Hogyan kell dolgozni a munkahelyen?

Az első kérdés ezzel kapcsolatban, hogy minek jött a melós? Elméletileg azért jött, mert, el akarja adni a munkaerejét, szaktudását, szorgalmát stb. Ezekből mennyit ad el? Ha valaki rendelkezik egy adott szakmával, akkor az ahhoz a szakmához tartozó összes cselekményt, műveleti sort, munkavégzést eladja, mert ez az egész szakma. Nincs olyan, hogy egy részét nem adja el vagy úgy állítja be másoknak, mintha nem tartozna a szakmájához, az a bizonyos rész. A vevő, vagyis a munkáltató, joggal számíthat az általa megvásárolt szolgáltatásra, azaz a teljes szakmára, hiszen, ezért vásárolja meg. Ebből következik az, ha valaki, kihagy dolgokat, részleteket, elemeket, az eladott tételből (szakmából), akkor csal és ezzel felrúgja a megkötött megállapodást. Ezek után, milyen jogalapon várja a kialkudott teljes fizetési összeget? Na ez egy jó kérdés! Sok kifogás létezik és a lusta ember még többet gyárt, csak ne keljen dolgoznia. Mi egy szakma, mi tartozik bele, hogyan kell nekem azt teljesítenem? Szerencsére nem kell messzire mennünk a válaszért. Egész-egyszerűen benne van a magyar szabványban, munkaköri leírásban! Sőt amiről sokan nem tudnak, az a normázás. Gyakorlatilag minden kinormázható. Mérhető, ismételhető, tartható teljesítmény egy adott műveletre, anyagra vagy körülményre! Azután a következő “jó kifogás”, nincs elég szerszám vagy nem jó a szerszám. Na igen ez már elég jó érv, hiszen hogyan csinálja, végezze el a munkáját valaki, ha nincsenek meg a megfelelő feltételek. Nem? Általában véve van szerszám, csak mindig pont az hiányzik, amivel hatékonyabb lenne a munka. Van még olyan kifogás is, hogy ” kellene ide még egy-két ember úgy gyorsabb lenne”. Hát igen! No de ki fizesse ki, ezeket az emberkéket?! Itt is látszik, kérni könnyű, de teljesíteni nehéz. Ha mondjuk nincs elég szerszám vagy nem jó a szerszám, ki dönti el, a szerszámok milyenségét és mennyiségét? A magyar szabvány erre is választ ad. Ha ez nem lenne elég, akkor szeretném feltenni azt a kérdést, mit tanult a szakmunkásképzőben? Hiányzott azokról az órákról, amikor ezt a részt tanulták vagy egyszerűen csak hülyének nézi a főnökét? Lehet mindkettő, akár egyszerre is, mindegy, mivel egyik sem olyan, amiért pénzt lehetne kifizetni. Nem beszélve arról, ha mondjuk valami hibádzik a szerszámokkal (nem felelnek meg tökéletesen), de azért lehet dolgozni velük, akkor kevesebbet kell teljesíteni, mint amennyi elvárható az adott körülményben? Tényleg azt hiszik egyesek, hogy nem tudja a főnök, mekkora teljesítmény várható el, az adott felszereltséggel? Tényleg?? Ez még semmi, hiszen nem értik egyesek, miért ordít a vállalkozó, amikor a “dolgozók” pusztítják a szerszámait, húzzák az időt, lejáratják megrendelő előtt, lopják a pénzét, ordenáléskodnak, siránkoznak, sorolhatnám még. Összességében imitálják a munkavégzést, amiért egyébként valódi pénzt kapnak! Nem a “monopoly-ból” kivett játék pénzt kapnak igazi munkavégzésért! Vagy igen? Nem! Arról nem vállalkozás tehet, hogy a megkapott igazi pénz vásárlóértéke kicsi és arról sem a vállalkozás tehet, ha valaki rosszul osztja be a fizetését!

