lenne. Mintha mindent el tudna érni az életben, mintha mindent meg tudna csinálni. De kísértsük csak meg! Kiderül hogy az eredményei nem valami maga által megcsinált dolgok, hanem mások általi, másoktól orzott dolgok. Hogyan működik a folyadékjellemű ember? Nagyon egyszerű. Pontosan a folyadékokra tessék gondolni. A vízre például. Hihetetlenül lágy anyag. Olyannyira, hogy újjunkat könnyedén bele tudjuk nyomni. Ha azonban rácsapunk, bizony érezhetően keménynek bizonyul. Nyomás alatt alakja nem változik vagyis nem változik jelleme, sosem alakul át szilárd testé. Forró helyzetben egyszerűen elillan, hidegben annyira összehúzódik, hogy megkeményedik, megmerevedik, lefagy. Szobahőmérsékleten működik hatékonyan, ott van az igazi hazája. Ő a lehetőségek embere és a sűrűben mozog otthonosan. Mondhatni a dzsuvában. Hiszen ezen sűrűben éppen a legkiválóbb tulajdonsága tud jól érvényesülni azaz hogy mindent elér. A folyadékember tisztában van magával. Pontosan tudja, hogy jelleme folyton folyvást szerte folyik, de nem érdekli. Ez benne a lényeg, mert ott tud lenni, ott tud meglenni ahol a szétfolyása menő. Hol itt van, hol ott van, ilyen is, olyan is, papucs orrán pamut bojt. Ő ezt változatosságnak éli meg és mint tudjuk, a változatosság gyönyörködtet. Mivel nem erős, nem szilárd, ezért csak áramlásinyomása van. Azaz lendülete. Elképzelhetetlenül gyors, suhanó, magávalragadó. Olyan nagy a lendülete, hogy nem számít mit veszít vagy mit veszelyt el, mert ha egy maréknyi is célba ér, már nyert. Tessék a locsolóra gondolni. Addig csapatja a járdát, míg az megadja magát. Természetesen a járda felszakadt részei leválnak, rései nyílvánvalóakká válnak és megtörténik a behatolás. Még, olyan érzése támadhatik a jóravaló emberfiának, mintha kapna. Bizony a jórvalók hibája a nyitottságuk, a felvállalt hibáik, a gyengeségeik leplezettlensége! De úgy érzik kapnak és a jóravaló emberfia viszonozni igyekszik. Máris kész a baj! Mert, ha megijed a folyadékjellem, ugyebár mondtuk, akkor lefagy, ha felhevül, elillan és vagy szétfeszít vagy illanás közben visz magával egy útravaló értéktárgyat. Mondjuk úgy, emlékül. A szarházi! Ha meg sem fagy és el sem illanik, akkor meg folyton folyvást jelen van. És zavar. És nem veszi magát észre. És nem tudom kilökni sem! Neki ez természetes megoldása, természetes helye, a mások lelke, élete. Sajátja nincsen, ha lenne vagy folyna lendülettel vagy pangana élettelenül. Poshadt víz. Pösa. Életet nem adó posvány. Ha nincsen edény, nincsen alakja, ha van edény, folyton feszíti annak oldala, naphosszat sipákol hogy nincs tere, megfullad. Ha teret kap szétcsúszik, mint vaj a napon. Elképesztően sikeres. Abban ugyanis elképesztően sikeres, hogy másokat, szerves jellemtesttel rendelkezőket hogyan mozgasson. És lám, a folyadék bírja mozgásra! Tehát ő teszi. A se keze se lába folyadékember alkot! Röhög a májam. Maga esze nincsen találmányokra, kigondolni nem bír, de használni, azt emberfeletti tehetséggel teszi. Rengeteg nem rosszindulatú folydékjellem van. Ők a szerencsétlenné tétettek csoportja. Az elhülyített lelkek halmaza, kik elött sötét függönyként lebeg a tanítás fátyla. Jól megtanult és alaposan begyakorolt nemgondolkodás ismerete. Érzik, hogy valami nem jó, valahogyan nem tud összeállni az ész teljes képe. De minduntalan vissztér elméjükbe az iskolai tanítás hangos szava. Ne higgy el mindent, ami nyílvánvaló, ha meg hülye voltál és elhitted, engedd el! Te csak legyél jó kistégla és ülj a pofádra! Ne kérdezz semmit! Hiszen ha elkezdesz gondolkodni, érdeklődni, tudakolódni, ha kíváncsi vagy és érteni akarsz, az nem jó. Még megzavarnád az elhülyülés egyetemessé emelt rendjét. Te csak örülj, hogy lyuk van a seggeden és részesülhetsz a folyadékemberek jelleméből kiáradó párából. A folyadékjellem mindent átnedvesít, penészessé és dohossá téve mindent, ami fogékony. Beszivárog, szétáztat, elmos, fölold, szétfeszít és elvesz. Na igen. Érdekes. Bizonyos hőmérsékleten, társadalmi mozgolódások surlódásaitól fűtve, egyszerűen puhára főz. Beférkőzik a magas szinten szervezett társadalmakba, ahol a társadalmi résnek nevezett helyeken élősködik. Ezen rések teszik lehetővé ezen társadalmak számára, a kellemesnél kellemesebb együttélést, a jó osztatú melegszívűséget, a kielégítően nagy lelki tereket, a valós tudás gyakorlását, a biztonsàgos életet. De a folyadékemberek beszivárognak a természetes társadalmi résekbe és az emberi mozgásteret egy zsúfolt lökdösődéssé változtatják. Köszönjük nektek folyadékjellemű emberek! Olyan jó, hogy vagytok! Hiszen így mindig tudunk veszekedni a semmin, meg tudjuk vitatni valamitlenség semmijét. Mily csodálatosak a te dolgaid, mily nagyszerűek a te cselekedeteid! Hála nektek, most már mi is szétzüllhetünk!