Minden vállalkozás, munkahely, cég szeretné, ha a beosztottjai többet dolgoznának. A dolgozó elméjében ez több erőfeszítést jelent, nehezebb napokat. “Minek adnék én többet, úgysem kapok több pénzt”! Ez így van! Senki nem akar többet fizetni. Álljunk meg itt egy kicsit. Hogy is van ez? Tehát a vállalkozás, olyan többletet szeretne, amiért nem akar fizetni vagy csak…? Mit is akar valójában egy vállalkozás? A MINAMŰVEK a dolgozóitól csak egy dolgot kér, amit meg is fizet! A kialkudott fizetésért, a teljes szakmát! Ehhez joga van, ugyanúgy ahogyan a dolgozóknak is vannak jogaik. A teljes szakmát kidolgozni sokféleképpen lehetséges. Ebből az következik, hogyha valaki kidolgozza a teljes szakmát azaz mindent megcsinál, meg tud csinálni, ami beletartozik, az adott szakmába, akkor csak a “mennyi idő alatt teszi mindezt” kérdés marad. Ugye emlékeznek a szakmunkás Urak a vizsgájukra? Megnézték a kidolgozottságot, az összképi megjelenést, vagyis a küllemet, megállapították a tartósságot a részlet minőség alapján és persze, hogy mennyi idő kellett a kivitelezéshez. Ezeket a bizottság összevetette, majd megszülte a végeredményt, az osztályzatot. Igen, osztályozták az embert, besorolták abba a tartományba, amit a vizsgázó eredményei mutattak meg. A munkahelyen, nem csak annyi, hogy besoroltak valahova, hanem annyi, hogy mennyit kereshetek. Na ez, nagyon nem mindegy! Ugye emlékeznek, sokan izgultak, féltek a vizsgától, de csak azért mert nem voltak biztosak magukban. Ilyet nem lehet csinálni egy munkahelyen, ha valaki jó pénzt akar keresni! Így tehát már érthető, hogy a munkás lesz az aki magát besorolja egy adott minősítési szintre és az ezzel járó fizetésre. Sokan attól félve nem teljesítenek jól, mert azt képzelik, nem fogják megfizetni, azt nagy sok tudást, amivel bírnak, azokat a szakmai trükköket amikkel “kitermelik a vállalkozónak a nagy hasznot.  Ezen a ponton szeretném felhívni mindenki figyelmét néhány, figyelembe nem vett tényre. Először is, ezeknek az embereknek igazuk van! Továbbá nem minden esetben van igazuk, ugyanis nem látnak bele pontosan egy adott vállalkozásba, nem tudhatják, milyen helyzete van és mik azok a dolgok, amik befolyásolják döntéseiket. Ha valóban jól akarnak megítélni egy vállalkozást, meg kell érteniük azt a gazdasági élethelyzetet, aminek maguk is részesei. Igenis nagy szerepet játszanak benne. Meg kell érteniük, a munkájukon, mindig lesz a vállalkozásnak haszna és nem mindig annyi annyit gondolnak! Ne felejtsük el a mai világban, ahogyan a régiben sem, nem csak munkavégzésből áll egy teljesítés. Nem csak melós kell a munkához! Kellenek még lehetőségek, feltételek, idő, anyagok, tervek, összehangoltság, munkavégzés, minőségi szavatolás, pénz háttér, felelős, piaci rálátás, naprakész üzleti, szakmai, kivitelezési ismeretek, szakmunka, segédmunka, anyagok, kivitelezési ismeretek, szavahihetőség, szakmai becsület, szervezések, jogi háttér, jogi védettség, hírnév, stb. Ezek nélkül nem működik a vállalkozás, ezek nélkül nincs munkahely sem! Mit tesz bele a dolgozó ezekbe? Zsebre-dugott kézzel bejön dolgozni, ha bejön, beleteszi a szakmunkavégzést. Mit tesz bele a vállalkozás? A többit. Mekkora haszna van egy melóson egy vállalkozásnak? Most jön a lényeg, nemde-bár? Nézzük. Vegyünk egy 220.000.- nettó havi fizut, ami napi 10.000.-, ez ugyebár átlag építőipari pénz. Erre jönnek a járulékok, azaz, a pénz, amit a melósnak az állam felé kell fizetnie.

Munkavállalói oldal munkaviszony

Havi bruttó jövedelem 330826 Ft

Éves bruttó jövedelem 3 969 910 Ft

Havi SZJA alap 330826 Ft

Éves számított adóalap

Kedvezményekkel csökkentett éves adóalap

Éves számított adóalap 3 969 910 Ft

Éves számított adó 595 486 Ft

Bruttó bér havi adóelőlege 49 624 Ft

Számított személyi jövedelemadó 49 624 Ft

Nyugdíjjárulék 33 083 Ft

Egészségbiztosítási járulék 28 120 Ft

Pénzbeli eg. bizt. járulék 3% 9 925 Ft

Természetbeni eg. bizt. járulék 4% 13 233 Ft

Munkaerő-piaci járulék 1,5% 4 962 Ft

Munkavállalói levonások összesen 110 827 Ft

Havi nettó jövedelem 219 999 Ft

Munkáltatói oldal Kedvezményre nem jogosult

Szociális hozzájárulási adó 89 323 Ft

Szakképzési hozzájárulás (1,5%) 4 962 Ft

Munkáltatói járulékok összesen 94 285 Ft

Munkáltató összes bérköltsége 425 111 Ft

Folytassuk tovább. Látunk már valamit, de még ott vannak a többiek! A többi az egy készlet munkaruha, természetesen a mai trendnek megfelelő, hiszen nem gondolhatja a vállalkozás, hogy ótvar ruhát felvesz a dolgozó. Nem is gondolja, meg azért, a vállalkozásnak is jó, ha jó néznek ki az emberei. Ezen a ponton szeretném kihangsúlyozni, nagyon fontos, hogyan néznek ki a dolgozók, főleg helyszíni munkáknál. Ugyanis nem csak a vállalkozást kell figyelembe venni, hanem azokat az ügyfeleket, akikhez kivonul, felvonul dolgozni. Az ügyfél érzékeny, fél, bizalmatlan, bizonytalan, joggal szeretné tudni kiket enged be az otthonába, kertjébe. A közvélemény ebben óriási szerephez jut, ehhez viszont alkalmazkodni kell a vállalkozásnak, ha talpon kíván maradni. Havi szintre leosztva kb. 6 ropi, ami leírható az adóból. Nem szar, nem? Nos szerintem érdemes ezen elgondolkodni. Szóval ami biztos, 425111.- forint/fő/hó (22 nap).

Tehát a dolgozó, havonta 330826.- Forintért kell munkamennyiséget adjon. A vállalkozás havi 94285.- Forintot fizet minden egyes dolgozó után. Persze az a rész, amiből a melós él, az kevés és ezt megértem, de had kérdezzem meg, miért a vállalkozáson áll bosszút? Miért a munkahelyén hisztizik, miért ott tör-zúz és miért a vállalkozással cseszik ki. Egész nap puffok, durrog, káromkodik, mert nem elég a fizuja, lassan nyúlósan dolgozik. A 94285.- Forinton felül még kiszed valakinek a zsebéből pénzeket. Miért?! A vállalkozás tehet arról, hogy a pénze kevés vagy csak az van a legközelebb, akin kitöltheti a mérgét? Ezeken kívül még kap a vállalkozás terhére munkaruhát, kesztyűt, védőfelszereléseket. Ceruza, mérőszalag, ecset, kisebb szerszámok tonnaszám fogynak. Ettől több lesz a pénze? Nem! Jobban érzi magát? Nem úgy tűnik, mivel bármennyi eszközt pusztít is el, másnap ugyanolyan életunt arccal jön melózni, ha eljön egyáltalán! Na igen kevés a pénz, szar az élet. Ott van még egy másik érdekesség. A vállalkozással jól kitolt gondolja. Ez kész, most jöhetnek a vétlen munkatársak! Pusztító hangulata nem hagyja nyugodni, lehúzó, lélekmaró gúnnyal, beszél mindenkivel, magával rántva ezzel munkatársait az önmarcangoló, minden minek világba. A vállalkozás köszöni szépen. Persze itt is a gennyes vállalkozó a tetű, mert szól, hogy viselkedése, nem megfelelő. A válasz erre, “hát leszarom”! Ez a legkönnyebb. Minek figyelnek oda a többiek, miért nem a saját dolgukkal foglalkoznak, hangzik a szebbik válasz. Dehát a saját dolgukkal foglalkoznak, hiszen éppen az ő életüket kezdte el marni! Vagy úgy gondolja, hogy a munka nem az élet része? Naná, hogy az! A napi 16 órás ébrenlétből, legalább 2 órát utazik, 10 órát a munkahelyén tölt el, az életunt munkatárssal, heti 5 napot és miért nem a saját dolgával törődik?! Vegyük végre tudomásul, a csapat sikere az egyén sikere is! Ezek is kárt okoznak, hiányt időben, mennyiségben, esetleg anyagban. Minden hiányt nem lehet azonnal pótolni, meg ugyebár dühítő is. Amíg hiány van addig lehet mondani, hogy amiatt nem haladunk és persze az sem hátrány ha két legyet üt egy csapásra, mert mások munkáját is elszarja. Olyanokét akik nem is ártottak neki. Szóval amikor valaki kitermeli a tetves vállalkozónak azt a bizonyos rohadt nagy hasznot, akkor gondoljon arra mennyi veszteséggel teszi mindezt!

A 94285.- Forinton felül van még egy kb. 20-25 ezer forint havi kedvesség. Amit miért is kapnak a vállalkozások? Ne értsenek félre kedves olvasók, tudom, hogy vannak tetves és rohadt munkahelyek, undorító főnökök, a legaljasabb visszaélésekkel! De mégis, ha elmennek másik helyre dolgozni, őrizzék meg méltóságukat és lehetőségeiket, mert lehet, hogy jó munkahelyre kerültek!