 Hogyan néz ki egy folyadékember? Az arca vizenyős, esetleg petyhüdt? Talán hullámzó teste van? Lötyögve jár? Lehet, hogy csobogó hangja van? Talány az egész. Nehogy azt higgyük űrlények! Rendes emberek, akiknek a meggyengült akakratuk, porrá hullott jellemük elfolyadékosodott a gyötrelmes évek súlya alatt. Vagy? Ilyennek nevelték fel. Miért? Hiszen nyílvánvaló! Hogy sikeres legyen! A sikeresség kulcsa a nyitottság, a mindenre való rálátási képesség, a gyors alkalmazkodás, az ismeret birtoklása s annak kihasználása, ha kell mások kárára is. Nem számítanak az apróságok, a kártételek, hiszen a cél elérése, maga a siker. A folyadékember jelleme kiválló erre a célra, főleg a sűrűben. Nem lehet megmarkolni, mivel kifolyik a kézből, nem lehet zsákba fogni mert átszivárog. Csak megfelelő edényben nyomás alatt tartva tud hasznos munkát adni és csak így lehetséges élősködőből életadót kapni. Igenám, de ennek ára van! Folyamatosan nyomás alatt tartani embereket nem egyszerű feladat és nem is lehetséges egy szervezettlen, tudatilag széthullott társadalomban. A folyadékember, más esetekben a kuncsorgás nagymestere. Szégyenérzet mentes, rendkívül raffinált, zselészerű jellemmel. Elfelejti vagy nem érdekli mi volt tegnap, csak az adott és jelenlegi problémájának megoldása érdekli. Maximálisan törekvő, bármiáron megoldó emberke. Jelleme puha, kocsonyás zselé, ami minden lyukba behatol. Nem átall belemászni mások magánügyeiben. Kidobja az ember az ajtón, bejön az ablakon. Tetlegesség nélkül is kifejezetten erőszakos. Egy igazi zselény!

Gyenge emberek alkuja. Hogyan alkuszik egy gyenge ember? Egyszerű a válasz! Nagy pofával! Minnél nagyobb a pofája alku közben, annál gyengébb teljesítésben. A tipikus kereskedő! Ugye értjük, kedves olvasó? Kereskedik, keresgél, keresetet akaró. Mit keresgél? Hasznot! Lehetőleg ingyen vagy ha az nem megy, hát óccsón! Fos! Úgy tesz mintha adna, mintha ő adná, de valójában csak a másik ember javait adja el sajátjaként. Keresi a réseket, keresi a behatolás helyeit, azokat, ahol a fejlett társadalmakban a tiszteletben tartásnak helyei vannak. Az alkuja egyik fele, hogy nagy hanggal, nagyot mondásokkal, hazugságokkal, füllentésekkel, mellébeszélésekkel, ál indokokkal meggyőzze a másik felet a maga igazáról. Nem átall eltakarni, lefedni minden igazságot, nem átall az emberek szemébe hazudni, mondván, ő csak a maga érdekeit védi. Igyekszik előre gyorsan lebeszélni, biztosítani a maga dógát. Teljesítéskor? Nincsen gond! Milliónyi valótlan-valós mentsége, kifogása, hazugsága van készleten. Figyeljük meg milyen gyorsan tud válaszolni a számonkérésre. Szinte idő nem telik el, olyan gyors. Naná, hiszen előre készül. Pontosan tudja mit, hogyan kell válaszolnia. A kereskedő nem alkot. Kezéből nem jön ki semmi magaáltali. Ő csak van. Csak közvetítő, beékelődő, lehúzó, kizsigerelő, ingerlő, ék, szétfeszítő, embereket egymástól eltávolító, egyszerű keresgélő. Tudatos, valódi építő célja nincsen, de mindig ezt állítja. Folyvást mondania kell, hangsúlyoznia kell fontosságát, értékességét, hangosan, nagy pofával, tele torokkal! Ezzel fedi le a csúnya valóságot, miszerint értéktelen, egy darab szar, aki csakis mások javaiból képes fenntartani szaros életét. (Az egyik érdekesség, ami hivatkozásként meg szokott jelenni, hogy a kereskedő azért kell, mert ő juttatja el az értékes árúkat az emberekhez. Tehát, ezek szerint csak neki van lába, szekere, ereje erre? Lehet ez?) Mint az egyszeri segédmunkások vagy szakmával rendelkező vattalelkűek. Teljesítéskor szart sem érnek. Két egész napot nem tudnak folyamatos panaszkodás nélkül ledolgozni. Nyígnak, nyavajognak, siránkoznak, betegek, fáradtak, enyészet rágja testüket. Problémáik vannak, neki meg kell oldani feladataik. Előre alkusznak a több pénzre, majd teljesítéskor millióny mentséggel oldják meg. És? Természetesen nem értik miért nem kapnak többet! Ahha! Szóval meg is kell csinálni? Kérdezik. Ezt nem tudtam, azt hittem, hogy elég ha elmondom milyen tudnék lenni. Egy szarházi budiépítő társaság! Emberileg is. Csicska lelkű, köcsögkancsó, ócska, szar emberek. Úgy félnek a becsicskulástól, mint kutya a tűztől. Mindig oda mennek, ahol többet fizetnek. De ők nem csicskák! Ja persze! A szolgának, mindegy ki az ura, mindegy ki adja a parancsot! Ha többért veszik meg a lelkét, hát oda szolgál! Méghogy nem csicska! Phö! Jó van a! Sokat hallatott mondat. És mit jelent? Csak annyit amennyit az ember, aki mondja! Csak annyit! Nem kell a jó, hát van rossz helyette. Az ilyen hozzáállású embereknek még az a pénz is sok, amit kapnak. Nem azért, mert bűntetni kell, hanem, mert ennyit ad magából. Attól félnek, hogy ha többet adnak magukból, akkor nem fizetik meg jobban. Haha. Találkozik önnmagával és nem tetszik neki a látvány. Ti tettétek ilyenné magatok körül a világot és nektek nem tetszik?! Nézzünk meg egy példát. Két szarházi alkudozik. Mind a ketten a másik lehúzására törekednek. Keményen megy az “alkudozás”, ami valójában nem más, mint hazudozások ütköztetése, ígéretek felhalmozása. Majd hosszas semmik kimondása után, távoznak a ” piaci harcmezőről”. Természetesen üresen. Elkönyvelik, hogy mind  a ketten “emberek”, úgymond faszagyerekek, de nem történt semmi! Értelmetlen pofázás az egész. Mindketten tudják a másikról mi kell neki, meg is tudnák adni egymásnak, de akkor becsicsulnának, megbukna a magukba vetett hitük. Arról nem is szólva, mennyire rettegnek attól, hogy átbassza öket a másik fél. Így inkább nem adnak semmit és nem történik semmi. Elkönyvelik magukban, hogy kell olyan valaki, egy csicskakancsó szolgageci, aki megcsinálja. De gyorsan ám, mert kiderül, hogy nélkülük mint a száraz levél, elsodródnak. Természetesen van az a pénz, amiért egy ilyen ” személy” nem csicskul be és büszke tud lenni magára, hogy “jó” üzletet csinált. Vagyis le tudta húzni a másikat kicsit többért és azzal kicsivel több pénz lesz az ő értékessége, másoktól való többlete. Ha valaki 10000.- forintot ér naponta, akkor a superember 15000.- forintért dolgozik és nem csicska. A többlettel emelkedik ki a szarok közül. Kiszámolva az egészet, 10000-ig ő is szar, de plussz 5000-ért már nem! Vagyis fele annyival többért. Fél szarral többet tud adni. Érdekes megfigyelni, az embereknél azt a helyzetet, hogy az ár töredékéért “pl. borravaló” mennyivel jobb szolgáltatást, munkát, teljesítés kaphatnak. Tehát nem a valódi ár az értéke annak az embernek, hanem az a bizonyos töredék összeg! Ugyanis azért a kicsiért kaphatom meg, vehetem meg a jót amit szeretnék.