Ha mondjuk nem sikerül rombolni akkor mit tehet a “dolgozó”, hogy a szar pénzért megfizessen? Különféle kifejlett eszközök állnak a rendelkezésére és ha nem lenne elég még ott vannak hasonlóan a saját szaros életüktől megcsömörlött munkatársak fényesre koptatott türkjei. Úgyhogy nem kell aggódnia nem fog kifogyni az ötletekből! Lássuk hát. Az egyik jó kis eszköz az időhúzás!

Úgy kell elmenni a munkahelyre dolgozni, hogy 100%-ig tudatában legyen annak a ténynek, az ott eladott munkamennyiség, munkaminőség, lesz, az otthon elmaradt számláinak, a gyerek beiskolázásának, az albinak, a rezsinek, a villanynak, a víznek, az ételnek stb., vagyis az ilyen jellegű pénzkifizetéseknek a kulcsa! Nem akkor kell sipákolni, amikor levonják a károkozásait, utána mondván, ebből a szarból nem tudok megélni! Az okos ember előre gondolkodik, előrelátó és nem utolsó sorban, nem cseszik ki magával! Nem az utolsó pillanatban kell gondolkodni, nem akkor kell cselekedni, mikor a kényszer kihajtja belőle. Hiába panaszkodnak egyesek, milyen rossz volt az előző hely vagy hiába hozza magával az előző munkahelyről a munkavégzési szokásait, az új munkahelyén, csak akkor tudja értékesíteni tudását és csakis azért fizetnek, amit ott elvárnak tőle!

Felvették az emberek, “a kis pénz, szar munka” stílust! Ahol meg többet fizetnek, ott meg azért nem dolgoznak, mert minek, ha így is meg van?! Ezek-után ki vannak akadva, hogy lealacsonyítóan bánnak a melóssal! Mi, az a dolog, ami nagyobb, több és elvárják tőle, amit meg tudna adni, ha megfizetnék és mennyi lenne az ára?

Egy havi 300.000.- Forintos nettó pénz jó lenne? Mit kap a vállalkozás ezért? Megkapja a teljes szakmát, elenyésző hiba mennyiséggel, törés-zúzás nélkül, minden utasítást, eligazítást megjegyez, betart, a keze alatt ég a munka, vidám, komoly, nem hoz szégyent a vállalkozóra, nem járatja le, szerszámok, eszközök, nem tűnnek el, egyben maradnak, értékeli és megbecsüli azt a piaci teret, ahol értékesítheti képességeit? Ha ennyit keres, akkor nem lesz gond, hogy őrült nagy hasznot termel ki a vállalkozónak? Mennyit kell ezért dolgozni? Először is 451127.- Forint a bruttója ez az a rész, amiért mindenképpen munka fedezetet kell adnia. A vállalkozó csávónak 128571.- Forintjába kerül, havonta a szociális hozzájárulás. Összesen 579689.- Forint havonta és ezen még haszon nincs! No de egy ember nem ember. Természetesen ha valaki, ennyiért melózik, akkor ugyebár igen jó melós, nem fog alantas munkákat elvégezni, (lásd földmunka, takarítás, rakodás-hordás) akkor sem ha a szakmája részét képezi. Kell mellé egy segéd, hogy “jól tudjon haladni”. Az még újabb lóvé kifelé. Természetes, hogy a segéd is nagyra tartja magát és azért a gesztusért, amiért hajlandó lesz, nem-betartani, a vállalkozásnak, egy erős pénz kell. Mondjuk nettó 240000.- Forint, gondolom ez nem szar pénz, ha azt veszem alapul, hogy nincs bizonyítható tudása, azaz nincs szakmája! Tehát bruttó 360901.- amiért munkát várnak tőle. A vállalkozónak 102857.- ba kerül, a segéd után kifizetendő pénz. Összesen 463758.-. Vagyis nettóban nézve a témát a szakmunkás, aki kitermeli a bitang nagy hasznot, az ember feletti képességeivel, kerek 60000.- Forinttal ér többet a segédmunkásnál. Nem is szólva arról, az apróságról, hogy csak segéddel képes ellátni teljes-körűen, a feladatát! Vannak, olyan világosan mérhető tények, az építőiparban, mint például, hogy két ember nem kétszer annyi munkát ad, mint egy ember. Ha esetleg valaki ezt nem értené, elmagyarázom. Ha egy dolgozó “kimaxolja” magát és ezt veszem alapul, akkor két ember, azért nem tudja “kimaxolni” magát, mert, pl. dumálnak, tréfálnak, hülyülnek, piszkálják egymást, tovább cigiznek (az egyik elkezdi és rábeszéli a másikat, ő is gyújtson rá), kimennek vagy valamelyikük szalad ki a boltba (nem gond, hiszen a másik ott marad és addig “nyomja a melót”), megbeszélik hogyan legyen jó , hogy meg legyen az összhang (idő), elosztják egymás közt, ki, mit, hogyan, csináljon. Vagyis szépen kigondolják, na meg azért, mert “jobban megy a meló ha van kihez szólni egész nap”. Ez most komoly?? Tényleg ezért jöttél, hogy legyen kihez szólni, dumálni meg hülyülni?? Ez még semmi, ott van még, az a kis, jól kitalált mondat, “ezt faszt rühellem, nem akarok vele együtt dolgozni”. A vállalkozó könyörgése után, “óvodás társunk aki már nagy fiú és elmúlt 30 éves” hajlandó lehajolni és nagylelkűsége bizonyítékaként, bevállalni a kötelezettségének teljesítését. Kedves tőle! Igazán.  Ha mindezek nincsenek is és tökéletes az összhang, akkor sem adnak átlagosan 50% többletnél, nagyobb munkamennyiséget. Mérésekkel bizonyítható tényekről van szó, nem légből kapott pocskondiázásokról. Azaz dupla pénzért, nem dupla munkát kap a vállalkozás, hanem csak másfélszer annyit. Érdekes módon, a bitang nagy haszon kitermelése közben, küklopsz méretű veszteségek is előbújnak. Ha mégis, valamilyen csoda folytán sikerülne az 50%-os többlet munkamennyiség fölé emelkedni, abban a helyben dicsérni kezdi magát a szakmunkástársunk, mondván “megy ez csak akarni kell” és máris, -persze kicsit hátralépve-, de látja a tetves vállalkozó, a kialakuló glóriakarikát a dolgozó feje felett.

Számoljunk egy kicsit a segéd+szaki bruttója, vagyis, amit ki kell termelni,=812028.- havonta, ehhez jön még a vállalkozás dologi javai és egyéb bevitelei által, képviselt javak utáni bevételből, 231428.- forint kifizetendő havi járulékteher, a két dolgozó után, (amiért a cégnél dolgoznak). Havonta összesen: 1.043.456.- Forint. Ehhez hozzájön még az összes bekerülési költség (azaz amibe belekerül, hogy nullán legyen), vállalkozásonként, munkafajtánkén változik, de havi 100000.- körül van. Felvonulások, gépek ki és be, eszközök, anyagok ki és be szállítása. Most már havi 1.143.456.- Forintnál járunk és még sehol nincs a haszon! Erre jönnek még, a vállalkozói járulék, reklámok, a dolgozói időhúzás okozta pénzveszteségek, a szerszám, eszköz kopás, csere stb. a különféle dolgozói károkozások, a dolgozók munkavégzési hibáinak kijavítási költségei (plusz anyagok, újbóli felvonulások, kijavítást végző díja, átszervezéssel járó veszteségek, nem jött be dolgozni veszteségek stb.), de még mindig nincs haszon! Az a bizonyos bitang nagy haszon, amiről mondák születnek munkáskörökben. Tegyük fel, hogy a kis, szaros vállalkozó csávónk, aki befektetett a kis, szaros üzletébe és megvett mindenféle eszközt (nem azért, hogy legyen mit pusztítani), szeretne annyit keresni, mint a szakmunkás, aki a vállalkozásánál dolgozik, akkor az 1.143.456+451.127.-=1.594.583.- Forint minimális havi forgalmat kell generálnia ahhoz, hogy ne menjen tönkre. Havi egymillió hatszázezer forint.  A bevétel bizony játékos dolog, nem mindig egyforma (vannak helyek ahol nem így van), az építőipar, ahol a diploma nélküliek többet keresnek mint a diplomások, szóval ez különösen ilyen ingatag hely. Van mikor nagy, nagyon-nagy a bevétel és van amikor csak a dolgozó eszik, a vállalkozó addig böjtöl vagy éppen eladósodással tengeti reményteli napjait. Kocsi, lóval együtt megy a levesbe, asszony gyerekkel együtt. Tengerész élet, a hullámzó piac vizén. Amit viszont nem tesz, ellentétben veled kedves dolgozó, nem csügged, nem adja fel és nem másokat okol azért, hogy vállalkozó lett. Mikor a leggondosabban megtervezett, részletesen elmagyarázott, az emberekkel kedvesen beszélő, viszonylag jól fizető, köcsöggeci vállalkozóval kicseszel, elbaszod a munkát, beleszarsz az egészbe, szétszarod a cuccait és kifizet, hogy másnap is gyere dolgozni vagy mert megsajnált, embernek nézett és elhitte panaszaid, hazugságaid, meg munkaruhát is ad; és bazdmeg, szól neked hülye gyerek, hogy igyál a 45 fokos nyári melegben, mert rosszul leszel, akkor, jusson eszedbe, azért nem te vagy a vállalkozó, aki zsebreteszi a bitang nagy hasznot, mert nem bírnád, mert nem bírtad!