 Egy munkásnak a munkája a becsülete! Sokan vannak, kik összekeverik a munkájukért járó pénzt a becsületükkel. Nem az a mértékadó, bár ez is jó lenne. A munkabér egy gané piaci alku eredménye s nincsen összefüggésben a munkásember becsességével. Egy példával szeretnék élni, hogy érzékeltessem az elöbb mondottakat. A piramisok. Tessék megfigyelni miket mondanak a piramisokról. Gyakorta emelik ki a nagy építészeti tudást, a tájolást, a mérnöki teljesítményt. Ezek azok a részei a piramisoknak, melyek igazán figyelemre méltóak. Tényleg? És a munka? Az a mérhetetlen mennyiségű munka? Az a teljes elmélyültségben véghezvitt lelkes munkavégzés? Ugyanis hiábavalóság a gondos tervezés, ha nincsen meg a megfelelően gondos, lelkiismeretes kivitelezés. Lássuk be, hogy a munka minősége adja a poramisok tartósságának felét! Számos alkalommal hallani milyen nagy pontossággal dolgoztak az egyiptomiak. Tehát a munkásnak becsülete a munkája, akár tíz évig tart, akár tízezer évig tart. Igen, vannak olyan munkák, amik feledésbe merülnek, de ettől még megépültek, munkások kezükkel építették meg! Ha egyszer már létezett, akkor bizonnyal meg is épült és az senki mástól nem lehet jó, mint a munkásoktól és semmi mástól nem lehet jó, csak a munkások becsületétől!

Kevés pénzért adott becses munka, melyből alig lehet megélni. Ha becstelen munkát adok kevés pénzért, meg lehet élni belőle? Ha a munkás is olyan lesz, mint a kereskedő, aki “megveszi” akkor vajon jobb lesz? Ha a munkás becsülete megmarad, nem de a “vevőt minősíti az ár? Nem de ő az, aki becstelen maradt? Igenis ő lesz a szarházi, a becstelen disznó!

Tessék megérteni! A csoportos munkavégzést nem lehetséges teljesen összehangolni a dolgozók jó hozzáállása nélkül! A piramisok esetén sem! Sokezer ember eggyüttes akarása, egy irányba fordulása az, amitől elkészült. Ezt nem lehet motiválni, ezt nem lehet a munkásemberek akarata nélkül akartatni velük. Ez tehát a munkásemberek becsülete, ez az ő becsességük. Ezek az emberek és a mai munkások  becsessége is, a világ legnehezebb feladata. Jóllehet ezt a feladatot végrehajtani nehéz. Olyannyira nagyon nehéz, hogy nem is lehet pénzben kifejezni. Ugyanis a becsületet nem lehet pénzben mérni. Viszont az idő megmutatja az igazi értékét, kinyílvánítja valódi erejét a munkának. Már régen nem élnek ezek a munkástömegek, de a munkába fektetett erejük még mindig élő és ható, még mindig tanító értékű! Hogy mennyire az, jól bizonyítja milyen keveset szólnak róla. Inkább a valós-valótlant hangsúlyozzák nagy tudományként. Ténylegesen nagy tudás a megtervezés és elgondolás, ténylegesen precíz a tervezés, de az építkezési hibáktól mentes kivitelezés, az anyagmozgatás, az egyakaratú munkavégzés, a belső gondolati elmélyültség, az alázatos alárendeltség, a testi-lelki áldozattétel, a munkaközbeni megoldások sokasága, a jóratörekvés mind-mind benne vannak a piramisok köveiben. Ezen emberek neve, ereje, tette, szíve-lelke benne van. Vajon mindezeket pénzben meg lehet fizetni? Hát nem! Ezek tehát a munkások becsességei, ezek az értékmérői és higgyük el akárki nem alkalmas erre. Hiába minden intézkedés, minden felügyelet, minden ellenörzés, nem lehet mindenhol egy-egy ellenőr! Bizalmi és bizonyítottsági elven kell működnie és ehhez bizony kőkeményen tisztességes, akaró, becses, jórtörekvő munkások kellenek. Csontok törtek, kezek sérültek, szakemberek születtek és haltak meg. Amit viszont senki nem akar látni, hogy itt is, máshol is, önzettlen odaadással, tapasztalat megosztással gyarapították tudásukat mindannyian egy cél érdekében. Azaz, hogy a kezükből, olyan termék jöjjön ki melyre méltón büszkék lehetnek ők is, fiaik is, unokáik is [Vajon tényleg hihető, hogy azon népek építkeztek nagy munkával, akik elorozták annak díszes köveit, tetszetős faragványait?] Ezt vajon meg lehet fizetni pénzel? Nem de a kereskedő az alacsonyabb rendű? Nem de csak sokból lehet bőven adni és nem de ebből a bőségből lehet gazdagodni? Azok a bizonyos elnyomók is ennek a gazdagságnak párájából élnek. Azok bizony csak párájából élnek. A valódi értékéhez hozzáférni nem tudnak! Éritőleg vannak benne s csak a nevüket áhítják reávésni, hogy a későbbiek elött dicsőséget szerezhessenek. Milyen alantas, terméketlen élet!

Emberalakú sejthalmaz