Mi múlik a dolgozón?

Minden és semmi!

A jó melóson, minden múlik, amit nem a vállalkozás ad és semmi, mert cserélhető vagy! Ezt értsd meg, kedves dolgozó, annak ellenére, amit te is tudsz. Vagyis te is ember vagy, de ha ember vagy hibázol is, és akkor kárt okozol, csak te. Mert az hibázik aki dolgozik, a többiek bámészkodnak. Te méred el, te szabod el, te nézed be, te hozod be a melóhelyedre az otthoni szarjaidat és ez is, a te munkádat zavarja, akkor meg mi a fasznak hozod be!? Te szarod el a keverési arányt, mert bár, már ötödszörre is elmagyarázta neked a főnök, még mindig te szarsz bele és más oldja meg helyetted az okozott kárt. Te vagy az, aki a helyszínen maszek melót vállalsz és azt hiszed, hogy, mert nem szólnak érte, nem tudja a főnököd mit csinálsz. Te vagy az, aki nagyra tartod magad és “öko lábnyomot” hagysz magad után, azaz a szemetet, kajamaradékot, csikket, rendezetlen hulladékot. Még azután is, hogy kérik tőled,  ne tedd! Te vagy az, kedves dolgozó, aki náladnál műveltebb, tanultabb, szorgalmasabb embereket lejáratsz viselkedéseddel, ugyanis nem tudsz szépen viselkedni, ezért követeled annyira, hogy veled szépen bánjanak, Te vagy az, aki miatt szégyenkezve kell visszamennie a tetves vállalkozónak, mert kiderült, hogy jellemed erőssége, a csalás, ami a nem látható részek elhagyásában nyilvánul meg, de arra, már bezzeg nem gondolsz, kedves dolgozó, hogy a megrendelő, akivel kicseszel, az nem utál téged. Amikor zsebredugott kézzel, hátizsákkal a hátadon, lelkedben duzzadó gúnnyal megérkezel, a munkahelyedre, látod, hogy ugyanazok a rohadt, ócska eszközök várnak, tudod, érzed, megint egy undorító nap vár rád. Hogy is van ez? Lássuk csak! Megérkezel, te, az aranyat köpő, a tetves vállalkozónak bitang nagy hasznot kitermelő, -akinek valamelyik költözésnél elveszett a bizonyítványa és még nem volt ideje pótolni-, szakmunkás, és nincs semmi, de semmi a helyszínen! Csak te! Megkapod feladataid, az aznapi beosztásod, hogy mit és hogyan csinálj, de valami még hiányzik, valami eltér a megszokottól. Igen, igen! Nincsenek eszközök, szerszámok, nincsenek gépek. Ártatlan arccal, mosolyogva, szinte nevetve fordulsz, a köcsöggeci főnökhöz, szólsz, mintegy jelzed a hibát. Nincs szerszám, hogyan fogok dolgozni? Azért jó a kérdés, ha nincs mivel dolgozni, hogy akarja így, kitermeltetni a bitang nagy hasznot? Hát nem azért jöttél, te, a nagy, az aranyat köpő, a “nélkülem semmit sem érne a vállalkozás” emberke? Old meg bazdmeg! Ha olyan nagy vagy, ahogyan azt állítod, akkor, old meg bazdmeg! Vagy, a hátizsákodban, a menőnek ható napszemüveged alatt, nincs valami eszköz, szerszám, gép, tudás, hogy meg bírd oldani?! Hogy lehet ez?? Szerszám nélkül mész dolgozni, fasz nélkül meg dugni? Ennek ellenére te vagy az kedves dolgozó, aki kitermeled a bitang nagy hasznot?! Persze az csak természetes ilyenkor, hogy lányos zavarodban vihogsz és az magától-értetődik, a tetves vállalkozónak kell ezeket a feltételeket biztosítani, ha kell neki a munkád. Ezzel nincsen semmi baj, hiszen ez így természetes, ez a megszokott és igazad van, szerszám nélkül nem lehet dolgozni, nem is várja tőled senki, kedves dolgozó, hogy magaddal hozz ilyesmiket. Akkor meg mi a retkes faszért nem vigyázol a máséra?! Miért nem érted meg, hogy csak és kizárólag úgy vagy képes “kitermelni a bitang nagy hasznot, a tetves vállalkozónak, ha kiszolgál, ha szaros segged is fényesre nyalja! Ha ez nem lenne elég, ömlik az epe a szemedből, fulladozol az irigységtől, töröd-zúzod a másik ember tulajdonát. Ugye érted bazdmeg?! Nem te veszed, nem a tied! Ez alatt azt kell érteni, hogy pénzért veszi a tetves vállalkozó!! Ha nem vagy olyan jó és nem vagy olyan fasza gyerek, hogy szerszám nélkül megkeresd a betevődet, enni adj a gyerekednek, AKKOR NE RONGÁLJ! Ha már csak annyira vagy jó, hogy mások, idegen emberek vagyontárgyaival vagy képes előállítani a napi betevő falatot a szádba és a gyermekeid is ebből esznek, megtennéd, kedves dolgozó, lennél olyan nagylelkű, hogy amire az erkölcs is , a becsület is kötelez, becsüld meg magad!

Külső héjad a munkaruha

Minden vállalkozásnak van valamilyen színvilága, arculata, arca. A te arcod, vajon belefér, beleillik? Nem biztos, az is lehet, hogy csúnya vagy, kövér vagy, pocakos vagy, girnyó vagy és mégis van valami, ami mindezeket elnyomja, kicsivé teszi, eltakarja rondaságod és széppé tesz. Hogyan lehet mégis jó, megfelelő munkaerő, hogyan lehet valakiből elismert, elfogadott, megbecsült szakember? A külső igenis számít! Nagyon sokat számít a külcsíny a mai világunkban, gondolom sokan érzékelték már. Lehet zseniális szakember, aranyat köpő szakmunkás, ha nincs aki bevezessen, elfogadtasson, megelőlegezze bizalmát, bemutasson vagy elfedje külsőd és a szakmai értéked emelje ki, nemsok, de annyit sem érsz vele. Az egyik ilyen, nagyszerű eszköz és lehetőség a MUNKARUHA. Hogy miért? Mert külsőt ad! Mert bár látják mások, hogy nem a tied, de látják azt is, egy csapat, egy szervezet része, tagja vagy. Képviselsz valamit, az adott időben, védettséget élvezel és tekintélyt mutatsz míg rajtad van. Tudják kihez tartozol és azért bíznak benned, azért hisznek neked, mert a munkaruha mögött álló vállalkozó, cég jó vezetett, mutatott be. Na most jön az a rész amikor, ezeket olvasva,(ha olyan olvassa) a falat kaparja az illető, de még az is lehet, hogy a sörösüveget is a falhoz vágja, dühében. Hát ja! Értem én, persze, hogy értem. Még szép, sőt hallom, gondolatait és azt is milyen cifrán káromkodik. Mindenkit szid a pokoltól, a menyországig. Attól függetlenűl még lehet igazam. Van is, meg is mutatom hogyan. A fentebbi sorok azokról a porig alázott, önbecsülését sokat támadott személyekről szólnak, akiket nem védett meg a munkaruha, a méltóságon aluli támadásoktól. Szeretnék rávilágítani egy dologra. A munkaruha nem véd meg a hülyéktől, de megmutatja, kik azok körülötted! Megmutatja, kik félnek az alázattól, kik félnek a munkától és megmutatja kik a barátaid. Bajban ismeri meg az ember a barátját! A munkával ugyebár csak a baj van, ezért kerülik sokan! Milly nagy bölcsesség! Tehát a munkaruha lesz a külső héj a belső vázon, a testeden. Ha jól nézel ki munka közben, több bizalmat, kedvességet, figyelmet kapsz. Vigyázzunk rá, értékeljük, becsüljük meg, munkaidőben egy külső szemlélő számára azok vagyunk, amit lát belőlünk. Van aki a munkaruhával nem törődik, nem becsüli, belekeni a csemperagasztót, festéket, zsírt, olajat, kiszaggatja stb. Minek vigyázzon rá, hiszen nem magát járatja le, nem ő veszi meg. Éppenséggel magát is lejáratja, őt látják koszosan és itt nem természetes munkakoszról van szó. Azt látják az emberek, a megrendelő amit mutat, tudniillik nemtörődömségét, igénytelenséget, lustaságot látnak. Ezen keresztül fogják megítélni, bírálni munkád és összes csinálmányod minőségét. A kesztyűt a melós úgy eszi, mint ló a füvet és ha valamilyen oknál fogva nem bírja tönkre-vágni, hát elhagyja vagy ellopja. A védőfelszerelést kiköveteli, megkapja, majd kijelenti, hogy szar és abban nem lehet dolgozni! Akkor meg minek?! Ja, joga van hozzá! Kiköveteli, mint kisgyerek a nagyok játékát, de játszani már nem tud vele. Persze kellenek, mert kötelező védeni a dolgozót a munka veszélyeitől, de amúgy sem lenne helyénvaló figyelmen-kívül hagyni. Értsük meg a munkavédelmi védőfelszerelést, védelemre találták ki! A szerszám és eszközkészlet része, ha nem használjuk, olyan mintha szerszám nélkül akarnánk dolgozni!

Azok a munkahelyek, szar munkahelyek!

Sok ilyen van, ez tény, de valószínűbb az, hogy a melósok nem tudnak dolgozni, nem értenek magához a munka elvégzéséhez! Igen! Nem elég megtanulni egy vagy több szakmát, mert az, csak anyagok megmunkálása, ismerete. A munkának, mint feladatnak az elvégzése az a szakmáktól független, tanítják is, benne van szakmunkás szaktudásában! Ha benne van, márpedig benne van, akkor miért kell ezt ordítva kikövetelni, miért hiányzik a teljes-körű munkavégzésből?! Hagy tegyek fel egy egyszerű kérdést! A szakács ha nem vendéglőben dolgozik, hanem pizzériában és ehhez nincs kedve, akkor a pizzafeltétből kihagyhat dolgokat, akkor megengedheti magának, hogy kevesebbet adjon a teljestől? Kedvetlensége miatt van értelme rossz sorrendet alkalmaznia munkájában? Csak azért rosszul végezni el a munkát, mert nem akar ott dolgozni? Nem esik szarul azoknak a melósoknak akik elviszik a gyereküket pizzázni és a gyerek pizzájáról hiányzik valami, mert a szakácsnak keveset ér a pénze a boltokban? Valószínűleg a szemét kaparná ki, ha tehetné! Természetesen a pizzériát járatja le, hiszen ezáltal csökkenni fog a forgalma. Vagyis lejáratja azt a vállalkozást, amiről azt képzeli, hogy egy mocskos tetű. Pedig egyáltalán nem biztos! Na, hát röviden, ezért ordít a vállalkozó.

Ezen a ponton sok példát lehetne felsorolni, mindkét fél részéről. Nem vitás. Ez persze nem mentesít senkit a helytelen viselkedés következményei alól.

Ha jobban megfizetnék a munkámat, hogyan érhetem el?

Adj többet és több pénzt kapsz! Szerintem sokszor hallott mondat ez. Hogyan basszus nem lehet annyit dolgozni?! Hangzik a válasz. Kihajtom a belem, sem jutok előbbre az életemben, akkor meg minek? A kérdés még mindig ugyanaz, mit ad el a munkavállaló a munkáltatónak. Ezt kell pontosan tisztázni, ez az a bizonyos vita, tárgya. Ha csak szakmunka részleteket kíván eladni, nem biztos, hogy kell a vállalkozásnak. Ha meg a teljes szakmát eladja, több pénzért, akkor meg ott van az a bizonyos besorolás. Sehogy sem jó ez, gondolhatnánk. Ez így nem igaz. Fejlődni mindig lehet, kell is, hiszen ez visz előre mindenkit, ez lesz az amire, lehet többet fizetni. Most jön az a rész, amikor azt mondja a gennyes vállalkozó, ha megkapom kevesebbért minek adjak több pénzt? Lehet-e előre  látni, tudni, hogy fejlődni fog a dolgozó, van-e értelme megvásárolni tőle, valódi értéket ad-e a dolgozó? Ezek azok a kérdések amiket tisztázni kell, nem elég csak követelőzni, bosszút állni valamiért, amit természetesnek tart, főleg ha olyan dologról van szó, amiről azt gondoljuk, hogy kelleni fog. Győződjenek meg, kedves munkavállalók arról, tényleg azt adják-e el a munkáltatónak, amit szívesen megvesz? Természetesen, ebben az esetben is a szakmunka teljes egészéről van szó.

Hogy tudna valaki többet adni a teljestől? A HATÉKONYSÁG a varázsszó!

Azt kell megértenie minden jó-képességű, nagy szaktudású szakinak, dolgozónak, amit sajna nem értenek, nem tudja a piaci árnál nagyobb összegért eladni a munkaerejét. Hiába tud sokat, hiába tudja jobban, sok esetben, nem értékesíthető magasabb áron, mert a vállalkozások költségvetése nem bírja el. A másik tényező, ami szintén döntő, sőt talán a legdöntőbb, azok a munkatársak, a munkástársadalom, akik szar munkát adnak, hisztiznek, sajnáltatják magukat. Szóval ezekhez szoktak hozzá a vállalkozások, nem is beszélve arról, hogy ember az mégis csak egy ember. Inkább megoldják két-három hülyével, mint egy-két okossal. Vannak azonban vállalkozások ahol pont nem a hülyék kellenek, ott meg a jó melósok hitetlensége, kishitűsége, rossz megszokása lesz az. ami gátolja előremenetelüket.

Na ez a pech!